Gyermekkel vagy anélkül? – nem akarok gyereket 2.
Mostanában – ha párkapcsolatról van szó -, az együttélés formája, a vállalt családi szerepek változása, és a család vagy karrier kérdése mellett a gyermekmentes házasság „divatjáról” is egyre többször hallhatunk. A történetek nem arról szólnak, hogy nem lehet (pedig szeretne utódot), hanem hogy gyerek nélkül boldogabbnak tartja az életet.
Az 5 éves Hédi és 9 éves Misu kérdése:
„…én nem tudom, hogy valaki miért ne akarna gyereket?”
Mónika (33 éves) hozzászólása:
„… Nagyon érintett a Nem akarok gyereket! c. írás. Többször is meghallgattam Ranschburg Jenő gondolatait. (Kár, hogy én sose hallottam a Pszinapszisról, és nem találtam sehol az említett Dániel Gilbert professzor kutatását).
Örülök, hogy Ranschburg is méltányolja a döntéshez való jogot, és az ismertetett felmérés eredménye („…a házasság boldogabb kapcsolatot eredményez, mint az élettársi, és a házasság gyerek nélkül boldogabb, mint gyerekkel”) – megnyugtat, mert…”
Mielőtt megismerjük a 33 éves Mónika véleményét a gyerekvállalásról, illetve a pszinapszison elhangzottakról, idézzük fel az előadás néhány gondolatát.
Gyermekkel, vagy gyermek nélkül boldogabbak-e a házaspárok?
Ranschburg Jenő, a Harward egyetem professzorának, Daniel Gilbertnek kutatásából kiindulva tartott fergeteges előadást 2009-ben a Pszinapszison – azaz a Budapesti Pszichológiai Napokon – a „gyermekkel, vagy gyermek nélkül boldogabbak-e a házaspárok?” kérdésre keresve a választ.
Sok érv szól amellett, hogy egyszerűbb, könnyebb az élt gyerek nélkül, de azt az érzést, hogy szülőként pont rám van szükség – és szükség van rám! – csak anya–apa „szerepben” élhetjük át. Ez az érzés semmivel sem összemérhető. A boldogság „megfogható percei” (a gyerek-szülő kapcsolatban is) rajtunk múlnak.
Egyre többen döntenek úgy, hogy más, otthonon kívüli örömökben keresik a boldogságot.
Nemcsak engem lepett meg az ismertetett amerikai kutatásnak az eredménye, miszerint…
…a gyermektelen házaspárok élete boldogabb, mert…a gyermek születése nem egyszer tartós megrázkódtatást okoz, megrontja a házaspár kapcsolatát, és keserűvé, depresszió közeli állapotba hozza a szülőket, és mindenképpen csalódottá teszi őket.”
A XXI. századig nem volt kérdés, hogy házasságban a párok gyerekkel, vagy gyerek nélkül akarnak-e élni.
Napjainkban (az elmúlt 20-30 évben) nyilvánvalóbban döntésként élik át a házaspárok a gyermek vállalását, és kétfajta gyermektelen család létezik: az egyik, bár nagyon szeretne utódot, ez valamiért nem sikerül, a másik viszont úgy dönt, hogy nem vállalja a gyereknevelés terhét.
Dr. Ranschburg Jenő érvelt amellett, hogy a párok döntési joga elvitathatatlan, ugyanakkor nyilvánvalóvá tette, hogy házasság-, és gyermekpárti, ám hozzátette: „… a szabad döntés időszakában a „ködösítés”, az illúziók keltése, a gyermeknevelés kínjainak elhallgatása legalább olyan fontos oka a gyermekvállalás elmaradásának, mint a közismert magyarázatok”.
A gyerek nem boldogít?
Részlet a Ranschburg Jenővel készült riportból:
„… sokféle döntés lehetséges egy párkapcsolatban, a gyerek házasságban sem „kötelező.”
– A házasság boldogabb kapcsolatot eredményez, mint az élettársi, és a házasság gyerek nélkül boldogabb, mint gyerekkel – ez az amerikai kutatás végeredménye.
– Ez Amerikában így van, és elképzelhető, hogy Európában így lesz?
– Elképzelhető, hiszen a divatok előbb utóbb átjönnek, miközben a szívem mélyén reménykedem, hogy nem. A pszichológusok kétségbeesetten tiltakoznak, és próbálnak érvelni, hogy vannak olyan boldogság-források egy gyermeket nevelő házasságban, amelyet ma nem kellően értékel a társadalom.
Az értékrendszeren múlik, hogy mikor mondom magam boldognak.
Mostanában több tanulmány is tévhitnek minősítette, hogy gyerekekkel boldogabb az élet, hamis illúziókat kergetünk, mikor azt hisszük, a gyerek több örömöt nyújt, mint csalódást.
Mónika (33 éves) hozzászólása:
„Miért kéne 33 évesen letelepedni és gyerekeket vállalni?
Harminchárom éves vagyok, van barátom (több is), társaságom, jó munkám, és nem akarok gyereket. Örülök, hogy Ranschburg professzor úr is méltányolja a döntéshez való jogot, és az ismertetett felmérés eredménye: „a házasság boldogabb kapcsolatot eredményez, mint az élettársi, és a házasság gyerek nélkül boldogabb, mint gyerekkel” – megnyugtat.
Mert nem tagadom, egyre jobban idegesít a családom „biztatása” (állapodj meg végre!) és az idegenek kérdése:
– Hány éves?
– 33
– Húha, de akkor már le kéne telepedni meg gyerekeket csinálni, nem?
-…Hát, nem tudom. Miért ilyen egyértelmű? Hétről hétre feljön ez a téma körülöttem mostanában. A társadalmi elvárások, a konvenciók, a normálisnak tartott élet-ciklus. De a legrosszabb a leendő nagyszülők reménykedő – számonkérése.
Miért kéne 33 évesen letelepedni és gyerekeket vállalni?
Nem akkor kell letelepedni és gyerekeket vállalni, amikor megtalálod azt, akivel élni szeretnél, és akitől gyerekeket akarsz?
És ha nem akarsz gyerekeket? Az bűn? És ha pasi nélkül öregszel meg? Az is bűn? És ha nem egy irodában dolgozol napi 8-10-12 órában, az is bűn?
Nem hiszem. Az ember élje úgy az életét, ahogy neki jól esik. Nem kell tartós kapcsolat, házasság, gyerek, megállapodás, ha valakinek ez nem igénye. Mert lehet, van olyan ember, akinek ez nem igénye. Bizony.
Van, akinek a munkája nyújtja a teljességet, van, akinek a hobbija. Van, aki szeret egyedül lenni, van, akinek nincs szüksége az állandó visszajelzésekre. Vannak emberek, akiknek nem kell gyerek, van, akinek azért nincs, mert nem jöhet össze. Van, akinek azért nem kell gyerek, mert még magát is gyereknek érzi, nem akar felelősséget vállalni másért.
Nehogy már ítélkezzünk a másik életmódja és döntései felett!
Örülnék, ha folytatnánk a témát!
Gáspár Sarolta
* A cikk a TÁMOP-6.1.2/A-09/1-KMR-2010-0426 projekt támogatásával, a projekt keretén belül elvégzett szakértői munka részeként készült el. *
