Az Író Cimborák alkotói mesékkel és versekkel zoomolnak a gyerekek számára eddig láthatatlan afrikai küldetésre
Itt a Kukucs! — Láss csodát az Író Cimborákkal, és fedezd fel velünk Hardi Richard szemorvos afrikai misszióját Hajdú D. András fotográfus fényképeivel, illetve gyerekirodalmi alkotásokkal!
Nyisd ki a szemed: ugye, látsz? Most csukd be: nem látsz. El tudod képzelni, milyen lehet csukott szemmel élni? Csak homályos foltokat látni, egyre kevésbé érzékelni a fényt, amíg örökös éjszaka vesz körbe, és csak a hangokat hallod?
Afrikában rengeteg embert és nagyon sok gyereket sújt a szürkehályog nevű szembetegség, amely fokozatosan a látás teljes elvesztéséhez vezet. Ezt a betegséget egy gyors műtéttel lehet gyógyítani, ám Kongóban sokáig nem volt orvos, aki ezt el tudta volna végezni. Hardi Richard magyar szemészorvos, aki 1995-ben utazott először Kongóba, azóta annak szenteli az életét, hogy meggyógyítsa a szürkehályogtól vagy más szembetegségtől szenvedő embereket. Munkájáról blogot vezet, ahol részletesen elolvashatod az élményeit.
Varsányi Orsi grafikája
Richard doktor munkáját 2015 óta dokumentálja Hajdú D. András fotográfus. Képein nemcsak az orvos munkájába nyerhetünk bepillantást, hanem az emberek életébe is. Megelevenedik az esőerdő, bepillanthatunk az otthonok belsejébe, együtt hordhatjuk a fejünkön egyensúlyozva, nagy kosarakban a mosnivalót az asszonyokkal, vagy focizhatunk a gyerekekkel. Az Író Cimborák András képein keresztül kukucskálnak be a misszió világába.
A következő hónapokban megismerheted a fotókat, amelyek az Író Cimborákat és illusztrátor társainkat alkotásra késztették. A fotók alapján versek, mesék és képek születtek, majd láncjátékként ezekhez új illusztrációk, szövegek készültek. A szövegekbe egy afrikai nyelv, a lingala szavait is becsempésztük, minden bejegyzés végén találsz egy szószedetet, hogy biztosan megértsd őket. Az alkotásokat nyolc témába soroltuk: először az ovisoknak és kisiskolásoknak szóló szövegeket és képeket tesszük közzé, majd az iskolásoknak és nagykamaszoknak való alkotásokat. Kövesd a blogot, Facebook- és Instagram-oldalunkat, hogy ne maradj le a legnagyobb kalandról!
Megismerheted velünk az afrikai állatokat, találkozhatsz vízitündérrel, varázslókkal és boszorkányokkal, bátor gyerekekkel és furfangos majmokkal! Megtudhatod, milyen teljes sötétségben élni, vagy azt, hogy milyen érzés lehet, amikor egy idegen orvos visszaadja a szemed világát. Elringat a lingala nyelv ritmusa, és akár esőtáncot is járhatsz az afrikai gyerekekkel.
Nyitva a szemed, és nem látsz? Cseppet se aggódj, jön Richard doktor! Láss csodát, és pillants bele egy különleges afrikai misszióba, ahol a gyógyításból gyerekirodalom és közös alkotás születik!
Az Író Cimborák legújabb projektjében egy afrikai misszió története, a róla készült fotók és gyerekirodalmi alkotások mutatják meg a legkisebb olvasók számára is, hogy a csoda néha egészen valóságos, és előidézéséhez elég egyetlen kis követ bedobni a folyóba. Az egzotikus és érzékenyítő témájú mesékben, versekben és az illusztrációkon megelevenedik és újraértelmeződik Hardi Richard szemorvos-szerzetes küzdelmes kongói küldetése, melyet a kortárs alkotók Hajdú D. András fotográfus Cataracta című képsorozatán keresztül ismerhettek meg.
Hardi Richard már több mint 30 éve szó szerint a fényt jelenti Kongóban, ahol szembetegeknek adja vissza a látását. Munkásságáról ez idő alatt cikkek és videók is készültek felnőttek számára. A Kukucs! program most 3-16 éves gyerekek felé nyitja ki ezt a különleges világot.
„A projektben résztvevők a fotókat továbbgondolták, inspirációként, szabad asszociációs alapként használták, így a műhelymunka során keletkezett alkotások nem a képek tartalmának egyszerű elmesélését jelentik. Kommunikációt, alkotási láncot indítottak, amely – akár gyerekekkel – további játékra ösztönöz” – magyarázta Majoros Nóra író, a projekt ötletgazdája. Tőle tudjuk, hogy a felhívásra az Író Cimborák történetében minden eddiginél többen jelentkeztek. Közel 90 alkotótól több mint 100 írás és grafika született.
A tartalmat elsőként a kortárs alkotóközösség blogján publikálják június 7-től.
Tarts az Író Cimborákkal, és pillants bele be te is egy különleges afrikai misszióba, ahol a gyógyításból gyerekirodalom és közös alkotás születik!
