Év: 2013

Érdekes, de amióta iskolába járok, a felnőtteket egyetlen dolog érdekli. Mindenki megkérdezi tőlem:   – Aztán szeretsz-e iskolába járni?

Kislányom most kezdte az iskolát és két hét után problémák adódtak. Reggelente nem akar iskolába menni, és már ott tartunk, hogy sír, hogy ne hagyjam ott. Indokként azt hozza fel, hogy unatkozik, Ő már régen elvégezte a feladatát, amikor a többiek még nincsenek kész vele, a tanító néni nem mindig Őt szólítja fel, hiába jelentkezik. Iskola után viszont mindig boldogan jön haza, és azt mondja jó napja volt. Minden este újra játssza az iskolában történteket, az övé a Tanító néni szerepe.

Melléklet. 2010.8.28.

„… eszünk-iszunk, mulatírozunk, vagy egyszerűen csak csak leülünk beszélgetni egymással, és többen leszünk, mint tavaly, de – reméljük – kevesebben, mint jövőre.” Jelentem: a szervezők tervét „túlteljesítettük”. Bár nem volt olyan kellemes az idő, mint tavaly augusztus 28.-án, mégis sok ezren ettek, ittak, zenét hallgattak, sétáltak idén már délelőttől egészen éjfélig a Pozsonyi úton, ahol másodszor rendezték meg Újlipócia piknikjét.

Az Apróság is tart egy rövid nyári szünetet, de a kapcsolatunk ne szüneteljen,… sőt! Mindenkit arra kérek, (biztatok) – korra, nemre, foglalkozásra való tekintet nélkül -, hogy írja meg véleményét az oldalról, őszintén és részletesen! (Bírom a kritikát!)

„Engem midig csak a hibáimért ostoroztak. A szüleim azt hitték, ha dicsérnek, rosszat tesznek. Én próbálom másként nevelni a fiamat, de – anyaként – megértőbb vagyok a szüleimmel, mert senki nem tud kibújni a bőréből, és ahogy őket nevelték a nagyszüleim, azt vitték tovább” – emlékezett Tóth Kriszta költőnő a gyerekkorára.