A Ranschburg 

Van-e ki e nevet nem ismeri? Nemzedékeket tanított – és tanít – a szülői mesterségre. A magyar Spock, – írtuk róla -, de igazából senkihez nem hasonlítható.

Van-e ki e nevet nem ismeri? Nemzedékeket tanított – és tanít – a szülői mesterségre. A magyar Spock, – írtuk róla -, de igazából senkihez nem hasonlítható.

 

A Prima Primissima díj Magyar Tudomány kategóriájának egyik jelöltje.

 

 

Karosszék, családi ház, vígjáték, kutya, zongora

 

Ez mind Ranschburg Jenő. A hatvan éves apukájáról asszociálta a fentieket – az akkor tíz éves Zolika

 

A jelző, amire vágyik

 

A tanítványai, olvasói, hallgatói, nézői bizonyára mind sok különböző okból kedvelik. (Felmérések szerint Ranschburg a legnépszerűbb pszichológus)

 

Részlet a Mi Otthonunkban megjelent interjúmból

Úgy látom, elégedett, pedig mostanában sokszor láttam, hallottam keserűen nyilatkozni.   – Alaptermészetem szerint optimista vagyok, mert bármennyi szörnyűség is terheli mindennapjainkat, az élet eredendően szép és nagyszerű dolog. Persze én is gyakran elkeseredem, felháborít – és ennek minden módon hangot is adok -, amikor sokan, sokszor, szándékosan és durván akadályozzák, hogy normálisan élni, örülni tudjunk. Az embernek hagynia kellene boldognak lenni önmagát és másokat! Én bármilyen rossz történik, képes vagyok bízni a jóban.   Amikor a tanár úr hatvanadik születésnapján a Merlinben bemutatta a „Gyerekségek” című verseskötetét, azt kérdeztem a kisfiától: „Mi lenne apukád, ha bútor lenne?” Azt válaszolta: „Egy nagy karosszék”, „Ha épület lenne?” „Családi ház” – vágta rá az akkor tíz éves Zolika.   – Emlékszem arra is, hogy vígjátéknak, kutyának, zongorának képzelt. Ma is büszke vagyok erre, mert mindegyik asszociációja arról szólt, hogy biztonságban érzi magát gyerekként, hogy olyan családja van, ahol védik, szeretik, ahol jó élni.

 

Ha csak egy jelzőt választhatna, mi lenne az?

 

… milyen jelzőt szeretnék magamra? … van bennem egy kiolthatatlan pedagógus, …nem tudtam megmaradni a tudománynak az embertől távoli régióiban…. Csak annak tudtam tudományos értéket tulajdonítani, amit át tudtam fordítani, használni tudtam a mindennapi praxisban, … az éltető örömöm, hogy a problémákkal küszködő szülő gyerek kapcsolatok megértésében segíthetek. 1.40mp

 

Ranschburg Tanár urat több mint negyven éve ismerem. Az egyetemen tőle tanultam a fejlődés lélektant, de az igazi iskolát a közös rádióműsorunkban jártam ki mellette. Hihetetlen energiával, lendülettel csinál mindent. Utánozhatatlan a személyiségéből fakadó szuggesztivitása, de „tanulható” az ügy- és emberszeretet.

 

Tanulmányaival, cikkeivel, könyveivel, műsoraival, előadásaival, sok évtizedes pedagógusi – és felsorolni se tudom hányfajta – tevékenységével nemzedékeket segített eligazodni, a családi élet, a nevelés kérdéseiben.

 

Ha csak az egyszervolt.hu „Családi kör” levelezésébe olvasunk bele, megértjük hogy miért ilyen nagy a rajongó tábora.

Népszerűségének oka: ő maga.

 

A stílusa, közérthetősége, segítőkészsége, hatalmas tudása és az a természetesség, ahogy minden „tudományos felsőbbrendűség” nélkül tud adni, nevelni, szülőket és gyerekeket, írásban és szóban egyaránt.

 

Tanítvány, munkatárs, és barát „státuszából” is csak azt tudom mondani, hogy nála empatikusabb,jobbindulatú, hitelesebb embert nem ismerek.

 

 

Ami hiányzik

 

Az már közhely, hogy átmeneti korban, értékválságban, hagyományok és minta nélkül nehéz elvárni a példaszerű nevelést, hiszen pont a példa – mint érték – hiányzik.

 

… a legfontosabb nevelési probléma ma, hogy a szülő „kávészünetet” tart a nevelésben, ha nincs gond a gyerekkel. 5.50mp

 

Tanár úr szerint mégis a szülők fogják létrehozni újra azt a társadalmat, amelyben működnek az értékek.

Ma sokat beszélünk arról, hogy gyerekszerető társadalom van Magyarországon, de ez a gyakorlatban, nem tapasztalható.

 

 

Ranschburg – alanyi jogon – minden családnak

 

Szilvási Endre írta róla: „…Ha a klónozásnak valaha is volna értelme vagy erkölcsi alapot nyújtó indoka, az az lenne, hogy minden családnak jutna otthonra egy Dr. Ranschburg Jenő. Egy ember, aki a tanácstalan, feszült, idő- és energiahiánytól frusztrált szülőknek tanácsokat, ötleteket adna.

A felvázolt futurisztikus vízióban egy csodálatos, minden családnak alanyi jogon járó, a gyermeki lélekről elképesztő tudással bíró „klón-nagypapát” képzelhetünk el. Képzelhetnénk, ha Ranschburg Jenő lendületessége, fiatalossága, kisugárzása nem cáfolna rá mindarra, ami a „nagypapa” szóra sokunknak elsőre beugrik. Belőle azonban csak egy van…”

 

 

2009. december 19-én lesz 74 éves. GRATULÁLUNK!