Képek Krónikása

 

Exkluzív kiadvány jelent meg az országos Mátyás meseíró verseny alkotásaiból. A Képek Krónikása tiszteletbeli rangot egy hatodikos fiú nyerte el.

 

Ötszázötven plusz hatvan

Emlékezetes, hogy az elmúlt esztendő Magyarországon a reneszánsz jegyében telt, Mátyás király koronázásnak ötszázötvenedik évfordulója kapcsán. Ehhez kapcsolódott a 3-8. osztályos diákok számára kiírt meseíró pályázatával a Nemzeti Tankönyvkiadó, és partnere a Csodaceruza folyóirat. A kiírás eleve rendhagyó volt, hiszen első lépésben kortárs illusztrátorok alkottak képeket modern felfogásban nagy uralkodónkról, s ehhez íródtak a gyermekek meséi. Közel 230 pályamű érkezett az ország minden tájáról, de határainkon túlról Szerbiából, Romániából, sőt még Angliából is küldtek be történeteket. Ezt követően vetődött fel, hogy a díjnyertes remekművekből, s az illusztrációkból ünnepi kiadvány készülhetne el a Tankönyvkiadó hatvanadik évfordulójára. Végeredményben ez úgy teljesedett ki, hogy a hazai kortárs gyerekirodalom alkotói is írtak egy-egy képhez egy-egy mesét, s így születhetett a kötet, melyben egy friss, modern, XXI.-ik századi Mátyás királyt ismerhet meg az olvasó.

A Képek Krónikása

A Képek Krónikása tiszteletbeli rangot, a fődíjat Péri Ákos Ájbek érdemelte ki „Kár” című alkotásával. A verses mesében egy öreg holló mesél ritmusba, rímbe szedve a morzsákat guberáló fiataloknak nemzetsége dicső múltjáról, mikor még a királyt szolgálták, felidézve, s elmondva Mátyás király történetét, hogy búsongva zárja végül így: „Lakótelep, száraz morzsa, ez lett a hollóknak sorsa. Régi idők emléke már, messze röppen, kár, kár, kár”. Boldizsárné Kovács Gizi, a pályázat fő szervezője, s a kötet szerkesztője emlékeztetett, hogy ez a fiú már a kiadó korábbi, Meseszövés című pályázatán is észrevétette magát egy remekbeszabott írással, mostani pályaműve pedig formáját tekintve annyira kitűnt a többi közül, hogy így sikerült méltó módon díjazni őt.

– Most vagyok hatodikos, Budapesten az Áldás utcai Általános Iskolába járok – mondja Péri Ákos Ájbek, a Képek Krónikása. A pályázat idején tehát ötödikes volt, s valóban remekbe szabott irodalmi művet alkotott meg Nagy Diána képéhez.

Igazán nehéz műfajba vágtad a fejszédet, verses mesét írtál. Korábban is gyakoroltad et a műfajt, vagy elsőre sikerült így?

 – Ez az egész úgy jött, hogy a szüleim találtak rá a Képek Krónikása pályázat kiírására, és azzal biztattak, hogy „ezzel nagyon bevágódhatok”. És szintén ő volt, aki felhívta a figyelmemet, hogy azt a lakótelepes képet a hollókkal, Nagy Diána rajzát, bizonyára kevesen választják majd. Azt pedig már korábban is mondták, hogy tehetségem van a versíráshoz.

Milyen verseket írtál korábban?

– Már nem is emlékszem nagyon, csak úgy saját szórakoztatásomra egyet-kettőt. Valahol megvannak, ilyen kis cetliken, de nem fontos.

Volt-e segítségedre valaki a versírás közben?

– A papám turkológus, és leginkább versekkel foglalkozik. Ő átnézte, amit írok, s jelezte, ha valami nem stimmel. A mamám pedig ötletekkel segített.

Arról szerényen hallgat a fiú, s csak később, a kötet szerkesztője súgta meg, hogy Péri Ákos Ájbek otthon a nagypapájával versekben, rímekben – ritmusokban beszélget. Minden bizonnyal innen ered tehát az a magabiztosság a verslábak világában, mely mindenképp kiviláglik soraiból. De a kérdés ennek ismerete nélkül is adódott: jelent-e fordulópontot ez a díj? Leírja-e majd ezután a verseket, esetleg tervez-e kötet is – de nagyvonalúan, s nemesen egyszerű a válasz:

– Az biztos, hogy meseíró pályázatokon indulni fogok a jövőben is. És gondolkodom egy izgalmas sztorin is, de az egyelőre titok.

S a verseny óta írtál valamit?

– Nem, nem kaptam olyan lehetőséget, hogy ezt megtehessem.

Szóval ”hobbiból” nem születnek az irodalmi alkotások – vonom le a következtetést, s ő egyetértőleg bólogat ehhez. Amúgy mivel töltöd a szabadidődet, ha nem verseket faragsz folyton?

– Sportolok. Egy japán harcművészetet, a kendót űzöm.

Boldizsárné Kovács Gizivel egyet értünk, hogy ilyen tehetséget úgysem lehet véka alá rejteni, s mondja, ha pályázat kell hozzá, hogy Péri Ákos Ájbek írjon – rajta, s a kiadón nem múlik: idén is lesz meseíró pályázata a Tankönyvkiadónak – ám ennek témáját – akárcsak Ákos a maga izgalmas történetének témáját – egyelőre ő is titkolja.

– Nyulász Péter –