Kukucs, Afrika!

Hirdetés

Az Író Cimborák alkotói mesékkel és versekkel zoomolnak a gyerekek számára eddig láthatatlan afrikai küldetésre

Gyógyítómisszióból gyerekirodalom


Itt a Kukucs! — Láss csodát az Író Cimborákkal, és fedezd fel velünk Hardi Richard
szemorvos afrikai misszióját Hajdú D. András fotográfus fényképeivel, illetve gyerekirodalmi
alkotásokkal!


Az Író Cimborák legújabb projektjében egy afrikai misszió története, a róla készült fotók és
gyerekirodalmi alkotások mutatják meg a legkisebb olvasók számára is, hogy a csoda néha
egészen valóságos, és előidézéséhez elég egyetlen kis követ bedobni a folyóba. Az egzotikus
és érzékenyítő témájú mesékben, versekben és az illusztrációkon megelevenedik és
újraértelmeződik Hardi Richard szemorvos-szerzetes küzdelmes kongói küldetése, melyet a
kortárs alkotók Hajdú D. András fotográfus Cataracta című képsorozatán keresztül
ismerhettek meg.


Hardi Richard már több mint 30 éve szó szerint a fényt jelenti Kongóban, ahol
szembetegeknek adja vissza a látását. Munkásságáról ez idő alatt cikkek és videók is
készültek felnőttek számára. A Kukucs! program most 3-16 éves gyerekek felé nyitja ki ezt a
különleges világot.
„A projektben résztvevők a fotókat továbbgondolták, inspirációként, szabad asszociációs
alapként használták, így a műhelymunka során keletkezett alkotások nem a képek tartalmának
egyszerű elmesélését jelentik. Kommunikációt, alkotási láncot indítottak, amely – akár
gyerekekkel – további játékra ösztönöz” – magyarázta Majoros Nóra író, a projekt
ötletgazdája. Tőle tudjuk, hogy a felhívásra az Író Cimborák történetében minden eddiginél
többen jelentkeztek. Közel 90 alkotótól több mint 100 írás és grafika született.
A tartalmat elsőként a kortárs alkotóközösség blogján publikálják június 7-től.
Tarts az Író Cimborákkal, és pillants bele be te is egy különleges afrikai misszióba, ahol a
gyógyításból gyerekirodalom és közös alkotás születik!


Az Író Cimborákról: 
Magyar Gyerekirodalmi Műhely. A kortárs magyar gyerek- és ifjúsági irodalom alkotói
fóruma. A kötetlen és örömteli térben működő csoportosulás szerkesztői havonta-többhavonta

új témát jelölnek meg, melyek köré alkotásokat várnak, szerkesztenek, publikálnak. A kortárs
írókat, költőket és illusztrátorokat összefogó, önszerveződő, nonprofit közösségben a szabad
műhelymunka 15 éve szent és sérthetetlen, egymás tisztelete, elfogadása és támogatása pedig
pont annyira alapvető, mint Lázár Ervin Négyszögletű Kerek Erdejében. Az ide csatlakozó
alkotók főként az online térben kapcsolódnak, de rendszeresen találkoznak és tanulhatnak
egymástól különböző programokon, valamint a kisszékelyi műhelytáborban is. Az évek során
több országos rajzpályázat és kiállítás mellett két nagyszabású nemzetközi projektjük valósult
meg Hét határon és Szósátor címmel, valamint három ízben működtek együtt a műhely
alkotói az Utcáról Lakásba Egyesülettel jótékonysági árverések keretében.
Web: https://irocimborak.blogspot.com/

Facebook: https://www.facebook.com/IroCimborak

Dr. Hardi Richard missziójáról:
1995-ben kezdett el szemészorvosként dolgozni a kabindai kórházban (a Kongói
Demokratikus Köztársaság középső részében fekvő Lomami tartomány fővárosában). Mivel
áram csak napi két órát volt a városban, a műtéteket is csak ez idő alatt lehetett elvégezni –
kezdetben sokszor maga által barkácsolt eszközökkel. A térségben dúló háborúk idején
Richard testvér a közösség lelkipásztora is volt, de még a nehézségek ellenére sem hagyta el a
várost. „Háborúban nagyobb szükség van a kórházra, mint békeidőben” – indokolta meg
döntését. A gyógyítás mellett szentségimádást és folyamatos rózsafüzér imádkozást
szervezett. Szemorvosi teendőit pedig egyetlen napra sem függesztette fel azóta sem.


Hajdú D. András fotográfiái
Hardi Richard munkáját Hajdú D. András 2015-ben dokumentálta először. Az első képét a
National Geographic címlapján publikálta. Először egy ösztöndíj keretein belül ment
Kongóba, ahol akkor 6 hetet töltött. Azóta több alkalommal is visszament, hogy Hardi
Richard munkáját dokumentálja, és egy dokumentumfilmet is készített róla. 


Bemutatószövegek, idézetek

Lukács-Kis Panka
Varázslat
(részlet)

„Álmomban a Kongó folyó felett repültem, láttam a folyó olajos kékjét, az esőerdőket,
hallottam a madarak és majmok többszólamú kórusát. Tudtam, hogy álmodom, hiszen minden
színes és ragyogó volt, mindennek volt formája és alakja, mint kiskoromban, amikor még
láttam Zola mamát. Ébren minden sötét volt és alaktalan, azért kellett a varázsló. A
varázsló… – derengett fel, és az a furcsa varázsige is: ling-a-la, ang-i-li, ing-a-la, lang-i-li, in-
ga-la…
– Sanza, hallasz? Sanza! – távolról érzékeltem Zola mama hangját. Nem akartam felébredni,
álmomban minden olyan szép volt. Féltem, hogyha felébredek, megint minden sötét,
fénytelen és szürke lesz. 
– Ébredj fel, Sanza! Ne félj, minden rendben lesz! – hallottam megint mamát. 
A szemem lassan, nagyon lassan, magától nyílt ki. Világosság volt. Fájt. Becsuktam a
szemem. De a sötétet nem szerettem, újra kinyitottam a szemem, és már nem fájt annyira a
világosság. Foltokat láttam mindenütt.”

Németh Eszter
Aki lángot látni akar
(részlet)
„Pöszke új barátnőjének fekete copfjai voltak, és gyöngyöket viselt benne. A bőre is sötét
volt, ez különösen tetszett Pöszkének, olyan volt, mint a frissen lakkozott diófa Papus
műhelyében. Didi más tekintetben is különbözött az addig ismert gyerekektől, kézzel evett,
bátran nemet mondott, ha épp nem volt kedve az aktuális feladathoz. Didi szeretett festeni,
tulajdonképpen bármit szeretett, amihez a kezét használhatta és ragacsozhatott, vizezhetett.
Pöszke boldogan játszott és sarazott vele. Minden olyan színes és vicces volt, mint a
gyöngyök Didi hajában.”

Várfalvy Emőke
Varázsút
Felettünk nagy kék tó lebeg,
égboltnak hívják a hegyek.
Benne tán láthatnám magam,
ha lenne egy varázsszavam.
 
De most nincs más, csak a kút,

hova pont fél nap az út,
s fél napig jövök majd vissza.
Az égbolt vize, mondd, tiszta?

Ha oda akarok menni,
elég-e papucsot venni,
s ha kifogy az ösvény végre,
sétálni fel, fel, az égbe?

Elérem azt a kék tavat,
hol inni bárkinek szabad,
rajta egy kis csapot nyitok ki,
amire azt írták: liloki. 

S ezután minden kisgyerek
tavunknál táncol és nevet.
Mesélik, egy fiú régről
friss vizet hozott az égből.

Hirdetés