Fel

A nevelés extrém sport

nevelesextrem

A nevelés extrém sport

Ki nem gondolta kamasz korában, hogy „én biztos nem leszek olyan szülő (felnőtt), mint a szüleim”?! Igaz, gyerekként fogalmunk sincs arról, hogy milyen a másik oldalon „szerepelni”.

 

A család nem cirkusz

Gyereket nevelni nem egyszerű mutatvány. Vannak generációkon át érvényes szabályok, módszerek, amelyek hatásosságát mégis újra és újra meg kell vizsgálni, koronként, családonként, gyerekekként!

 

A szülői pálya tele van akadályokkal. Szülőként kell(ene) emlékeznünk nevelésünk buktatóira.

 Család nem cirkusz „Apa, Te nem neveltél,… idomítottál” 2,10 mp

Az 58 éve, lelkiismeret furdalással küzdő Apa üzenete a mai fiatal szülőknek: a gyerekekkel legyenek szigorúak, de ne essenek túlzásba! Elsősorban szeressék, és azt mutassák is ki! Ne idomítsák őket, mert a nevelésben elkövetett hibákat nem lehet visszacsinálni.

Érzelmi gyógyszer

A dicséret, – Dr. Haim Ginott szerint gyógyszer. Szülők és gyermekek c. könyvében „érzelmi gyógyszernek” nevezi, mely nemcsak gyógyítja, de meg is előzi a lelki betegségeket! A dicséretet is óvatosan kell adagolni, meg kell ismerni a mellékhatásokat, be kell tartani a szabályokat. Ginott a legfőbb szabálynak azt tekinti, hogy:

 

„…a dicséretnek mindig a gyerek erőfeszítéseire és teljesítményére kell vonatkoznia, nem pedig valamilyen jellemvonásra vagy a személyiségére… A dicsérő szavaknak reálisan kell tükrözniük a gyerek teljesítményét, nem pedig valamilyen operett-szépségű képet kell festeniük a gyermek személyiségéről”.

 

Tehát a dicséret jó dolog, növeli a gyerek önbizalmát, biztonságérzetét. Valójában azonban a dicséret feszültségre és helytelen viselkedésre is vezethet.

 

Húsvétkor történt, hogy mikor megdicsértem a még óvodás fiú unokámat (szépen elszavalta a locsoló verset és jól viselkedett) teljesen megvadult, mintha csak be akarta volna bizonyítani, hogy mennyire méltatlan a dicséretre. Lehet, ezzel az „őrjöngéssel” fejezte ki, hogy az „igazi énje” nem a jó fiú, (kezelhetetlenül féltékeny a húgára) és nem ért egyet a dicséretemmel. Az esti fürdetésnél viszont „húsvéti ajándékként” teljesen önállóan megfürdött, fogat mosott, felöltözött és ragyogó arccal, büszkén zsebelte be a jogos elismerésem.

Meg ne próbáld !

A véleményünket, legyen az dicséret, vagy rosszallás, igyekezzünk nyilvánvalóvá, érthetővé tenni a gyerekek számára. A gyerekeknek egyértelmű jelzésekre van szükségük!

  „Mit érzel, ha az apu haragszik? …nem tudom megmondani” 1,50mp

A szidás-büntetés, vagy a dicséret- jutalom párt a felnőtt ki tudja egészíteni az „érted haragszom, nem ellened”, „csak bíztatásnak szántam, a hibáid kijavításához a felsorolásukat”, „ami jó az a természetes, a rosszon, pedig csak úgy lehet változtatni, ha azt mindig mondjuk”… és mindenki tudná sorolni az érveket a néha szidásnak, vagy inkább büntetésnek tűnő kritikák haszna mellett.

De: ismersz olyan gyereket, akit sikerült csak szidással „jóvá” változtatni?

Miért büntetünk?

Hogy megtanulja a gyerek, hogy mi a helyes és mi nem. Már százszor elmondtuk, mi a jó mégse érti. Szándékosan nem csinálja amit kellene. Mindent megpróbáltunk, hiába. Tehetetlenek vagyunk.

