„Isten hozott, Apró-cseprô!”
Gáspár Sarolta – és hajdani rádiómûsora, az Apró-cseprô –
az Egyszervolt rovataként szolgálja – a korábbihoz hasonló elkötelezettséggel és kreativitással – a szülôk, a gyerekek,
a család közös ügyét. Isten hozott, Apró-cseprô,
Isten hozott, Gáspár Sarolta - írta az oldal indulását
üdvözölve Ranschburg Jenô pszichológus.
„Az Apró-cseprônek – Gáspár Sarolta rádiós gyermeknevelési mûsorának – 1989-tôl, vagyis a mûsor indulásától kezdve, hosszú éveken át a szakértôje voltam. Nagyon szerettem ezt a mûsort. Elsôsorban azért, mert lehetôséget adott egyfajta „interaktív” rádiózásra; ültünk a stúdióban, fejünkön a fülhallgató, elôttünk a mikrofon, és beszélgettünk a betelefonáló szülôkkel, nagyszülôkkel. Kérdeztek tôlünk – és nekünk válaszolnunk kellett. Nem volt idônk a töprengésre, latolgatásra, arra pedig végképp nem, hogy utánanézzünk a szakirodalomban: mit ír a tudomány arról a problémáról, ami a kérdezônek gondot okoz. Cserében viszont mi is feltehettünk kérdéseket, társaloghattunk a betelefonálóval, bôvíthettük a válaszhoz szükséges információkat, és reagálhattunk nemcsak a kérdésekre, de az élôbeszédbôl áradó hangszínekre, hangsúlyokra, hangulatokra is. Sári nagyszerû partner volt. Tudtam, hogy ismeri a szakmámat – hiszen tanítottam ôt az egyetemen – és rendszeresen tapasztaltam, hogy az évek során kiváló rádióssá vált: remekül kérdezett, kiválóan tartotta a ritmust, és pillanatok alatt elérte, hogy hárman – a kérdezô a vonal túlsó végén, és mi, a stúdióban – egyetlen célra koncentráló csoporttá váltunk: közösen törekedtünk arra, hogy az adott kérdésre a lehetô legjobb választ megtaláljuk.”
Átköltöztem az Egyszervoltra ...
Apró-cseprô helyett „APRÓSÁGOK”
A cím változott (a MRRT nem járult hozzá a név további használatához), de a lényeg marad.
Az „Apró-cseprô gyerekekrôl” c. mûsor a Magyar Rádió legrégebbi nevelési sorozata – volt. A tizenkilencedik évébe lépett sikeres pedagógiai adás – elsôsorban - a 3-16 éves korosztállyal, illetve az ôket nevelô felnôttek sikereivel és kudarcaival foglalkozott. A mûsor nagykorúvá vált, most „elhagyja” a szülôi házat, és itt, a www.egyszervolt.hu oldalán él tovább.
Miért hívta az Apró-cseprôt egy leendô apa? (mp3, 1.44 perc)
Itt a világhálón folytatjuk a beszélgetést fontos (és nem fontos), hétköznapi (és nem mindennapi) nevelési kérdésekrôl: szülôkkel, leendô szülôkkel, nagyszülôkkel, pedagógusokkal, szakemberekkel, és gyerekekkel.
A rólunk és gyerekeinkrôl készített „Apró-cseprô” amolyan országos „családsegítô csoportként” sikeresen mûködött 2609 adáson keresztül élvezve a hallgatók bizalmát, amely a több mint tizennyolc éves állandó jelenlétnek, Ranschburg tanár úr szakértôi részvételének, a mûsor hangnemének, és az interaktivitásnak volt köszönhetô.
Az internetes formában - változatlanul – ugyanazt tartom fontosnak: figyeljünk egymásra! Próbáljuk ôszintén megosztani egymással jó (rossz) élményeinket, legyen türelmünk meghallgatni a másikat, bizalmunk kérdezni.
Kérdezhet felnôtt és gyerek, szakember és „laikus”, sôt! Válaszolhatunk is egymásnak, ha bármely - pedagógiai, pszichológiai, egészségügyi, szociális, kulturális, vagy egyéb - témában érintve érezzük magunkat.
Én sok régi-új ismerôsre számítok és ôszinte párbeszédre.
Szerkesszük együtt ezeket az oldalakat!
”Egy ügyû”-nek tartom magam
Gáspár Sarolta négyunokás, két gyermekes, 37 éve férjezett, az egyetem befejezése óta folyamatosan érdekes munkát végzô, elégedett ember vagyok.
”Egy ügyû”-nek tartom magam, hiszen szülôként, pedagógusként, nevelési tanácsadóként, riporterként és szerkesztôként – írásban, szóban és tettben egy ügy érdekel igazán: mikor, hogyan, mivel tudunk segíteni egymásnak abban, hogy gyerekeinket boldog, - vagy legyünk szerényebbek - elégedett, magabiztos felnôtteké sikerüljön nevelnünk.
Mindez szerintem sokszor csak apró-cseprô dolgokon múlik, leggyakrabban azon, hogy megtaláljuk-e kapcsolatainkban az együttmûködés pozitívumait.
1989. szeptemberében indítottam el a Magyar Rádióban az „Apró-cseprô-gyerekekrôl” címû sorozatot. A csaknem két évtizeden keresztül hallható adás-folyam nem csak arra adott lehetôséget, hogy megbeszéljük egymással, a gyerekneveléssel kapcsolatos kérdéseinket, kicseréljük tapasztalatainkat, megosszuk örömeinket és gondjainkat, hanem a „hogyanra” is.
Igyekeztünk mintát adni többfajta lehetséges kommunikációra, bizonyítva, hogy sokszor csak apró-cseprô dolgokon múlik az, hogy kapcsolatainkban -családon belül és kívül- a rossz, elviselhetô, vagy a jó örömteli pillanatok válnak-e meghatározóvá.
Mindig ugyanarról volt szó (lásd: egy-ügyûségem): hogy nincs egyfajta élet vagy nevelési recept, minden történet egyedi, személyes – de a sikerhez, vagy kudarchoz vezetô út tapasztalatait érdemes megosztani egymással.
Az olyan szépen hangzó általánosságok, mint például „szeressük jobban a gyereket” vagy „szánjunk rá több figyelmet és idôt” helyett, az „egymáshoz szólások” azt illusztrálták, hogy minden kérdés helyénvaló, és ugyanarra a helyzetre sokféle válasz lehetséges. Ranschburg tanár úr – a mûsor állandó szakértôje – és elsôsorban ÖNÖK járultak hozzá kérdéseikkel, történeteikkel bizalmukkal egymás elfogadásához, jobb megértéséhez, az „apró-cseprô” sikeréhez.
Várom véleményét !
E-mailben
Levélben: 1124 Budapest, Bürök u. 55-57.
(A borítékra írja rá: „Apróságok“)
Beszélgessünk „személyesen” – minden szerdán délután 13-14 óra között. Hívhat a (+36-1-) 201-80-27 telefonon
Üzenetrögzítô (9-17 óra között !)
(+36-1-) 201-80-27 telefonon
