“Nem a mi dolgunk minden útjukat egyengetni” – A hóeke szülőkről
Persze, a gyereknek az a legfontosabb, hogy szeressék; de hogyan szeressük úgy, hogy az neki is jó legyen, és olyan felnőtt válhasson belőle, aki valóban sikeres, vagyis jóban van magával, másokkal (velünk is), képes az egészséges határhúzásra, őszinteségre, s képes felelős döntéseket hozni az életét illetően?
A “jó szeretet” eredménye az érzelmileg egészséges felnőtt
A manapság elterjedt gyerekneveléssel kapcsolatos fogalmak közül talán a kötődő nevelés és a reflektív szülőkfogalma az, ami talán leginkább leírja azt a szabadságot adó, de nagyon biztonságos alapot, amelyben a gyermekek érzelmileg a legoptimálisabban fejlődhetnek.
Ennek a hozzáállásnak a lényege, hogy szülőként próbálunk minél inkább arra reagálni, aki a gyerek, ahelyett, hogy külső elvárások vagy leírások mentén tennénk ezt.
Ez csecsemőkorban megtapasztalható például az etetés témakörében: mindenáron ragaszkodunk a tankönyv szerinti négyórás időközönként való tápláláshoz, vagy a gyermek igényeihez igazodunk.
A másik nagyon lényeges eleme ennek az attitűdnek az, hogy azt feltételezem a gyerekemről, hogy önállóan képes megcsinálni a saját életkorához mérten különböző dolgokat, tevékenységeket. Tehát elismerem kompetens, önálló cselekvő személynek, persze az ő képességeinek határain belül, s így ezen készségeit hagyom gyakorolni, kibontakozni.
Biztonság és kihívás
Ennek pedig az a következménye, hogy a reflektív hozzáállással megadjuk számára (főleg az élete első 3 évében) azt a biztonságot, hogy megtapasztalja, hogy ha szüksége van ránk, ott leszünk és segítünk. Azonban emellett megadjuk neki azt a szabadságot is, hogy gyakorolhassa készségeit, határait, egyszóval: saját magát. A valós sikeresség előfeltétele, hogy nagyjából rendben legyünk magunkkal (biztonságban érezzük magunkat a kapcsolatainkban, a világban), valamint ismerjük a képességeinket, s azokat kellő magabiztossággal használjuk. Ez azonban csak sok-sok gyakorlással lehetséges.
Ha szülőként hagyunk teret annak, hogy gyermekünk próbálgathassa saját készségeit, s nem oldunk meg helyette mindent, akkor magabiztossága és saját képességeinek ismerete növekedni, fejlődni fog. Ha azonban megfosztjuk ezektől a lehetőségektől, mivel aggódunk érte, vagy szeretnénk megóvni minden kihívástól és kudarctól, akkor (valószínűleg eredeti jó szándékunkkal ellentétes módon) éppenhogy aláássuk önbizalmát és készségeinek fejlődését.
Szerző:
A cikket itt tudod tovább olvasni: https://pszichoforyou.hu/hoeke-szulok/
