Koromfekete címmel mutatja be új előadását a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház a Kolibri Fészekben 2011. március 19-én. A Hófehérke és a hét törpe ihlette előadást nyolc éves kortól ajánlják mindazoknak, akik az eredeti Grimm-mese kapcsán az anya-lánya konfliktus egy mélyebb, gondolatébresztőbb, ugyanakkor szórakoztató értelmezésére nyitottak.

Hófehérke mostohája boszorkány. Vagy nem is a mostohája? Lehet, hogy az édesanyja? Vagy talán inkább egy színésznő, aki az édesanyja szerepét játssza? Az anyukák szeretik a gyereküket, és soha nem bántanák őket. De mi van akkor, ha Hófehérke miatt a Mama nem lehet többé a legszebb nő a világon? És ha mégis színjáték az egész: vajon két színésznő hogyan viselkedne, ha valóban el kéne játszania a mesehősök történetét?

Elölről, újra

„A Kolibri révén jutottam ki 2009-ben Németország legrangosabb gyerekszínházi szemléjére, a berlini Augenblick mal!-ra – meséli Berzsenyi Bellaagh Ádám, az előadás rendezője. – Óriási sikerrel játszották ott Ruth de Gooijer darabját Schwarz wie Tinte címmel, ami, ennek is köszönhetően, a tavalyi Kaposvári Biennáléra is meghívást nyert. Miután Novák János, a Kolibri igazgatója látta a német előadás kinti és itthoni fogadtatását, felvetette, hogy állítsuk színpadra mi is.”

A Svédországban született, szabadúszó rendezőként Anglia és Magyarország között ingázva élő Berzsenyi Bellaagh szerint a Grimm-mese egyik legeredetibb újraértelmezése a kortárs Wim Hofmanhoz fűződik. Regényével visszanyúl az évszázadok alatt számos elemmel tündérmesévé változtatott történet eredetijéhez, ami Grimmék leírásában még sokkal drámaibban szólt a mostoháról: a nőről, aki képtelen szembenézni azzal, hogy gyereke szebb, fiatalabb, nőiesebb nála.

Hofman lelki mozgatórugókkal ruházza fel, hátteret fest a szereplőknek. Akkurátus részletességgel, több oldalról bemutatott konfliktussal magyarázza, hogyan fajulhatott anya és lánya viszonya ilyen végletessé.

A Kolibri követi azt a Nyugat-Európában évtizedes hagyományokkal rendelkező felfogást, hogy a gyerekekkel – megfelelő formában – mindenről lehet beszélni a színházban. Megalakulásuk óta vallják: a korszerű gyerekszínháznak nem csupán a szórakoztatás a feladata, de az is, hogy segítse közönsége lelki-szellemi fejlődését, és olyan élményt nyújtson, amit gyerekek és szülők együtt, közösen élhetnek át. Ennek szellemében olyan előadásokat tűznek műsorra, amelyek a gyerekek korosztályos problémáit komolyan véve, elgondolkodtató módon, kérdéseikre választ keresve dolgozzák fel témáikat.

Anya vagy mostoha?

A Koromfeketében két színésznő készül Hofman regényének színpadi adaptálására. A próbafolyamat rendre megszakad, amiért különbözőképp élik át a szöveget: a Hófehérke szerepét játszó színésznőnek gyerekkori sérelmei, a mostohát alakító egyedülálló anyának pedig a gyereknevelés fárasztó, idegtépő, kiábrándító momentumai rémlenek fel a karakterek megformálása közben. A személyes történetekből, elemző, értelmező párbeszédekből kialakuló párhuzamos szál először csak kiegészíti a történet cselekményét, később azonban dominánssá válik.

Míg a Grimm-mesében a boszorkány Hófehérke nevelő anyja, Hofman regényében a vér szerinti. De Gooijer viszont nyitva hagyja, sőt középpontba helyezi a kérdést: vajon képletesen vagy szó szerint értendő a „gonosz mostoha” megfogalmazás. Lehet-e egy igazi anya boszorkány? A két színésznő dialógusa ennek eltérő értelmezéséből indul, és ehhez kanyarodik vissza újra és újra.

A rendező kifejti, a legtöbb szülő-gyerek kapcsolat eljut egyszer abba a szakaszba, amikor a gyerek több szabadságot követelve elkezd nagyobb önállóságra vágyni, a szülő pedig nem tud mit kezdeni az új helyzettel. Ezeket a konfliktusokat mindkét fél megsínyli, szülőknek, gyerekeknek egyaránt származnak fájó sérelmei, emlékei ebből az időszakból, ami a kiskamaszkorral kezdődik. A gyerek szemében egy pillanat alatt boszorkánnyá válhat az anya, ha valamit megtilt neki, vagy ráüvölt. De az idegkimerülés határán néha a szülőknek is elegük lehet a gyerekükből.

Tovább terheli a kapcsolatot, hogy a lányok épp ebben az időben kezdenek nőiesedni, tisztába jönni női identitásukkal, az anyák pedig szembesülni azzal, hogy már nem olyan fiatalok és vonzók, mint amilyen a lányuk. A Koromfekete a Grimm-mese sajátos lélektani értelmezéséből kiindulva ezt a mindenkori anya-lánya konfliktust mutatja be, sok humorral, görbe tükröt tartva a nézők elé.

„A Hófehérke és a hét törpe az egyik első történet, amivel a gyerekek találkoznak, és később könyv, diafilm, rajzfilm, bábelőadás vagy akár balett formájában még számtalanszor – magyarázza Berzsenyi Bellaagh. – Gyakorlatilag kívülről fújják, és ez nagyon fontos ahhoz, hogy 9-10 évesen, amikorra kétséget kizáróan kinövik, más szemszögből is ráismerjenek, újra találkozzanak vele. Nekik már ki lehet egy kicsit fordítani, csavart tenni bele, játszani az ősrégi történettel. Azért jó, hogy de Gooijer ezekkel az eszközökkel újra izgalmassá tudta tenni számukra a mesét, mert egyúttal arra is rámutatott: a történet ugyanúgy szól az ő korosztályuknak és egyben szüleiknek, mint a jóval kisebb gyerekeknek.”

 

Bemutató: 2011. március 19., 15 óra, Kolibri Fészek (Andrássy út 74.)

Játssza: Megyes Melinda és Eke Angéla

Zene: Novák János

Díszlet-jelmez: Opra Szabó Zsófia

Kellékes: Gór Erika

A rendező munkatársa: Horváth Csilla

Rendező: Berzsenyi Bellaagh Ádám