„Ezt a könyvet azért írtam, hogy segítsek neked. Arra szeretne megtanítani, hogy ne félj a gondjaidtól, hanem üzeneteknek tekintsd őket.” Kornis Mihály Vigasztalások Könyve fülszövege kezdődik így. És az általam ajánlott részlet is olyan üzenet, amely -látszólag- az iskolát kezdő gyerekekhez szól, de nekünk is érdemes tovább gondolni.
Ha te még gyermek vagy, de már szeretsz olvasni, tehát ezt a könyvet is elolvasod – lehet, több is vagy már hétnél, lehet, hogy még mindig kevesebb -, mindenesetre többet értesz az életbôl, mint egyik-másik rokonod, tudd meg:
Nincs veled semmi baj
Ezt csupán azért gondolod, mert folyton nevelnek.
A felnôttek szeretnének jóban lenni veled, de nemigen tudják, hogy kell. Többé-kevésbé elfelejtették, milyen érzés gyermeknek lenni. Valójában nem tudnak figyelni rád. De igazság szerint nem tehetnek róla. Nem mondta meg nekik kiskorukban senki: jegyezd meg egyszer s mindenkorra, hogy most milyen vagy. Én ezt mondom neked.
Jegyezd meg magad!
E varázsige egyike a legfontosabbaknak. Most, négy és hét között vagy legközelebb valóságos önmagadhoz.
Már tudnál hazudni is, de még nem szeretsz. Nos, ezt a hétéveskori magadat életed végéig ôrizd meg. Varázsgyûrûd lesz, mely hatalmat ad. Aki most vagy, védtelen, de azonos önmagával. E tekintetben legyôzhetetlen. Ezért se többnek, se kevesebbnek ne hazudd magad késôbb sem – se önmagad, se mások elôtt. Nem azt jelenti ez, hogy nem kell megtanulni neked is mindazokat a dolgokat, amiket egy felnôttnek tudni kell – még fejben számolni is, még viselkedni is -, de ne hidd el senkinek soha, a világ minden pénzéért sem, hogy te nem vagy belül ugyanaz, aki kábé hétéves korodban.
A lelkünk nem változik
A lelkünket el nem vehetik, ki nem nevelhetik belôlünk, bármennyire is szeretnék. Aki azt mondja benned önmagadra, hogy én: nem változik. Érinthetetlen. Bármire képes, ami tiszta. Próbálhatsz vele mocskos dolgokat is, de ráfizetsz. Mert hát ô egyrészt nem hajlandó részt venni abban, másrészt akkor azonnal meg is szakítja veled a kapcsolatot. Persze továbbra is benned lesz, akkor is, mikor már nem áll szóba veled, csak már nem segít.
Hallgat.
Remélem, most nem vagy pont ebben a helyzetben. Ha mégis, ne csüggedj! Mikor képes leszel magadat újra megszólítani, közvetlen és ôszinte hangon vitatni meg magaddal a dolgokat, úgy, mint azelôtt, azonnal újra szóba áll veled, vagyis te önmagaddal. Akkor ismét legyôzhetetlenné válsz.
Az ember azonos ronthatatlan, legbelsô önmagával.
Nehogy azt hidd, hogy mások nem. Csakhogy esetleg már nem tudják. Elfelejtették. Azt hiszik, ôk azóta javultak, vagyis romlottak, „felnôttek”.
Ezt nevezem én bajnak.
Vigyázz a felnôttekre!
Ha ismersz olyan embert, akirôl el sem tudnád képzelni, hogy valaha ô is gyermek volt – akkor látod, milyen, ha valaki tényleg bajban van. Jelmezbe öltözött, amit képtelen levetni.
Alatta azonban egy védtelen kisgyermek kínlódik: feszeng. Aki „felnôve” sem érezte magát eléggé tiszteletreméltónak, tehát tanácstalanságában kitalálta és begyakorolta ezt a tekintélyesnek képzelt „nénis” vagy „bácsis” figurát.
De már azt sem tudja, hogy színlel.
