Testodüsszeia a Láthatatlan Kiállításon

Testodüsszeia a Láthatatlan Kiállításon

A Láthatatlan Kiállítás egy olyan különleges, sőt hiánypótló színházi előadással bővíti programját, melyen látók- és látássérültek ugyanazt az élményt élik át, ugyanazon érzékszerveiket használják, és együtt válnak aktív szereplőivé egy klasszikus történetnek.

A Bodyssey – Testodüsszeia egy speciális kalandtúra és érintésterápia, melyben a színészek a résztvevőket meghatározott dramaturgiai helyzetekbe, történetekbe helyezik, és amelyekre ők hús-vér valójukban jelen lévő, többi érzékszervüket is mozgósító résztvevőként reagálnak. A közönség tagjai nem kívülálló befogadók vagy „nézők”, hanem „érzők”, szemük egy szemmaszkkal van elfedve, így csupán a hangokra, illetve az érintésekre támaszkodva válnak részesévé Odüsszeusz utazásainak. A színészek pedig kísérők, akik felidézik, eljátsszák a mesét, eldünnyögik, elringatják, eldögönyözik.

Az előadás „érző” résztvevői Zsédényi Adrienn, Dér Heni, Balázs Zoltán, a Láthatatlan Kiállítás látássérült túravezetői és újságírók voltak. Az előadást követően a résztvevők elmesélték, hogy milyen tapasztalatok és élmények érték őket a játék során, ahol Németh Mihály, a Láthatatlan Kiállítás látássérült vezetője a következőket mondta:

„Azelőtt én is rendszeresen jártam színházi előadásokra, de több, mint 10 éve –mióta elvesztettem a látásom– nem volt alkalmam részt venni hasonló programon. Most nekem is lehetőségem nyílt arra, hogy ugyanúgy éljek át egy színházi előadást, mint látó társaim”.

A beszélgetés során elhangzott az is, hogy az előadás alatt megélhető egyik legmeghatározóbb érzés a szabadság: a szabadság, hogy a történet úgy mehet végbe, ahogy a néző elképzeli, az a szereplő lehet, akit ő maga akar játszani, miközben a játék szabályai mindvégig az ő kezében vannak.