Instant klasszikusok

Réglátott vita parázslott fel az ifjúsági irodalom háza táján. Interjú Arató Lászlóval, a Magyartanárok Egyesületének vezetőjével.

Kell a furfang

De vajon van-e szükség trükköket alkalmazni, hogy olvasóvá váljon a tizenéves korosztály? – vetül fel a kérdés, miközben úgy is tudjuk a választ, hogy igen. Ma, az internet korszakában egy perces filmeket néznek, SMS tömörségű üzenetekben beszélgetnek az emberek, és a gyerekek ebbe nőnek bele. Egységnyi idő alatt sokszoros mennyiségű információt fogadnak be, mint akár csak tíz évvel ezelőtt. Mi másként lehetne észrevétetni több száz oldalnyi szövegeket ebben a médiazajban és túlpörgő életben, ha nem ügyes furfanggal? „Feltétlenül lehet és kell, méghozzá sokféle trükköt alkalmazni” – erősíti meg Arató László, de a trükkök között azért első helyre mindenképpen azt teszi, hogy olyan irodalmat adjunk a tízévesek kezébe, amit szívesen olvasnak. Friss, kortárs irodalmat, ifjúsági regényeket, avagy ma is olvasmányos klasszikusokat, akár magyart, akár külföldit, és szerzőket is sorol szép számmal Jacklin Wilsontól, Böszörményi Gyulán, Darvasi Lászlón át Erick Kästnerig, avagy Mark Twainig, és a sor végén elhagyhatatlanul megjelenik J. K. Rowling is. Olvasóvá nevelni aszerint kell, hogy mi érdekli a gyerekeket – életkori sajátosság szerint szögezi le véleményét.

Nem a hossza a lényeg

Arató László nem tartja ördögtől való a kezdeményezésnek, hogy rövidített változatban jelentek meg magyar klasszikus regények, hiszen sok országban van már ilyen gyakorlat, de nem nevezhető ez az olvasóvá nevelés „királyútjának” sem. Ez is egy lehetséges út, amit érdemes kipróbálni. Szerinte például a nehéz nyelvezetű és inkább idősebb korosztálynak való Kőszívű ember fiai egyszerűsített, rövidített változatának elolvasása jobb, mint ha a gyerekek egyáltalán nem találkoznának a regénnyel, vagy ha csak kétoldalas tartalomismertetést ismernek meg belőle. Összességében sem a pánikreakció sem az üdvrivalgás nem indokolt a kivonatos kötetek megjelenését illetően. Nem feltétlenül terjedelem kérdése ugyanis, hogy mihez van türelme az ifjúságnak – igazítja ki a feltételezést Arató László, hogy a vaskosabb kötetek elriasztják a tinédzsereket. Elsődlegesen az fontos, hogy a regény mennyire olvasmányos, és hogy mennyire való az adott korosztálynak. Mint mondja, az Egri Csillagok, vagy a Pál utcai fiúk esetében nincs ilyen gond, nem is beszélve a több ezer oldalnyi Harry Potter regényfolyamról. Az utóbbinak pedig azt a hozományát is kiemeli, hogy egy új virágzást indított el az ifjúsági irodalomban, több szerző és kiadó fordult a korosztály felé.

Legyen világos, mi az eredeti

Mint irodalomtanár, sokféle szempontot említ még Arató László, hogy miért is nem lehet egyértelműen lándzsát törni a „lightosított” klasszikusok felett. Fontosnak tartja például, hogy a diákok megismerjék a nemzeti örökség részét képező klasszikusainkat, de lehet attól tartani, hogy az egyszerűsített regényváltozatok révén a pedagógusok nem frissítik, nem korszerűsítik a kötelezőolvasmányok listáját, és nem korszerűbb és olvashatóbb könyvet keresnek az adott korosztályok számára, hanem ragaszkodnak az eddigi – esetenként a tanulók életkorához, érdeklődéséhez nem illeszkedő – olvasmányokhoz. Fontos szempont az is, hogy egy-egy adott regény fellelhető-e egyáltalán harminc példányban az iskola könyvtárában, és így tovább. Zárásként pedig úgy véli, mindenképpen érdemes lesz megfigyelni az egyszerűsített regények eredményét, egy dolgot azonban mindenekfelett fontosnak tart: egyértelműen tudatosulni kell az olvasóban, hogy nem az eredetit olvassa, erre a tanárnak fel kell hívnia a figyelmet.

– Nyulász Péter –