Csak azért is!

Talán ez a magyar megfelelője a DAFKE kifejezésnek, ami Lugosi Viktória új regényének címe. Hogy mit „csak azért is”? Gyereket!

 

Ajánlom, hogy olvasás előtt, – vagy után – kattanjanak, rá a Nem akarok gyereket! c. cikkünkre.

 

Mielőtt idemásolom a könyv borítójáról a rövid tartalmát, elárulom a könyv egyetlen hibáját, – nem tudtam letenni!

 

Hiába örültem, hogy ez a regény „vastagabb” (270 oldal), mint az előző Ajvé (és milyen jó lesz, a jövő heti nyaralásomon kiolvasni,) mert a villamoson elkezdtem a fülszöveggel, és éjjel fél kettőkor már be is fejeztem. Úgy olvastam volna még!

 

Azóta az összes ismerősömnek, barátomnak, áradozok Lugosi Viktória stílusáról, hangulatteremtő erejéről, humoráról (mindezekről persze már az első könyvében is meggyőzött), úgyhogy nem csak ajánlom mindenkinek ezt a regényt, de irigylem is azokat, akik csak most fogják elolvasni.

 

Ismertető

 

Egy ember, aki nincs. És két másik, aki érte küzd. Várhatnak-e segítséget? Orvostól? Természettől? Istentől? Egy regény a reményről, az elvérzésről, a beletörődésről és a föl nem adásról. Egy család, hat együtt töltött év. Egy történet a szeretetről. A nagy sikerű Ajvé írónője új regényében a mai napig tabutémának számító meddőségről ír, amely elemi erővel dúlja fel egy család életét. Humoros és torokszorító pillanatképek egy letehetetlen könyvben.

 

Lugosi Viktória: Dafke (részlet)

„A terpesztett lábú vizsgálatokra felkészültem, de zavarba ejtett a sok nedv. Ezek határozták meg a vágyainkat, a jövőnket, a szerelmünket és az öregségünket, mintha minden tőlük függött volna. Apró kocsonyák a hasunkban, létezésükről nők százezrei nem is tudnak, plazmák és levek, amelyek másoknak legfeljebb a gyönyör részei, nekünk meg milliméterek és decik. Fotók, kémcsövek és leletek. Dögös csajokból kongó edényekké válunk, amelyeket feltöltenek, kitöltenek, megfestenek, mi meg hordjuk, visszük, őrizzük a nedveket, és várjuk, hogy a lábos belülről életre keljen. A pléh kizöldüljön. Huszonhét éves vagyok, negyvenhat kiló. A mellem dögös, a fenekem feszes, lent állítólag gyöngyvirágillatot árasztok. Most meg csak a lábos? Neee!”