A digitális nemzedék nevelése

Hiánypótló könyv jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában, mely segít abban, hogy gyerkőceink számára milyen kereteket adjunk a modern technikai eszközök használatára, hogyan tudjuk okos és hasznos tartalmakkal szórakoztatni Őket. Hogyan akadályozhatjuk meg a digitális függőséget és miként állíthatjuk be a virtuális és a valós világ közötti egyensúlyt…. Minden kisgyermekes szülő figyelmébe ajánljuk, aki nem elbújni akar a létező kérdések elő, hanem a megoldást keresi.

“Hiszek benne, hogy a gyerekek éppúgy fejleszthetőek, mint a különböző szoftverek egyre többet tudó változatai ― ezért is nevezem 3.0-s verziónak azt a generációt, amelyik biztonságosan mozog az egyre bonyolultabb technika világában.”

Milyen minőségű médiatartalmat fogyaszt gyermekünk? Mikor engedhetjük meg, hogy iPad kerüljön a kezébe? Mennyi képernyő előtt töltött idő számít túl soknak? Mivel és milyen mértékben ellensúlyozzuk a technika és a tömegkultúra kínálta lehetőségeket? Dr. Jim Taylor minden kínzó kérdésre megnyugtató és közérthető választ kínál a digitális bennszülött gyerekek tudatos médiafogyasztóvá válásának rögös útján. A digitális nemzedék nevelése az okostelefonoktól a közösségi média használatáig valamennyi lényeges témát érinti, amely szülőként fejtörést okozhat, ha gyermekünket kiegyensúlyozott, egészséges médiahasználatra szeretnénk szoktatni.
Dr. Jim Taylor sportpszichológusként és az új technikai eszközök használatának pszichológiájával foglalkozó kutatóként eddig több száz tudományos és népszerűsítő cikket, illetve több mint egy tucat könyvet jelentetett meg — többek között a Huffi ngton Post szakbloggereként. Közel hétszáz workshopot is tartott a témában Észak-Amerikában és Európában.

A TARTALOMBÓL

→ Napjaink tömegkultúrája

→ A korszerű technika

→ Gyermekeink alapbeállításai

→ Énkép: Ki vagyok én?

→ Értékek: Miben hisznek a gyermekeink?

→ Tudat és gondolkodás: Mi van a gyerek fejében?

→ Kapcsolatok: Tartozunk-e valakihez?

→ Egészség: Gondozzuk, különben gondot okoz!

ELŐSZÓ

A világ, amelyben gyerekeink cseperednek, alig emlékeztet arra, amiben mi nőttünk fel. Gazdaság, politika, társadalom, kultúra, technika – semmi nem hasonlít az akár alig néhány évtizeddel korábbi állapotokhoz. A legkézenfekvőbb példa erre a Facebook vagy az SMS. Gyermekeink életében ezek a kapcsolati formák nélkülözhetetlenek, tíz évvel ezelőtt viszont még nem is léteztek. Az internet is csak mintegy tizenöt éve terjedt el ennyire széles körben.

Az elmúlt évtizedekben tapasztalható hihetetlen változás természetesen nyugtalanító a mi generációnk, a „digitális bevándorlók” számára. Aggódva lessük, mit hoznak a következő évek, és lelkünk mélyén visszasírjuk az egyszerűbb és kevésbé vágtató tempót (noha jól tudjuk, hogy a boldog békeidők is csak az emlékeinkben voltak felhőtlenek). A gyerekeink számára azonban ez az elképesztő új világ egyáltalán nem tűnik elképesztőnek, de még csak nem is új nekik; hanem a természetes közegük, a digitális bennszülöttek izgalmas és lehetőségekkel teli világa. Bármelyik oldalon állunk is, egyvalami biztos: nincs visszaút. A technikai fejlődés kérlelhetetlenül és megállíthatatlanul tör előre, és valójában nem is akarjuk megállítani.

Pedig hiába a tengernyi változás, mi, emberek nem sokat változtunk az évezredek során. Nagyon úgy tűnik, hogy éppen ez az, ami a jövőben már tarthatatlan.
A modern technika ránk kényszeríti a saját szabályait – ha tetszik, ha nem, muszáj hozzájuk alkalmazkodnunk. Saját gondolkodásmódunkon és a társadalom hozzáállásán is változtatnunk kell, újra kell szőnünk a „világhálót”: a közösségeket összetartó kulturális és szociális hálózatokat.

Mi, szülők, kettős kihívás előtt állunk. Nekünk kell alakítanunk a drámai változásokat azért, hogy a gyermekeink számára élhetőbb világot teremtsünk, és közben úgy kell őket nevelnünk, hogy képesek legyenek ezt az egyre bonyolultabb világot biztos kézzel kormányozni. Lássuk be: nem kis feladat. Marshall McLuhan, a látnoki képességű gondolkodó fél évszázaddal ezelőtt így fogalmazott: „Formát adunk egy eszköznek, és attól kezdve az eszköz formál minket.” Akár volt kristálygömbje, akár nem, McLuhan előre látta a jövőt: megelőzte a számítógép, a mobiltelefon és az internet születését. Ez a jövő többé már nem távoli lehetőség – számunkra és főképp gyermekeink számára sokkal inkább napjaink valósága.

A technika fejlődése olyan gyorsan zajlik, hogy nincs időnk észrevenni és tudatosítani, hogy ezek az új és még újabb jelenségek hogyan változtatják meg a kollektív gondolkodásunkat. Már csak a visszapillantó tükörből vesszük észre, mennyire más lett a gondolkodásunk, a kapcsolataink –

www.mora.hu