Apró lépések az önállóság felé

 

Minden szülő álma az, hogy talpraesett és önálló embert neveljen gyermekéből. Hogyan csináljuk? Mik azok az apróságok, amelyek ezt segítik?

 

Apró lépések az önállóság felé

Nemes cél, amiért mindent megteszünk. Óvjuk és szeretjük őket, mert erre szerződtünk, ez jön szívből. De vajon a féltés meddig egészséges, és honnantól gátolja a gyereket? Nehéz magunkat objektíven vizslatni, de néha nem árt egy kicsit megállni, és magunkat is közelebbről nézni.

Sok szülő nem gondol előre 10-20 évet, amikor a pici 5 éves gyereke helyett mindent elvégez. “Hiszen még olyan kis pici, ezzel nem ártok neki, és nélkülem úgy sem tudná az adott feladatot elvégezni.” – Biztosak vagyunk benne? Vagy csak a szülői szeretet annyira elvakít minket, hogy bele sem gondolunk ilyen kérdésekbe. “Olyan soká lesz felnőtt, addig még rengeteg ideje van arra, hogy megtanulja azt, ami szükséges.” – Tényleg? Ne feledjük el soha, hogy a gyerekek kb. 6 éves korukig nevelhetőek, az alapokat addig van lehetőségünk elhelyezni. Később már csak formázhatjuk az addig tanultakat. Viszont ha mindent mi végzünk el helyette, akkor később is ez vár ránk.

 

Szeretnénk, hogy később, tiniként ne tudja eldönteni, hogy mit vegyen fel? Hogy ne tudjon egyedül tanulni, vagy ne tudja eldönteni, hogy ki legyen a barátja és ki nem? Sajnos a túlzásba vitt gondoskodás bizonytalan személyiséget szül.

Belőlük lesznek később azok az emberek, akik nem maguk választottak egyetemet, főiskolát vagy szakmát, hanem oda mentek tanulni, ahova a szülők szerint helyes. Kis szerencsével a szülők jól választottak. De ha mégsem, és a gyereknek egyszer felnyílik a szeme, akkor a szüleit fogja hibáztatni. Azután jönnek majd az ehhez hasonló mondatok: “De hát ezt az iskolát nem én választottam! Ti azt mondtátok, hogy nekem itt lesz jó, és most mégis borzalmasan érzem magam. Emiatt ti vagytok a felelősek”.

 

Megmondó embernek lenni kívülállóként nagyon könnyű. De sajnos már kicsi korban el kell kezdeni tudatosan nevelni a gyerekeket, mert később olyan dolgokat elvárni tőlük, amelyek azelőtt szóba sem kerültek, szinte lehetetlen, vagy legalábbis nagyon nehéz.

Hogyan maradjunk a középúton? Íme néhány példa, amely jól szemlélteti, hogyan kell az egyensúlyt megtartani.

“Tudom anya, hogy azt szeretnéd, ha időben ennék, és olyan ételeket fogyasztanék, amelyek egészségesek. De hidd el, én is meg tudom csinálni a reggelimet vagy az uzsonnámat. Csak mutasd meg mit hol találok hozzá, és amikor neked sietned kell vagy nem érzed jól magad, akkor megcsinálom magamnak.”

 

Az étkezés mennyisége és minősége központi kérdés. Fontos, hogy jó minőségű és változatos tápértékű ételek kerüljenek az asztalra. Mi megtesszük a magunk részét. Dolgozunk, megkeressük a rávalót. Megvesszük az alapanyagokat és a hűtőbe tesszük.

Engedjük meg, hogy a kicsi megtanuljon magának ételeket készíteni. Persze bizonyos kor alatt nem állunk neki sütni, főzni, késsel dolgozni, de egy műzlit a tálba önteni nem olyan veszélyes. Ahogy egy adag ételt a tányérra helyezni és megmelegíteni a mikróban szintén nem megterhelő.

Tanítsuk meg őket erre a minimális önállóságra, mert később erre épülhet a főzés tudománya, majd a bevásárlás helyes módja is.

