Fel

Nincsenapám, seanyám – bemutató a Kolibriben

kolibri1

Nincsenapám, seanyám – bemutató a Kolibriben

„A nézők a főszereplő szobájában ülnek”

Szeptember 30-án mutatták be Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám című darabját Vidovszky György rendezésében. Az új ifjúsági előadásról az alkotókat kérdeztük.

pixel

pixel

 

A történet tinédzser hősnője látszólag problematikus, rossz tanuló, szabad szájú kamasz, aki a szülei válása után gyakorlatilag egyedül marad. A felnőttek vergődései és önzői játszmái háttérbe szorítják a lány felnőtté érésének legérzékenyebb időszakát, így ő saját képzelt világába menekül. Magányában csak két hű macskájára, Dezsőre és Fricire számíthat, akik cseppet sem hétköznapi módon viselkednek: cigarettáznak, és irodalmi művekből idéznek, főleg Kosztolányi és Karinthy írásaiból.

 

Szanitter Dávid, Nemes Anna, Ruszina Szabolcs (próbafotó)

Szanitter Dávid, Nemes Anna, Ruszina Szabolcs (próbafotó)

 

Vidovszky György rendezőt arról kérdeztük, mi foglalkoztatja leginkább ebben a darabban – amit ráadásul nem először állít színpadra, hiszen a Stúdió K-ban három éve már megrendezte ugyanezt a darabot.

 

„Középiskolai magyar tanárként sokat szenvedtem attól, hogy a nagy elemző beszélgetéseink után valamit számon kellett kérjek a diákjaimtól, hogy jegyet kapjanak. Úgy éreztem, hogy amint az irodalmat tantárgynak tekintem, egyre távolabb vagyok a lényegtől, és egyre kisebb az esélyem megértetni a diákokkal, miért jó olvasni.” Tapasztalata szerint az irodalmi tananyag nagy része nem találkozik annak a korosztálynak az érdeklődésével, amelyik korcsoportnak azt „le kell adni”, ami nagyon megnehezíti, hogy az irodalomról, mint létező, az életünkkel dialógusban álló művészi megnyilvánulásról beszélhessünk.

 

„Ez a darab nekem – ha tetszik – az irodalom erejéről szól, sok humorral, jó értelemben vett „középiskolás fokon”, egy lány sorsán keresztül, aki éppen pótvizsgára készül magyarból. Közben a szétesett családja egyre elviselhetetlenebbül telepszik az életére. Egy kiút van, és az pont a könyvekben rejlik…”

A darab hősnője rengeteget olvas, és amit olvas, az életének részévé válik. Minden külső elvárással dacolva a maga módján érti – és nem értelmezi –, szereti – és nem avítt műtárgyként csodálja – az irodalmat. Számára egy vers nem kielemezhető, a tankönyv által sulykolt panelekkel elmondható fikció, hanem a legbelsőbb érzéseit tükröző, megélt valóság. Mindez felveti annak a kérdését, hogy az irodalom meddig társ és segítség, és honnan kezdve menekülés vagy egyenesen önmagunk kizárása a valóságból.

 

Szabó Borbála és Vidovszky György (próbafotó)

Szabó Borbála és Vidovszky György (próbafotó)

A szerző, Szabó Borbála így vélekedik erről: „A művészet mindig magában hordozza a szétesés, a megőrülés lehetőségét. Ettől az én hősöm is eléggé fél a könyvben. Másrészt az irodalom segít megérteni, mondhatnám: megírni a saját regényünket, amiben mi vagyunk a főszereplők. És amit már megírtunk, azt már látjuk is kívülről, röhögünk vagy sírunk rajta. De már nem szed szét.”

 

A korábbi rendezésére feltett kérdésre Vidovszky György elmondta, hogy ez a produkció – az azonos szöveget leszámítva – teljesen más lesz. „Erőteljesebb a lány képzeletbe menekülő világa, amiben különös irodalmi alakok tűnnek fel. Élő zenét használunk, a teljes színészcsapat muzsikálni fog az előadásban. És a legfontosabb: a történet közöttünk játszódik, nem választjuk el mesterségesen a nézőteret a játéktértől, a nézők a főszereplő szobájában ülnek majd.”

 

Szanitter Dávid, Ruszina Szabolcs, Nemes Anna és a színész-zenekar (próbafotó)

Szanitter Dávid, Ruszina Szabolcs, Nemes Anna és a színész-zenekar (próbafotó)

Az előadáshoz feldolgozó drámafoglalkozás is kacsolódik, melynek témája a gyermekkori illúziók elvesztése, a tinédzserkori magány, magárahagyatottság észlelése, és az abból vezető kiút megtalálása – mondta el Gyevi-Bíró Eszter drámapedagógus, az előadás mozgástervezője. „Fókuszában az a kérdés áll, hogy vajon mi – vagy ki – segíthet a (kényszerű) önállósodás felé vezető folyamatban, döntésekben.”

Az előadás zenéjét Monori András szerezte, a díszlet- és jelmeztervező Mátravölgyi Ákos. Zenei munkatárs: Kecskeméti Gábor. Játsszák: Nemes Anna mv., Tóth József, Erdei Juli, Szanitter Dávid, Ruszina Szabolcs, Farkas ÉvaMegyes Melinda, Krausz Gábor és Bodnár Zoltán.

 

Szanitter Dávid, Farkas Éva és Tóth József (próbafotó)

Szanitter Dávid, Farkas Éva és Tóth József (próbafotó)

 

 

Az előadás október 3-án és 6-án, illetve november 21-én, 22-én és 23-án is látható a Kolibri Pincében.

 

Fotó: Bottyán Marcell

 

Forrás: Kolibri Színház

 

Nincsenek hozzászólások

Komment hozzáadása