Mit jelent a jó anya? Teljes feláldozástól – a sürgősségi osztályig

 

Jó anya vagyok? Eléggé odafigyelek a gyerekeimre? Mindent megteszek értük? Meg tudom-e őket védeni? Egyáltalán mitől és kitől, s minek, s hogyan, s mennyire? Hol vannak a határaink, mennyit bír el egy anya? S egyáltalán mit jelent a jó anya kifejezés?

 

Ezek a kérdések foglalkoztattak, egészen odáig, hogy az elmúlt félévben a világ minden baját és gondját is igyekeztem minél jobban megoldani. Igen, megoldani! Mert úgy gondoltam, hogy van elég energiám, hogy szuper anyaként viselkedjek. Hiszen ki, ha nem én!

Hajnalban indultak a napjaim. Három gyerek. Reggeli -de természetesen tápláló-  készítése, aztán gyors uzsonna csomagolás, de ezt is igyekeztem tudatosan megtervezni, egészen odáig fajulva, hogy képes voltam előző este főzni, becsomagolni. Mindenkinek a kedvencét. Aztán irány az iskola, idegeskedtem a dugó miatt, mert az volt bőven az elmúlt félévben. Itt átépítés, itt lezárás. De nem baj, a szuperanya elindul időben, s odaér, ha nem akkor felforr az agya, belülről szitkozódik, nyeli a mérgét. S akkor még nem beszéltem arról, hogy három különböző korosztállyal játszottam el ezt naponta, három különböző problémákkal. Mert azok minden nap jöttek, újabbak és újabbak.

Nyolc órakor már lenyomtam egy komplett műszakot, s bevallom ilyenkor egy kicsit kiégve álltam meg egy pár percre. Majd irány a munka, de előtte még anyámat kérdeztem meg, hogy kell-e valamiben segítenem, bevásárolni, orvoshoz vinni, temetőbe menni.

 

Napi x óra munka után, délután irány a gyerekekért, majd kezdődött a délutáni műszak, ide-oda, plusz tanulni velük, meghallgatni, kicsit játszani velük. A házimunka pedig ott toporgott a sarkamban: teregetni, vasalni, főzni, mosni, takarítani. S máris este lett, és esti mese, és teljes kimerülés, alvás.

Közben a világban is rengeteg minden történt, jöttek, mentek a migránsok. Aggódtam értük, átéreztem sorsukat – ugyan miért is? Majd figyeltem a híreket, olvastam három vagy négy hírportált, s még külföldi adók. Nehogy lemaradjak bármi fontos bejelentésről – minek is? Mi közöm van hozzá? De kellett, mert azt gondoltam, hogy én is részese vagyok a történelemnek, s azáltal, hogy nézem, majd megoldom. – ugyan már!

Aztán jöttek az ünnepek – és az aggódás, hogy mindenki mindennek örüljön, hogy személyre szóló legyen az ajándék. Ahelyett, hogy az lett volna a fontos, hogy kis apróság, s az együttlét a fontos.

Január 3-a este pedig, ahelyett, hogy pihenhettem volna, készülve a másnapra. A helyi ügyeleten kötöttem ki. Majd szirénázó mentőautó. Kidurrantam – vérnyomásom 210/100 – mi van? Hány éves vagy? Miért?

Hiába dobta el a doki a vérnyomásmérőt, hogy ilyen nincs.. de van, volt. Két napig a sürgősségin feküdtem, monitorra kötve, körülöttem több orvos, nővér rohangálva. Mi van velem? Mi okozta ezt? Ezernyi kivizsgálás, mindenhova benéznek, vérvétel, vizelet, nyálminta. Aggodalom, mi lesz? Férjem, a gyerekek otthon aggódnak, reszketnek, féltenek – ez tart életben. Mennem kell, dolgom van!

Végül az eredmények szerencsére mindenhol negatív. De, akkor mi a bajom?

A válasz egyszerű: stressz! Túlvállalás! Tudom, másnak is vannak gyerekei, sőt nemcsak három, hanem még több. Más is dolgozik a gyerekek mellett. Nem vagyok egyedüli eset, nekem viszont most ez jutott, ezt dobta a gép!  S ezért írom le, hogy szóljak másoknak, akik hasonló cipőben vannak! Most én lettem a felkiáltó jel!

Változtatok, esküdözöm. Más lesz minden! De közben hálás is vagyok.

Hálás vagyok, hogy kiderült, hogy ennyire össze lehet zuhanni!

Hálás vagyok, hogy kiváló orvosokhoz kerültem, s kiváló nővérkékhez.

Hálás vagyok, hogy ez a betegség – ha lehet így hívni  – új távlatokat nyitott az életemben.

Hálás vagyok, hogy a gyerekeim másképp állnak hozzám.

Hálás vagyok, hogy nemcsak a családtagjaim, hanem az ismerőseim is aggódtak értem, hívnak, kérdezgetnek, gyógyulást kívánnak.

S közben sokszor megkérdezem magamtól, hogy milyen a jó anya?

Jó anya, aki túlvállalja magát? Jó anya az, aki feláldozza magát a gyerekeinek? Jó anya az, aki nem önző, s magára semmi ideje nem jut?

Ti hogy vagytok vele? Ti is megvárjátok, hogy jó anya módára a sürgősségin kössetek ki?

S szerintetek milyen a jó anya?

 

AK