“Tudom, hogy sok a dolgod, mert főzni mosni és takarítani is kell. Viszont nekem pedig szükségem van arra, hogy minél több időt tölthessek veled. Számomra jó móka és tanulás, ha együtt takarítjuk a konyhát vagy közösen locsoljuk a kertet. Tanítsd meg hogyan kell csinálni és szívesen segítek neked. Addig is beszélgetünk és nem vagyunk külön egymástól.”

Néha szülőként nehéz a sok feladat között megtalálni az egyensúlyt. A munka, a családi élet és a ház körüli munkák is sok időt igényelnek. Segítsünk magunkon! Vonjuk be a gyerekeket. Nyilván a nehéz és veszélyesebb feladatokat nem bízzuk rájuk, de néhány tányér elmosogatásában, vagy a kivasalt ruhák összehajtogatásában ők is tudnak segíteni. Ezzel egyidőben pedig együtt lehetünk, beszélgethetünk, zenét hallgathatunk és mindenkinek könnyebb. Nem mellesleg megtanítjuk gyermekünket rengeteg olyan dologra, amellyel felnőttként neki is meg kell majd birkóznia.

De mennyivel könnyebb, ha mindezt játszva sajátítja el. Az élet természetes összetevőjévé válik a mosogatás, a takarítás vagy a főzés. Ne féljünk nekik feladatot adni, de ne is essünk túlzásba. A túlzott kényeztetés de a túlzott szigor sem tesz jót. Nem kötelező mindenben részt venni,de ha nekünk dolgunk van, a kicsi pedig rágja a fülünket, hogy legyünk együtt, akkor ez jó megoldás lehet. Hiszen sajnos olykor nem tehetjük meg, hogy a feladatainkat eldobva szaladunk a gyermekhez játszani.

“Szeretem amikor vendégségbe jönnek hozzánk a nagyiék. Olyankor anya és apa egész délelőtt szorgoskodnak a konyhában, hogy kész legyen az ebéd. Anya mindig szépen megterít és jó érzés a szép asztalhoz leülni. Mikor a nagyiék megjönnek, anya és apa felváltva ugrálnak fel és alá, mert hol a tészta maradt a konyhában, hol pedig a desszerthez nincs elég villa az asztalon. Én is szeretnék segíteni, mert már elég nagy vagyok, de nem tudom hogyan kell, mert anyáék nem hagynak engem is szorgoskodni.”

A vendéglátás mindig sok tennivalóval jár. Ilyenkor sokat főzünk, még nagyobb tisztaságot varázsolunk otthonunkban. A gyermek mindezt csak külső szemlélőként nézi végig, mert számára nem akad tennivaló. Pedig a tányérokat és a poharakat ő is el tudja helyezni az asztalon, ha megmutatjuk hogy kell.

Ő is tud a vendégeknek tálalni egy szelet sütit a főételek után, ha segítünk neki. Így ő is úgy érzi majd, hogy fontos része a családnak, és mind eközben megtanulja a vendéglátás alap szabályait, amire a későbbiekben szintén szüksége lesz.

” Anya és apa mindig rám szól, hogy tegyem el a ruháimat és ne hagyjam rendezetlenül az ágyamat ébredés után. Nem értem miért fontos nekik, hogy rendben legyen az ágy, amikor este úgy is megint belefekszem és széttúrom, de ha ezt kérik, akkor megteszem. Aztán olyan is van, hogy nem teszem, mert nincs kedvem hozzá. Ha észreveszik, akkor mindig leszúrnak érte, de néha nem veszik észre, és akkor elsumákolhatom.”

A gyerekek persze nem mindig szent jótevők, akadnak dolgok, amiket még nem értenek, csak mi várjuk el tőlük. Ilyen például a ruhák rendezett tárolása és az ágy rendbetétele reggelente. Vannak dolgok, amiket majd csak később fognak megérteni. Olykor nehéz olyan dolgokat elvárni tőlük, amelyekhez egyáltalán nincs kedvük, de sajnos az élet nem csak kedvtelésből áll. A rendezett otthon sokat elárul egy emberről, és egyszer ők is megfogják érteni ennek a fontosságát. Addig is néha elsumákolják, de legtöbbször megteszik amit kérünk, és mire nagyok lesznek megértik, hogy miért fontos ez.

 

http://www.kicsisziv.hu/cikkek/apro-lepesek-az-onallosag-fele