A Tanár úrral közösen az www.egyszervolt.hu éveken át, a Magyar Rádió Apró-Cseprő műsorát követve, majd később csak az interneten, hétről-hétre publikálta beérkező több ezer kérdést és választ a „Családi kör” rovatban. A népszerű rádiós szerkesztő, volt tanítványa, Gáspár Sarolta, lapunk jelenlegi munkatársa búcsúzik.
Itt vagyunk: feleséged, gyerekeid, unokáid, testvéred, rokonaid, tanítványaid, barátaid és sokan azok közül, akik szerettek téged.
Nem gyászbeszédet tartok a nevükben,… csak beszélek hozzád.
Most csak olvasni tudok…nézd ezt el nekem.
Úgy szeretnék szólni hozzád, mintha a vacsora asztalnál, vagy a nőtincsi kertedben ülnénk.
Elmondani – amit úgyis tudsz – hogy amióta ismerlek, (több mint 45 éve!) Felnézek rád, és irigyellek.
Nem a tudásodért, híredért, nevedért – hanem a 28 éves tanáromban megismert, és a 75 éves barátomban éppúgy meglévő szenvedélyes szeretni tudásért, tenni akarásért, életszeretetért.
Miről beszélgetnénk most?… Hogy szerencsére nem fagyott ki a fű Nőtincsen,… hogy kicseréltetted az ablakokat a konyhában, és még mi mindent tervezel… hogy mennyire ízlett Tamás sóletje, és már előre örülsz a húsvéti macesz gombócos húslevesünknek… hogy milyen előadásra készülsz,…hogy már 18 oldalt megírtál az új könyvedből.
Én most arról kérdeznélek: miért tartod aktuálisnak azt a brechti gondolatot, hogy: …átkozott az a társadalom, ahol hősnek kell lenni ahhoz, hogy valaki tisztességes legyen”
A halálról nem beszélnénk, …hiszen te többször elmondtad:
„…nem hiszek a halálban – én nem fogok meghalni, másoknak lehet, hogy eljön, de nekem nem.”
Igazad van. Most ebben a pillanatban is itt élsz közöttünk, csak átlényegültél és pihensz egy keveset. Örülsz, hogy kitört a tavasz, látod, hogy virágzik a kerted, mert azt gondolja: hadd bosszankodjon a mulandó halál.
Igazad van, mi tudjuk, hogy nem haltál meg.
Te vagy, nem voltál, hanem vagy: a legjobb férj – aki 46 év után is szerelmes a feleségébe – az apa, aki lányaitól „olyan szépek vagytok” mondattal búcsúzik.
Biztos érzed, hogy a számodra mindennél fontosabb családod azért tud elengedni, mert egymás kezét fogva elmondhattad nekik, „szép életem volt”. Büszke lehetsz rájuk, büszke lehetsz magadra.
Hogy nekem személy szerint mit jelentesz, nem tudom szavakba foglalni. Tanítványod, munkatársad, az utóbbi harminc évben barátod lehettem.
Sok, sok évig dolgoztunk együtt: gyermekvédő ligában, nevelési tanácsadóban, legtöbbet a rádióban, néha a tv-ben, legutóbb az egyszervoltban…mindig félszavakból is értve egymást.
Nagyon sokat kaptam tőled.
Ancsel Éva nagyon pontosan megfogalmazta: „senki sem csak a saját életét éli, minden sorsba bele van forrasztva másoké – kioldhatatlanul”
Az enyémben te benne vagy. Büszkeséggel tölt el, hogy te is számtalan jelét adtad, hogy fontos vagyok Neked. Férjemet Tamást is barátodként szeretted.
Én nélküled nem az lennék, aki vagyok.
Nem nélkülözhetlek, továbbra is hozzád fordulok, ha valamiben elbizonytalanodok. Erőt merítek az emlékeinkből.
Emlékszem, hogy a 60. születésnapodon – nem a könyvbemutatód, a műsor, vagy az ünneplő sereg, csak az hatott meg, hogy szóra tudtam bírni Zsuzsát (feleség/ a szerk.), aki azt mondta olyan vagy mint egy jó cserép kályha aminek neki lehet dőlni, meleget és biztonságot ad.
Milyen jelzőt szeretnél magadra? – kérdeztem nemrég és Te habozás nélkül rávágtad: segítőkész
Ancselnél olvastam: „aki e bolygón él, bárki legyen is: önmaga rejtett ambícióival azonosul, s legjobb mércéje a megvalósulás.”
Te elégedett lehetsz, „maradék nélkül” éltél, megvalósítottad álmaid. Te magad vallottad egy tv beszélgetésben:
„ mindenki magával hozza a saját életcélját. Mindenki születik valamire. Akkor lehet boldog egy ember, ha azért szeretik őt, amilyenné ő válni akar. Nekem ez sikerült.”
Drága Ranschburg!
Talán most fentről látod, milyen megszámlálhatatlanul sokan szeretünk.
Ha megfognánk egymás kezét mindannyian, talán a Földet is körül érnénk!
Ez a búcsú nem végleges, csak egy a sok közül.
Istennek bizonyára valami gondja akadt, tanácsra volt szüksége, azért emelt magához. Nagyon hiányzol!
(Elmondta: Gáspár Sarolta. Elhangzott a professzor 2011.március 23-i temetésén, a Kerepesi uti temetőben)
Legyen az első hozzászóló