|
Könnyed nyelvészkedés kávéval
2010.09.24., 10:52
Az úgy volt, hogy éppen a lekváros kenyeret ettük, amikor a Remek Ember, született férj és apuka, sokatmondóan ránézett a lányára, miszerint: „ Ideje lenne valamilyen nyelvet tanulni, kiscsillag!” Ekkor a lekváros kenyér szájon át történő gyomorba juttatását muszáj volt szüneteltetni, egyrészt mert a hirtelen döbbenet megállított, másrészt a röhögéstől nem ment, tehát tettünk egy lépést a megfulladás és a diéta felé, no de ... 
|
|
|
|
|
|
Reklámzabáló gyerekek, gyerekzabáló reklámok
2010.09.06., 12:15
Manapság a szoba főhelyén, pont ott, ahol mondjuk a kandallónak kellene lennie, az oltáron egy doboz csücsül. Így van ez, új istenünk van, úgy hívják, hogy televízió, ami ablakot nyit a világra és annak minden oldalára, az utóbbi években pedig leginkább a hülyeségre. De nem szabad szigorúnak lennünk, különösen ilyen nehéz időkben, hiszen a lényeg, hogy legyen pénz, mindig, ehhez pedig rágógumit is tömni kell a dobozba, hogy mi, nézők, azt csócsálhassuk. ... 
|
|
|
|
|
|
Rehabilitáljuk szeptember elsejét!
2010.08.31., 14:44
Elmúlt a nyár, most már egészen biztosan, erre akkor jöttem rá, amikor a tesóméknál ültünk és hirtelen kifújta a lángos szagot a teraszról a szélvihar, jelezve, itt a szezon vége. Hát ennyi volt, vége a fél délelőttök átalvásának, a strandolásoknak, a gyerekfelhők kerülgetésének a ház és a kert különböző pontjain, mert mindenki itt van mindig. Vége annak a szorongató érzésnek is, hogy még gyorsan csináljunk valami tartalmasat, mert ez a henyélés így ... 
|
|
|
|
|
|
Elfogult szülők, tehetetlen pedagógusok- Egy szülő vallomásai
2010.07.30., 17:06
„ Az én gyerekem a legokosabb a világon!” Ezt a mondatot, korszerű, felvilágosult és magára valamit adó szülő nem mondja. Csak gondolja, de azt már a nulladik pillanattól. Legelőször talán akkor, amikor a szemüveges szülésznő bebugyolálva rátette Pityut a mérlegre, ő pedig egy pillanatra mozdulatlan maradt, látják, tudja ő, hogy mit kell jól csinálnia. Aztán, később sem volt megállás, olyannyira, hogy cseppet sem estünk ki a ... 
|
|
|
|
|
|
Tábor a színfalak mögött- a buktató emberi tényező
2010.06.23., 10:11
Egy mai gyerek táborról táborra jár, ha a szülő másként nem tudja megoldani a nyarat. Vagy ha tudja, akkor is. A fő szempontjaink pedig a „mit csinál, mikor és mennyiért”, az emberi tényezőt azonban általában kutyába sem vesszük. Pedig lehet, hogy a gyerek utálni fogja az egészet, mi pedig csak nézünk, hogy de hát miért?
Először is, szögezzük le, hogy táborozni alapvetően remek dolog, a gyerekek jelentős része pedig alig várja, hogy elvigye őket a ... 
|
|
|
|
|
|
Van élet a kicsöngetés után?
2010.06.08., 09:18
Mindjárt itt a vakáció, mi pedig észre sem vettük. De talán, még van esély arra, hogy a két és fél hónap alatt, kisimíthassuk az idegeinket. Vagy a szünet zsúfoltabb és fárasztóbb, mint az egész év?
Megint hétfő van, alig tudom kinyomni a telefont, amikor 06:15-kor belerikolt a madárcsicsergésbe. Istenem, sosincs ennek vége, erre gondolok, miközben kibotorkálok a teafőzőig, aztán klikk, kikapcsol az agy, a robotpilóta működésbe lép. Hat harminctól ... 
|
|
|
|
|
|
Látvány Szülők, gyereknapi kompenzáció
2010.05.28., 09:35
Kakasos nyalóka, csattogós lepke, tömeges Vidám Park a hétköznapi figyelem helyett.Vajon az év egy napján vagyunk csak igazán Látvány Szülők?
„Nem baj, Gyereknap van!” mondta egy délután a férjem, az a Remek Ember én meg jókat röhögtem, miközben szorongattam azt a digitális kis kütyüt, amit már nagyon régen kinéztem magamnak. És persze simán megvehettem volna eddig is, egy kiló banán áráért vesztegette ugyanis a boltos, de azért sem ... 
|
|
|
|
|
|
|
|
Win
|
|
Wentzel Viktória
|
|
Újságíró, valamint két gyerek és egy Remek Ember tettestársa vagyok a hétköznapokban.
Amikor még nem voltak gyerekeim, azt gondoltam, hogy az anyaság nem lesz egyéb, mint pelenka és cumi halom alatt működő daráló. Mit is lehetne írni, azokról az egyforma napokról, hiszen az élet a szülés után véget ér! S bár mindig is írni szerettem, inkább gyorsan közgazdász lettem. Aztán született két gyerekem és rájöttem, hogy a gyerekek a világ legkimeríthetetlenebb ihletői! Gyorsan tollat, azaz klaviatúrát ragadtam, s immár ötödik éve írok és tűnök fel valahol, interneten, női újságokban, hogy anyatársaim, vagy leendő anyatársaim elé tarthassam a tükröt: Te is és én is, egyformák vagyunk.
|
|
|
|