————————
Az Író Cimborákról:
Magyar Gyerekirodalmi Műhely. A kortárs magyar gyerek- és ifjúsági irodalom alkotói fóruma. A kötetlen és örömteli térben működő csoportosulás szerkesztői havonta-többhavonta új témát jelölnek meg, melyek köré alkotásokat várnak, szerkesztenek, publikálnak. A kortárs írókat, költőket és illusztrátorokat összefogó, önszerveződő, nonprofit közösségben a szabad műhelymunka 15 éve szent és sérthetetlen, egymás tisztelete, elfogadása és támogatása pedig pont annyira alapvető, mint Lázár Ervin Négyszögletű Kerek Erdejében. Az ide csatlakozó alkotók főként az online térben kapcsolódnak, de rendszeresen találkoznak és tanulhatnak egymástól különböző programokon, valamint a kisszékelyi műhelytáborban is. Az évek során több országos rajzpályázat és kiállítás mellett két nagyszabású nemzetközi projektjük valósult meg Hét határon és Szósátor címmel, valamint három ízben működtek együtt a műhely alkotói az Utcáról Lakásba Egyesülettel jótékonysági árverések keretében.
Web: https://irocimborak.blogspot.com/
Facebook: https://www.facebook.com/IroCimborak
————————
Dr. Hardi Richard missziójáról:
1995-ben kezdett el szemészorvosként dolgozni a kabindai kórházban (a Kongói Demokratikus Köztársaság középső részében fekvő Lomami tartomány fővárosában). Mivel áram csak napi két órát volt a városban, a műtéteket is csak ez idő alatt lehetett elvégezni – kezdetben sokszor maga által barkácsolt eszközökkel. A térségben dúló háborúk idején Richard testvér a közösség lelkipásztora is volt, de még a nehézségek ellenére sem hagyta el a várost. „Háborúban nagyobb szükség van a kórházra, mint békeidőben” – indokolta meg döntését. A gyógyítás mellett szentségimádást és folyamatos rózsafüzér imádkozást szervezett. Szemorvosi teendőit pedig egyetlen napra sem függesztette fel azóta sem.
————————
Hajdú D. András fotográfiái
Hardi Richard munkáját Hajdú D. András 2015-ben dokumentálta először. Az első képét a National Geographic címlapján publikálta. Először egy ösztöndíj keretein belül ment Kongóba, ahol akkor 6 hetet töltött. Azóta több alkalommal is visszament, hogy Hardi Richard munkáját dokumentálja, és egy dokumentumfilmet is készített róla.
————————
Bemutatószövegek, idézetek
Lukács-Kis Panka
Varázslat
(részlet)
„Álmomban a Kongó folyó felett repültem, láttam a folyó olajos kékjét, az esőerdőket, hallottam a madarak és majmok többszólamú kórusát. Tudtam, hogy álmodom, hiszen minden színes és ragyogó volt, mindennek volt formája és alakja, mint kiskoromban, amikor még láttam Zola mamát. Ébren minden sötét volt és alaktalan, azért kellett a varázsló. A varázsló… – derengett fel, és az a furcsa varázsige is: ling-a-la, ang-i-li, ing-a-la, lang-i-li, in-ga-la…
– Sanza, hallasz? Sanza! – távolról érzékeltem Zola mama hangját. Nem akartam felébredni, álmomban minden olyan szép volt. Féltem, hogyha felébredek, megint minden sötét, fénytelen és szürke lesz.
– Ébredj fel, Sanza! Ne félj, minden rendben lesz! – hallottam megint mamát.
A szemem lassan, nagyon lassan, magától nyílt ki. Világosság volt. Fájt. Becsuktam a szemem. De a sötétet nem szerettem, újra kinyitottam a szemem, és már nem fájt annyira a világosság. Foltokat láttam mindenütt.”
Németh Eszter
Aki lángot látni akar
(részlet)
„Pöszke új barátnőjének fekete copfjai voltak, és gyöngyöket viselt benne. A bőre is sötét volt, ez különösen tetszett Pöszkének, olyan volt, mint a frissen lakkozott diófa Papus műhelyében. Didi más tekintetben is különbözött az addig ismert gyerekektől, kézzel evett, bátran nemet mondott, ha épp nem volt kedve az aktuális feladathoz. Didi szeretett festeni, tulajdonképpen bármit szeretett, amihez a kezét használhatta és ragacsozhatott, vizezhetett. Pöszke boldogan játszott és sarazott vele. Minden olyan színes és vicces volt, mint a gyöngyök Didi hajában.”
Várfalvy Emőke
Varázsút
Felettünk nagy kék tó lebeg,
égboltnak hívják a hegyek.
Benne tán láthatnám magam,
ha lenne egy varázsszavam.
De most nincs más, csak a kút,
hova pont fél nap az út,
s fél napig jövök majd vissza.
Az égbolt vize, mondd, tiszta?
Ha oda akarok menni,
elég-e papucsot venni,
s ha kifogy az ösvény végre,
sétálni fel, fel, az égbe?
Elérem azt a kék tavat,
hol inni bárkinek szabad,
rajta egy kis csapot nyitok ki,
amire azt írták: liloki.
S ezután minden kisgyerek
tavunknál táncol és nevet.
Mesélik, egy fiú régről
friss vizet hozott az égből.