Aranysityak napszövetből

A klasszikus, Weöres-i ritmusos-rímes hagyományokat követő soroktól a minieposzokon, a szabad verseken át az abszurdig, a szerzők legalább „negyvenféleképpen szét- és össze- és át- és teleírták a világot…” – mint a fülszövegben is olvasható. Merthogy negyven költő művei olvashatók a kötetben

 

Friss gyerekversek

 

Az Aranysityak kötet alcíme, a „friss gyerekversek”, nem véletlen. Egyrészt az öt éve megjelent Friss Tinta! gyermekvers antológiára utal, mely több évtizedes szünet múltán bizonyította: van létjogosultsága a friss szemléletű kortárs gyerekverseknek. A kötet alapművé vált – mint azt jelzi az is, hogy a szakma az évtized gyerekkönyvévé választotta. Az Aranysityak gyűjteménye annyiban más, hogy nem 2-3 évtized terméséből válogat, hanem legfeljebb 2-3 évből, illetve kifejezetten a kötet számára íródott, tehát abszolút friss verseket tartalmaz. Ezzel pedig azt is hirdeti: a magyar gyermekköltészet él és virul.

 

 

Puszimeghajtású nagyi

 

A kötet széles tematikus legyezőként tárja elénk – s a gyerekek elé – a világot a számítógépes e-mail forgalomtól a romló gyerekanyagon, a giliszta nadrágján, a hidegbajos felnőtteken át a puszimeghajtású nagymamáig. Megtudhatjuk, mit eszik a tulipán, avagy azt, ha már unalmas a kaméleonunk színe, csak át kell tapétázni a szobát. S legalább ilyen színes a műfaji paletta is. A klasszikus, Weöres-i ritmusos-rímes hagyományokat követő soroktól a minieposzokon, a szabad verseken át az abszurdig, a szerzők legalább „negyvenféleképpen szét- és össze- és át- és teleírták a világot…” – mint a fülszövegben is olvasható. Merthogy negyven költő művei olvashatók a kötetben. Épp csak az egyik legtermékenyebb – s így az egyik legismertebb kortárs gyerekköltőnk verse nem szerepel benne. De ennek is van oka: neki ezúttal más szerepe volt.

 

 

Lackfi és a negyven költő

 

Lackfi János, a kortárs gyerekirodalom fáradhatatlan örökmozgója, percnyi szünet nélkül népszerűsíti az irodalmat, a költészetet. Azon túl, hogy évente rendszerint több – nem egyszer rangos szakmai díjakat is elnyert – kötettel örvendezteti meg az olvasóközönséget, Penge címmel irodalmi–költészeti tv műsort készít és vezet, verselő táborokat, programokat tart gyerekeknek, arra is jut energiája, hogy pályatársait noszogassa. Például egy közös kötet létrehozására. „Maurice Careme belga költő egyik gyerekversében a Nap aranysityak, melyet fejünkbe csaphatunk. Erre föl én is „varrtam egy sityakot” napszövetből, s most sorra megkérem fiatal költőtársaimat, vegyék fel pár vers erejéig”. Ötletéhez megnyerte partnernek a Csodaceruza kiadót, az alkotókhoz intézett kérésének pedig eleget tettek olyan nagynevű költők, akik eddig gyerekeknek még nem írtak, olyanok, akik már jól ismert gyerekköltők, s olyan tehetségek is, akiknek alkotásai most először jelentek meg kötetben. „A nagy nevekkel, és a nagy tehetségekkel pedig prezentáljuk, hogy a gyerekirodalom nem csupán él és virul, hanem izmosodik” – mondja a szerkesztő.

 

 

A költők arca

 

S igaz, hogy verseket ugyan nem, de portrékat, mini-esszéket írt a kötetbe Lackfi János. Ugyanis a koncepció része volt az is, hogy a versek mellett magukat a költőket is bemutassa az Aranysityak. ”A költőknek általában nincs arca. Főleg a gyerekkötetekben fedi homály, hogy „ki az” a költő, akinek gondolatait, szavait – rímeit olvashatjuk.” – mondja Lackfi János. Ő tehát rövid írásokban mutatja be az alkotókat, Molnár Jacquelin illusztrátor pedig művészi portrékat alkotott a szerzőkről. Így kaphatunk többet a megszokottnál – arcokat, képeket a hús-vér alkotókról az igazán mai és élő gondolataik mellé.

 

 

 

Nyulász Péter