Elfelejtette saját magát. Olyan, mint egy alvajáró. Nem szabad megszólítani, akkor megijed és kiabál. Felelet helyett feladatokat ad, parancsokat oszt. Vagy zsebpénzt. A másik embert általában le akarja rázni. A gyermekeket mindenekelôtt, mivel ôk emlékeztetik a legerôsebben arra, amit annyira szeretne elfelejteni. Hogy gyermek maradt. Hogy védtelen.
Csak aki szívében gyermek marad, az nô fel
Aki elnémítja magában régi, elsô énjét, az helyette kerített szerepének foglya marad mindaddig, míg egyszer vissza nem talál eredeti, ôszinte magához. Ezért te légy hû mindhalálig mostani önmagadhoz. Akkor felnôtt is leszel, nem kell hozzá megjátszani magad, mire felnôttek számára méretezett ruhában kell járnod. Olyan ember leszel, akit meg lehet szólítani. Aki maga is szót ért akárkivel. Továbbá tartja a szavát. Ezért a gyermekei szót fogadnak neki.
Fel fogsz nôni!
Ez a másik nagyon fontos, amit üzennék neked, te hétéves csupa ész. Emlékszem, milyen sokat töprengtem kábé hétéves koromban azon, miért vánszorog annyira lassan az idô. Kétségbeejtônek találtam. Így sose leszek felnôtt, gondoltam. Még egy nap is olyan lassúdan csorgott el, hogy egy hetet sokszor már egy évnek éreztem, egy évszakot egy egész évtizednek, az én hét évemet pedig szinte már egy leélt életnek. De hát akkor mikor jön el az igazi élet, sóhajtoztam magamban, mikor végre én is csinálhatok valamit önállóan?
Azt hittem, az én gyerekkoromnak sose jön el a vége.
Hát nem is.
Az az én szerencsém.
Ha jól csinálod.
Semminek sincs vége az életben. A felnôttkornak sem. Bár az élet ritmusa egyre gyorsabb. Fokozatosan gyorsul. És ismétel. Csak rajtad áll, mire jut idôd. A gyorsulás eleinte észrevehetetlen, de leheletnyivel minden napod gyorsabban telik. A nyarak múlásán érzed elôször az idô alattomos felgyorsulását. Ugye, legutóbb is hetek alatt elszállt az a két és fél hónapnyi nyári szünidô? Ha sajnálod, akkor még gyorsabban száll el.
Ne sajnáld. Kicsit tovább nyaralhatsz, ha nem esel pánikba. Csak rövidül idôd, ha számolod a vakáció napjait. Ne tedd, nem érdemes.
Az emberi élet olyan, mint egy szálló ûrrakéta a világegyetemben. Magad vagy a rakéta csúcsán az ûrhajóst szállító kabin. De a kabinban – benned – az idô úgy telik, ahogyan te érzed. Ahogy akarod. Ha igazán figyelsz, szinte egy helyben áll. Van idô megcsinálni a dolgokat. Minden, amire adunk magunknak idôt, megvalósul. Bennünk.
Bármire képes vagy
Ezt se felejtsd el. Mindenki tud valamit, amit ô tud a világon a legjobban. Azért született meg. Van valami, legalább egy dolog, amiben te is tehetségesebb vagy akárki másnál. Nem kell azonnal tudnod, hogy mi ez. Magától elôjön egy szép napon, ah önmagaddal tényleg azonos maradtál. Gyengén tanulsz most? Félénk vagy és szomorú? Vagy netán verekedôs?
Nem számít.
Fel fogsz nôni, és minden megoldódik.
De csak akkor, ha annyira nyílt maradsz magadhoz, mint ma vagy. Még benne élsz a pillanataidban egészen, ugye? Még figyelsz. Jelen vagy az életedben, mint az ûrhajós a kabinjában. A hajó száll, te ülsz a monitornál. Mindent látsz. Kormányzol, gondolkodsz. Nem sietsz sehová. Pillanatról pillanatra eléred a célod.
Én mondom néked, tiéd a világ
Legyen az első hozzászóló