Összes cikk

A Mindennapi Pszichológia szervezésében megvalósuló programok három napon át valódi testi és szellemi felfrissülést kínálnak a látogatóknak. A könyvkiadók és kereskedők sátrai, az újdonságok és ritkaságok, az előadások és beszélgetések, bemutatók mellett lesz itt táncterápia és babazene, álomfejtés és jóga – valódi vásári hangulat.

Szeretetet, figyelmet és időt, pénz és divatos ajándékok helyett”, – mondanám a bizonytalan szülőknek, – ha nem tudnám, hogy az – unalomig ismert – igazsággal ma már semmit sem érhetünk el. Vannak olyan családok, ahol a jólét teszi elhanyagolttá a szülő-gyermek viszonyt.

Az iskolára felkészítés alapja a gyermek kreatív játéka, hiszen az maga is egy tanulási folyamat. Létrejön a feladattudat, a szabálykövetés és optimális esetben lassan beilleszkedik a gyerek az iskolai miliőbe. Otthon nem szabad első osztályban kifejezetten tanulni, ugyanis az iskolai menetrend amúgy is megterheli a gyereket.

Ugye bevallottam, hogy egyetemista koromban a „Belső utak könyve” volt a „bibliám”, és ma, öt-unokás nagymamaként is sokszor azon kapom magam, hogy néha úgy idézem Popper Péter gondolatait, mintha az enyémek lennének.

Kis gyerekek, nagy kalandjai – ahogy egy „fogadott” Nagymama látja „kölcsönkapott” unokáit a tengerentúlon. Tíz rész, tíz kicsi történet Veres Krisztától, aki kilépve a multi-létből, most „öröm-rajzol”.

A valódi szülői adakozás nem vár viszonzást, se tudatosan, se tudat alatt. A szülői szeretet lényege, nem azt a reciprok altruizmust takarja, hogy most adok, de majd visszakapom. A paradoxon: úgy szeretek, hogy nem számítok viszonzásra, …és csak így kaphatok viszonzást.

Ötunokás nagymamaként van alkalmam meghatódni az anyák napi ünnepségeken, – de az, hogy egy kisbocs és anyamedve történetén majdnem elsírom magam, … elgondolkodtat.

„Van akinek az élet kell, van, akinek a könyvek” – mondta Füst Milán. Popper Péternek mind a kettő kellett. Szülőként, tanárként az a feladatunk, hogy zűrzavart keltsünk a fejekben,… aztán jó kérdéseket feltéve ne fogadjuk el azokat a válaszokat, amelyek egy igazságot hirdetnek – igazithatna még egyet az idézeten a nemrég elhunyt népszerű pszichológus.

 

Anya vagyok. ”Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!”- mondta a hivatalnok. Akkor: ”Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.” A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall.

Szabály, recept nincs, de a mindennapi tapasztalat  – és emellett számos tanulmány – bizonyítja, hogy szüleinkhez fűződő, kora gyermekkori kapcsolataink belső modellé válnak későbbi kapcsolatainkban.

Van-e ki e nevet nem ismeri? Nemzedékeket tanított – és tanít – a szülői mesterségre. A magyar Spock, – írtuk róla -, de igazából senkihez nem hasonlítható.

Kis gyerekek, nagy kalandjai – ahogy egy „fogadott” Nagymama látja „kölcsönkapott” unokáit a tengerentúlon. Tíz rész, tíz kicsi történet Veres Krisztától, aki kilépve a multi-létből, most „öröm-rajzol”.

Ki nem gondolta kamasz korában én biztos nem leszek olyan szülő (felnőtt), mint a szüleim. A fogadalom, – amihez egy életen át próbálunk ragaszkodni – betarthatatlan, hiszen gyerekként fogalmunk sincs arról, hogy milyen a másik oldalon szerepelni. Szülőként kell(ene) emlékeznünk nevelésünk buktatóira.

Megfelelési kényszer, időhiány és elidegenedés. Ezek az életünket befolyásoló tényezők taszítják a ma emberét egyfajta gazdasági, környezeti és ‘humán’ gödörbe. Ebből a gödörből egyre szövevényesebb labirintuson keresztül vezet kiút. Ennek megtalálásához adhat segítséget egy hétvégén kezdődő program, amely nemcsak a szakembereknek, hanem az egyszerű érdeklődöknek is iránytűként szolgálhat.

Nagy öröm és őszinte megtiszteltetés számomra, hogy a Móra Könyvkiadó vállalkozott a Gyerekségek megjelentetésére

Egy legfrissebb országos felmérés szerint az ország leghitelesebbnek tartott tizenkét embere között van. Fő jellemzői: tudás, segítőkészség, közérthetőség, hitelesség, kultúráltság, népszerűség. Most jelent meg harmadik kiadásban a „Gyerekségek” c. verseskötete.

„…Ha katonának mész, tábornok lesz belőled, ha szerzetesnek, egy napon te leszel a pápa. Én inkább festőnek álltam, és Picasso lett belőlem.” Anyám mindig azt mondta egy asszonynak nagy köténye, kell, hogy legyen, mert…és azt is mondta, kár hogy lánynak születtem. Ma sem mindegy, nőnek vagy férfinak születünk: boldogulásunk, sikereink, kiteljesedésünk, életutunk esélyei, lehetőségei befolyásoltak nemünk alapján. Önnek mi a véleménye?

Mi a zsigerzacskó? Az a rész a csigának, amibe a

Gyerekek mondták, kérdezték: Elsős unokám kifakadása. – Nem megyek többet

Mondták már neked, hogy tulajdonképpen te vagy az első magyar

Bár nagyon unom, hogy már az égvilágon mindennek van „Világ-napja”, mégis örülök, hogy vasárnap Apák Napja lesz. Érdemes megszívlelni, amit a gyerekeink – és a pszichológus- mond az Apa szerepről.

Gondolkozz el egy pillanatra, mielőtt elolvasod! Teljesen mindennapos gondolatok, de jól fogod magad érezni, legfőképpen a levél utolsó gondolata után. 🙂

Talán ez a magyar megfelelője a DAFKE kifejezésnek, ami Lugosi Viktória új regényének címe. Hogy mit „csak azért is”? Gyereket!

Realitás Európában is, hogy még ma sem mindegy, nőnek vagy férfinak születünk: boldogulásunk, sikereink, kiteljesedésünk, életutunk esélyei, lehetőségei befolyásoltak nemünk alapján. Noha a háttérben nem anatómiai vagy biológiai különbségek állnak elsődlegesen, hanem kulturális, társadalmi meghatározottságunk, – mondta Ranschburg Tanár úr. Ezt a tényt nem felülírja, csak kiegészíti Háy János története az Ovis kisfiúról, akiről az anyja azt gondolja: …bezzeg, ha lány lenne…

Gondolkozz el egy pillanatra, mielőtt elolvasod! Teljesen mindennapos gondolatok, de jól fogod magad érezni, legfőképpen a levél utolsó gondolata után. 🙂

Lévai Katalin blogján „találtam” – és az engedélyével- ajánlom a „Joshua a metróban” c. írását .

Én is kaptam, továbbadom és várom a többit!

Kedves szülők, nagyszülők, leendő szülők, óvó – tanár nénik és bácsik! Elevenítsék fel, milyen gyerekszáj-történetek maradtak a családi „legendáriumban”, küldjék el gyermekeik, unokáik, neveltjeik, vidám „kiszólásait, bemondásait”! Várjuk az egyszer volt és a mai sztorikat, e-mailben, vagy levélben, küldhetnek képet, rajzot, hangot (mp3), animációt is.