Kultúra

Varga Zsófi illusztrációja1. fejezet Lili, a padlás és a mi lesz most …Az Apától kapott könyveket Anya a padlásra vitte. Jó lenne átnézni, mi maradt odafent, gondolta Lili. A padlásfeljáró a fürdőszoba melletti apró folyosóról nyílt. Leemelhető létrán lehetett feljutni. Lilinek az íróasztalát kellett kicipelnie, hogy arra felállva, kinyithassa a padlásajtót. Ezt csak akkor tehette meg, ha Anya nem volt otthon és Rézi sem ólálkodott a közelben. Első padlásfeltérké

Lakner Zsuzsa kollázsa. Kollázsblogja itt található.Leszállt az éj, gyorsan jött ma a sötétség, s hamarost lett öregeste a szobában. Mámi nem tudta pontosan megítélni, rossz volt a szeme, pedig szűkítette is, hogy jobban lásson. Lassan forgatta a fejét, karmos végű, tapadókorongos lábaival óvatosan araszolt előre a szűk résben, a Révai Nagylexikonban. Ez volt a kedvenc könyve, dohos lapjai között érezte igazán otthon magát. Lassan két éve már, hogy beleköltözött,

Simonyi Cecília képe, amelyhez a mese született. Eredeti megjelenés itt. Borcsa álmodozni szeretett a legjobban. Reggel még az ágyból sem akart felkelni, hadd álmodozhasson még egy kicsit. Reggelizni sem akart, meg ebédelni és vacsorázni sem. Csak turkálta az ételt. Rá is szóltak sokszor:– Borcsa, ne álmodozz! Egyél!Olyanokat is mondtak, hogyha nem eszik, sose fog megnőni. Nem lesz belőle nagylány. De Borcsa nem evett. Nem akart nagylány lenni. Hanem királykisasszony. Valódi,

Horváth Ildikó illusztrációja Valaki elvesztette a szívét, és én megtaláltam.Piros plüssből varrták, és pont akkora,mint a kezem, ha ökölbe szorítom.Apa azt mondta, ekkora lehetaz én szívem is, anya pedig azt,hogy tűpárnának szánták,és biztosan azé a nénié a másodikon,aki tegnap költözött a házba.Jobb szeretném, ha a Vandáé volna. Nem árulnám el, hogy nálam van, de nagyon vigyáznék rá, és nem szúrnék bele soha egyetlen árva tűt sem.