„De honnan tudja, hogy én gyerek vagyok?”

Én is kaptam, továbbadom és várom a többit!
Gyerekek mondták, kérdezték:

Elsős unokám kifakadása.

– Nem megyek többet iskolába. Olvasni nem tudok, beszélgetni meg nem hagynak.

 

Matematika óra, első osztályban:

Tanító: – Ha két almához hozzáadunk három almát, akkor mennyit kapunk?

Elsős válasza: – Körülbelül egy kilónyit!

 

Anyuka kérdezi elsős fiát:

– Jössz a játszótérre?

– Nem, segítek apunak a leckémben.

 

A kislányomnak, egy régi kulcsot adtam játszani.

– És hol az ajtó, amit nyitni lehet vele? – kérdezte.

– Azt feleltem, hogy fogalmam sincs. Ő csodálkozva végigmért, és megjegyezte:

– A kulcsot szokták elveszíteni, nem az ajtót.

 

Ágyba dugtam a három és ötéves lányaimat. Átöltöztem egy régi melegítőalsóba és kinyúlt pólóba, majd bementem a fürdőszobába hajat mosni. Még ott is hallottam, hogy veszekednek. Egy ideig hallgattam, majd törölközőt csavartam a fejemre, berontottam a szobájukba és leordítottam őket. Útban visszafelé még hallottam, ahogy a hároméves megkérdezi nővérét:

– Te Réka, ez meg ki volt?

 

Kisfiammal (3 éves) sétálunk, és lát egy lefektetett biciklit a pázsiton:

– Szegény bicikli, megdöglött.

 

Nagyapa csigalassúsággal ette a joghurtját.

– Figyelj, nagypapa – mondta az unokája, csak három nap a szavatossága.

 

Négyéves fiam sehogy sem boldogult a köhögés elleni szirupja kupakjával, és végül azt kérdezte:

– Miért nem tudom én ezt kinyitni?

– Mert biztonsági zár van rajta, hogy gyerekek ne tudják kinyitni – feleltem. Még egyszer próbálkozott a kupakkal, aztán azt kérdezte:

– De honnan tudja, hogy én gyerek vagyok?