A kérdés első hallásra egyszerűnek tűnhet és egyből jönnek is a gyors válaszok: „legyen focista mert ők híresek és sokat keresnek“ vagy „legyen teniszező mert ők mindig elegánsak és gazdagok“ vagy „legyen vízilabdázó mert ők szép magasak, jól néznek ki és sikeresek“ vagy legyen karatés mert akkor nem kell félnie a szomszéd Józsikától“, és így tovább. No de mi alapján lehet eldönteni, hogy valójában milyen sport való egy gyereknek, milyen hatással van erre a szülő?

 A lényeg a sportolás

A felsorolás szinte végtelen, s ha jobban belegondolunk ezer és ezer ok vethető fel, hogy melyik sportot miért éri meg művelni. Természetesen minden magyarázatnak van létjogosultsága, de talán arra is oda kéne figyelni, hogy a gyereknek mi lenne az igazán jó. Nem biztos, hogy ő híres akar lenni és az sem biztos, hogy azt a sportágat szeretné űzni, amiben esetleg a felmenők kiemelkedőek voltak, avagy épp az ellenkezője: elbuktak. Véleményem szerint nem szabad a gyerekekre semmilyen sportot erőltetni, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne kéne aktív testmozgást végezniük. Ha belegondolunk, hogy Magyarország népességének több mint a fele szinte semmit nem sportol – ami magában is hagy némi kívánni valót maga után -, akkor hogyan várhatnánk el, hogy a nem sportoló szülő helyes tanácsot adjon a gyerekének? Mert sokszor sajnos nem a gyerek dönti el, hogy sportolni szeretne és hogy mit.

 Mit mond a tudomány?

Több lehetőség is van erre. Kezdjük a tudományos háttérrel, a tudományos kiválasztással. Ez egy felmérésen alapuló módszer. Itt figyelembe veszik a egészségi állapotot, a motoros tényezőket, alkati mutatókat, motivációt, gondolkodási készséget, értelmi képességeket, játékkészséget. E mérések eredményei alapján ajánlanak a gyereknek különböző sportágakat. Itt az adott sportág férfi sportolóinak jellemzőihez igazodnak a kritériumok.

Még egy fokkal tudományosabb kiválasztási módszer a génteszt. Ez a módszer egy teljes sportalkati géntérképet készít el a vizsgált gyermekekről és ez alapján választják ki a számára legmegfelelőbb sportágakat. Ezek a módszerek viszonylag jól leszűkítik a lehetőségeket és akár több évnyi feleslegesen eltöltött időtől mentik meg a gyerekeket és a szülőket egy esetlegesen rosszul megválasztott sportra fordítottak.

Ezt a két tudományos módszert valószínű azok a szülők választják, akik élversenyzőt szeretnének faragni a gyerekeikből.

Siker = tehetség + szorgalom

Természetesen nem csak a tudományra hagyatkozva lehet valakiből kiváló sportoló vagy egyáltalán „csak sportoló“. Születtek már olyan bajnokok, akik elkezdtek egy sportágat (azt, ami számukra elérhető volt), abban a legjobbakká akartak válni és sikerült is nekik. Természetesen itt fontos szerepe van a tehetségnek és a kitartásnak. Az egyik pótolni tudja a másik hiányát – bizonyos fokig természetesen. Az ideális amikor a kitartás és a tehetség egyformán jelen van, s igen, van ilyen is. Szóval, ha nem akarunk nagyon elmélyedni a tudományosságban, akkor csak engedjük a gyereket sportolni. Vagyis biztosítsuk számára a sportolás és a választás lehetőségét, csinálja azt, ami jól esik neki. Ez is egy jó kiválasztási módszer, mivel a gyerek valószínű nem szívesen csinálja azt, ami nem esik jól neki. A sportágak kipróbálása nagyban megkönnyítheti a döntést. Ennek érdekében nagyon tudom ajánlani a Nagy Sportágválasztó eseményeket. Itt a gyerekek több mint 80 sportágat tudnak kipróbálni egy helyen.

A siker nem csak pontokban és érmekben mérendő!

De legyen az bármelyik módszer, amellyel segíteni szeretnénk, hogy gyermekünk megfelelő sportágat találjon magának – amelyben örömét leli, a folyamat itt még nem is ér véget. A sportág kiválasztása csak az első lépés. Ahhoz, hogy sikeres is lehessen, rengeteg időre és energiára van szükség. Ha megtaláltuk a megfelelőt, kezdődhet az edzésre járások monotóniája. Ezt tapasztalatból tudom, nem könnyű feladat senkinek. A folytatáshoz néha csak a hétvégi versenyek adhatnak lendületet, amikor a sok lemondás beérik egy-egy sikerben. De valóban csak ebben mérhető a sport? Valóban csak az érmek számítanak, és ha nincsenek győzelmek, akkor ez egy kidobott idő volt a gyerek és a szülők számára?

Aligha. Ám ha valaki így vélekedne, íme néhány jótékony mellékhatása a sportnak:

– a gyermekkori elhízás megelőzése (amely egész életére kihathat)
– jó iskolai teljesítmény
– jövőorientáltság
– önbizalom növekedése
– jótékony élettani hatások
– koncentrációs képesség javulása
– csapatszellem
– feszesebb izomzat és vonzóbb külső
– erősebb immunrendszer
– stressz levezetése
– csontritkulás és a mozgásszervi betegségek megelőzése
– örömforrás

Azaz: sportolni nem csak a győzelmekért érdemes. Természetesen, ha becsúszik egy-egy siker az csak újabb motivációt jelent a folytatáshoz, ám az biztos, hogy sportolni már önmagában is megéri.

Gergely István
olimpiai bajnok vízilabdázó

* A cikk a TÁMOP-6.1.2/A-09/1-KMR-2010-0426 projekt támogatásával, a projekt keretén belül elvégzett szakértői munka részeként készült el. *