A romantika napja

Szent Valentin emlékére, neve napján világszerte megajándékozzák szeretteiket az emberek. Valentin kultusza a II. századra vezethető vissza, azóta ünnepeljük egy szent emlékét, aki tisztelte a szerelmet és a romantikát, amikor az emberek szerelmes üzeneteket cserélnek.

Mások szerint később sokan összetévesztették a norman-francia ‘galantin’ szóval, ami szerelmest jelent. Az idők során a két hiedelem összefonódott, melynek eredményeképpen Szent Valentinra úgy emlékezünk, mint a szerelmesek védőszentjére.

„A farsang és a böjt egyik, névadásban ma is igen népszerű határ – szentje Bálint (latin Valens, jelentése „erős, egészséges”). Névünnepe gyertyaszentelő „tizenkettedén”, február 14-én volt. Volt – mondom –, mert a szigorú zsinat, mint „történelmietlen” szentet, őt is megfosztotta a glóriájától. Az állítólagos Bálint püspök volt, s egy személyben orvos (ezért volt „egészséges”), akit hitéért 269-ben nyakaztak le. Alakja egybemosódott egy másik Bálintéval, aki ugyancsak szent püspök volt, és kultusza Bajorországban, Tirolban és Ausztriában bontott virágot. A mi Bálintunknak tulajdonított érdemek jó része eredetileg a bajorok Bálintjának glóriáját fényesítette (az ő ünnepét egykor január 7-én ülték).

Mindkét Bálintot lelki betegség, nyavalyatörés és szédülés esetén hívták segítségül. Az első keresztény íróktól ismerjük az egyház rosszalló véleményét a világi mulatságokban főszerepet játszó táncról, sokat azonban nem tehetett ellene, mert farsangkor a papok is „járták a bolondját”. A mi Bálintunk napjára azok, akiket a frász tört, életre szóló böjtöt fogadtak, ami nem rótt elviselhetetlen terhet a betegre, mivel február 14-e már gyakran a nagyböjtbe esik. Bálint mégis inkább a farsang szentje. Régi szokás szerint Európa-szerte a farsang a párválasztás ideje (ez a húshagyói vénlánycsúfolásnak, a húshagyóig el nem kelt lányok csúfolásának az alapja). A hagyomány ezt elsősorban Bálinthoz köti. Már a római Lupercalia is az ifjúság párba állásának napja volt – Bálint-nap dátum szerint a Lupercalia vigíliájára esik. A francia és a horvát néphit szerint például a madarak is ezen a napon tartják menyegzőjüket. Angol hagyomány szerint Saint Valentine napjának reggelén az első másnemű személy, akibe az utcára lépő belebotlik, lesz a jövendőbelije, angolul „valentine”-ja. Valentine-nak hívják azokat a cédulákat, amikre régi szokás szerint a leányok a fiúk, a fiúk pedig a leányok nevét írták, s amelyek közül jövendőbelijük nevét remélték kihúzni. Ugyancsak valentine a neve a Bálint-napon küldött szerelmi ajándéknak vagy üdvözlő kártyának, szerelmes versnek, egyáltalán mindennek, ami a kritikátlan szerelmi hódolat tanújele. Valentine-nap estéjén babérlevelet dugnak párnájuk alá az angol hajadonok, hogy megálmodják, ki lesz a mátkájuk. (Apollón szent növényének, a babérnak leveleire régen azért is pályáztak, mert úgy hitték, rágcsálásuk szerelmi „ihletet” ébreszt.) (Részlet Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium írásából)

Valentin-napi szokások

Egy régi – Angliában 1476 óta hiteles adatokkal igazolható – szokás szerint e napon a fiatalok más nembeli ismerősüket, akivel a szent napján korán reggel legelőször találkoznak, Valentin, illetve Valentine néven szólítják, megajándékozzák, és attól fogva egy éven át kitüntető figyelemben részesítik, s mintegy kiválasztottjuknak, kisorsolt jegyesüknek tekintik. Az 1700-as években megjelentek az első Valentin-verseskötetek. A 19. században, pedig Valentin-napi üdvözlőkártyákat küldtek egymásnak az emberek, főképp a szerelmesek.

A Valentin-napi szokások az ősi pogány templom áldási ceremóniákból alakultak ki. 496-ban Gelasius pápa rendelte el, hogy Szent Valentin napját február14-én ünnepeljék. Az angolok már 1446-ban ünnepelték ezt a napot. Az 1700-as években divatossá váltak a Valentin-verseskötetek. A XIX. században már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek ezen a napon. Magyarországon 1990-ben éledt fel e nap megünneplése.

Hol, hogyan?

Franciaországban ismert lett a “játék”, ahol szív alakú piros dobozból húzták ki a fiúk a lányok neveit, illetve a lányok a fiúk neveit. Indiában a hindu hagyományőrzők harcba szálltak a Valentin-nap ellen, tiltakozva az indiai kultúra elnyugatosítása miatt. Varanaszi városában egy fanatikus szervezet megfenyegette a vendéglősöket, hogy ne szolgáljanak fel Valentin-napi menüt, és szív alakú pizzát se merjenek tálalni. A szerelmeseket a fanatikusok akciói nem zavarják, a “szívküldis” apróhirdetések több oldalt töltenek meg a lapokban.

Valentin-napi babonák

A Valentin-napot természetesen sok-sok babona övezi. Azok a lányok, akik a Valentin-nap előtti éjfélkor a temetőbe mennek, megláthatják leendő férjüket, mert a szellemek megjelenítik. Ehhez egy dalocskát kell énekelni, és tizenkétszer kell elmenni a templomig. A szerelmesek ünnepén több taktikát alkalmaztak elődeink azért, hogy megszerezzék és megőrizzék szerelmeiket. Így pl.: olyan almát kell enni, amelyiknek kilenc magva van. Azt a kilenc magot bele kell tenni egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiúzsebébe, akkor biztos, hogy bele fog szeretni ezen ügyeskedést végző lányba. Akik pedig nagyon szerelmesek, és azt akarják, hogy szerelmük örökös legyen, egymás hajának szálait süssék tésztába, és közösen egyék meg. Bálint napjához időjóslás is tartozott. Azt tartották, ha hideg, száraz idő van ezen a napon, akkor jó lesz az évi termés.

(Forrás: www.kisalfold.hu; www.jelesnapok.hu)

Varga Terézia

dietetikus