 

Ingrid Sjöstrand : Meg ne próbáld! 

Meg ne próbáld!

mondja apa,

és nagyon szigorúan néz rám.

És egész testem reszket,

és már úgy érzem, gyáva vagyok,

ha meg nem próbálom.

Akkor mi a megoldás?

A „Szülök és gyermekek” c. könyv gyakorlati példákat hoz fel, melyben a szülő valamiért megbünteti a gyerekét. A feladat, hogy gyerekek legyünk és meghalljuk… magunkat. Büntetés közben. Ön képes beleélni magát a gyereke szerepébe?

 

 

Iványi Zsófia könyvismertetőjéből idézem a kérdéseket és az elképzelt válaszokat. Az Ön válaszai hasonlóak?

„- Mit érzünk, amikor mi vagyunk a gyerekek? -„Ahogy tehetem, elköltözöm”;

– Mit gondolunk a szüleinkről, akik megbüntetnek? -„Téged nem is érdekel, mit érzek, ugye?”, „Gyűlöllek”;

– Éreztük-e már valaha, hogy megérdemeltük a büntetést? -„Jó, akkor zárjál be. Most boldog vagy?”;

– Ha igen, akkor rossz gyereknek éreztük magunkat? –„Nem én voltam!”;

– Miért követtük el a „bűncselekményt”? -„Csak fordulj el és újra megteszem”;

– Magyarázkodnunk, védekeznünk kell miatta? -„Mennyire rossz gyerek vagyok, nem csodálom, hogy nem szeretnek”;

– Meghallgatnak egyáltalán, vagy csak ész nélkül tombolnak?   “Csak legyek erősebb, akkor majd visszaütök!”; “Bezzeg te tökéletes vagy, mi?”… „

Minden kis dicséret számít

 

Haim Ginott szerint a büntetéssel alapvetően az a baj, hogy nem működik, mert: „…ahelyett, hogy a gyerek sajnálná, amit tett, és azon gondolkozna, hogyan tehetné jóvá, a büntetés eltereli a figyelmét, és bosszúbeteljesítő fantáziálásra készteti.”

 

„…Ha konfliktus van köztünk, akkor nem egymás ellen kell fordítanunk az energiáinkat. Nem az számít, hogy ki győz és ki veszít. Ehelyett keressünk olyan megoldást, ami egyikünk számára sem megalázó.”

 

Tehát a legfontosabb, valahogy rávezetni a gyereket, hogy hogyan teheti jóvá a hibát.

Ehhez szükséges, hogy ne dühből cselekedjünk. Problémát megoldani csak higgadtan lehet. Megmondhatjuk neki az elvárásainkat, de hagyhatjuk is, hogy ő maga találjon ki megoldásokat a problémára. Ha nem működik… akkor még mindig hagyhatjuk, hogy a gyerek megtapasztalja helytelen viselkedésének következményeit (és ez nem egyenlő a büntetéssel!).

 

„Egy gyereknek igenis meg kell tapasztalnia a cselekedeteinek a következményeit, de nem a büntetést. Egy szeretetteljes kapcsolatban nincs helye a büntetésnek!” 

Dr. Haim Ginott

Mit gondolnak minderről az érintettek?

Akár gyereket, akár felnőttet kérdeztem, azzal mindenki egyetértett, hogy – mint az elsős Máté mondta – „… az életben minden kis dicséret számít”

  „Egy 7 évesnek, a piros pontnál, vagy a csokinál is nagyobb jutalom a dicséret, ami bizony nekünk, felnőtteknek is hiányzik.” 0.40 mp

 

Gáspár Sarolta

 

Első megjelenés a www.fittcsalad.hu oldalon, 2012.04.23.

 

 

* A cikk a TÁMOP-6.1.2/A-09/1-KMR-2010-0426 projekt támogatásával, a projekt keretén belül elvégzett szakértői munka részeként készült el. *

Nincsenek hozzászólások

Komment hozzáadása