Aktuális témáju könyvet dijazott az Aranyvackor 2011. zsürije. A díjkiosztón a győztes pályamű – Kismarty- Lechner Zita és Mandl Péter: Sári és Nemszemétke – hús-vér főszereplője, a 4 éves Sári is jelen volt. A szerzők az izgalmas kalandok során az Ő segítségével szeretnék életre kelteni a családokban a „környezetvédő lelket”.
„… Az Aranyvackor olyan alkotóknak szól, akik profi módon szeretnének gyerekkönyveket készíteni, a lényege pedig nem más, mint egy seregszemle…”
(Kovács Eszter Pagony kiadó)
Harmadszor adták át a gyerekkönyves szakma legrangosabb díját, a 2007-ben alapított Aranyvackort.
A pályaművek színvonalát jellemzi, hogy mennyi sok remek alkotás nem került be. (Például http://schalleszter.blogspot.com/2011/02/aranyvackor-2011.html)
A mostani seregszemle sikeréről szólnak a boldog díjazottakról, vagy az elégedett zsűriről készült képes beszámolók.
Újabb összefoglaló helyett, a díjkiosztón készített képeimet az első díjas „Sári és Nemszemétke” c. könyv szerzőivel és a „mindjárt négy éves” főszereplőjével készített beszélgetésemet ajánlom.
Sári és Nemszemétke
(0.55mp)… bohóc a jelem az oviban, és a kedvenc mesém a Babóca és a Bogyó.
Nem lehet elfogultsággal vádolni Sárit, maradt a kedvenc meséjénél. Lehet, hogy Nemszemétkét igazi ismerősének, Barkácsot valódi barátjának tartja?
Más a mese és más a történet, ami róla szól. A mese varázslat, a történet valóság. Igaza van a kritikusnak:
„…A két világ – a Sárié és a Nemszemétkéé – közti különbségek adják a szöveg humorát. Itt az átváltozás nem varázslat, hanem hétköznapokat szervező megszokás.”
A láthatóan kedves és hallhatóan cserfes Sári könyvbéli kalandja:
„…Sári elbújik a kukában, és a szeméttel együtt eljut a szemetek szigetére. Ott találkozik egy szemétből készült lénnyel, aki felvilágosítja, hogy a szemét nem szemét: így lesz a neve Nemszemétke.
Nemszemétke országában egy ezermester kisfiú segítségével minden újrafelhasznált anyagokból épül. A történet nyilvánvaló didaxisa azonban nem cél, hanem a történet maga: minden eleme be van szőve Sári kalandjába, csodálkozó felfedezés, a kíváncsi kérdezés nyomán bontakozik ki előttünk Nemszemétke világa. A két világ – a Sárié és a Nemszemétkéé – közti különbségek adják a szöveg humorát. Itt az átváltozás nem varázslat, hanem hétköznapokat szervező megszokás. Egyszerre csöppenünk bele egy fantáziavilágba (hókuszpókusz és cuki tündérek meg manók nélkül) és maradunk meg a mindennapok talaján. Az illusztráció is „mindent felhasznál”: fényképet, betűt, tárgyakat, grafikát, és mindezt izgalmas egységbe csomagolja, ami eltér a megszokott festői illusztrációktól.”
Nemszemétke és a környezet
(1.50mp)…a mese szőtte önmagát. …sok kidobott dolgot tudnánk újra hasznosítani.
Először dolgozott együtt az első helyezett Kismarty- Lechner Zita és Mandl Péter. Mi a sikerük titka? A különleges összhang, az illusztráció és a szöveg egysége, az átváltozáshoz remekül megtalált téma?
Talán az is, hogy az Aranyvackor pályázat „összehozta” őket.
Mindkettőjüknek szívügye volt a környezetvédelem, elhatározásuk, hogy a környezettudatos gondolkodást új formába öntsék. Mint ahogy a mesében Barkács életre fabrikálja a feleslegesnek tartott, kidobott dolgokat, – ők úgy szeretnék életre kelteni a családokban a „környezetvédő lelket”.
Mindketten fontosnak tartják, hogy a gyerekeken keresztül szólítsák meg a felnőtteket, mint Zita fogalmazott:
(1.55mp)…a mesével kell elkezdeni, majd a gyerekek hatnak a szüleikre. Ez a járható út.
A 2011-ben rendezett Aranyvackor seregszemléje is közelebb vitt a szerzők, kiadók és közönség gyerekirodalomról való közös gondolkodásához.
Az idei téma az ÁTVÁLTOZÁS volt, melyre 260 pályamunka érkezett be. A zsűri 50-et válogatott be a Petőfi Irodalmi Múzeumban látható kiállításra. Érdemes megnézni kicsiknek és nagyoknak is!
Kapcsolódó anyag: Galéria

Legyen az első hozzászóló