Ki pihen a Pihitéren, milyen a szatyorrú bába, s vajon ki lehet az a Béla bébi? Rutkai Bori új albumának a dalait hallgatva elindul a tánc, játék a szavakkal. S miközben a gyerekek boldogan táncolnak a zenére, mi szülők is azt vesszük észre, hogy együtt énekeljük velük az új dalokat. Rutkai Borit az új lemezéről kérdeztem.
Hallgatva a dalokat, ami először eszembe jutott hogy a ti dalaitoknál pont az a jó, hogy nem csak a gyerekeknek szólnak, hanem a felnőtteknek is, szinte az egész család énekli a dalaidat. Ez nálad tudatos, hogy be kell vonni az egész családot a zenélésbe, táncolásba?
Abszolút tudatos. Ez egy régi emlékemre épül, amikor anyuval és apuval hármasban összefogódzva táncoltunk gyerekkoromban.
Ez az egyik legfontosabb érzelmi emlékem. Nagyon szeretetteli, egység-élmény, meghittség, kedvesség. Emiatt tartom fontosnak, hogy a koncerteken és otthon is együtt kéz a kézben táncoljanak a szülők és a gyerekek.
Az is megfigyelhető, hogy a gyerekek pici univerzumként néha nem igénylik a felnőttek társaságát, szeretnek egyedül ugrálni, pörögni. Vannak erre is számaink, amikor tombolhatnak és kiengedhetik a gőzt:) De olyan is van, amikor közönséget egy nagy családdá varázsoljuk, közös körtáncokban. Vagy amikor játékos formában „építünk” közösséget: a Palacsinta Pályaudvar számnál a felnőttek alkotják az alagutat, és a kezük alatt fut a gyerekekből álló palacsinta vonat.
A Pihitér című dal a címadó a lemezednek – hogy képzelted el a Pihiteret? Számodra is kell egy ilyen hely? Vagy nekünk hallgatóknak esik jól egy kis pihi téren megpihenni?
Egy ideig a II. János Pál pápa téren, azaz a „Pápa téren” laktam, ebből, lett a Pipitér, mert nagyon sok madár is lakik itt az embereken kívül. És aztán mikor a madarak és az emberek is elalszanak, akkor válik a Pipitér – Pihitérré. De Pihitér lehet mindenkinek az otthona, vagy a saját lelke is.
Részben saját, részben egy rajongó anyuka inspirációjára kezdtem írni a pihizős dalokat, de aztán persze a lemezanyagra kellettek táncosabb dalok is.
Így végül tizennégy nótával pörgünk és az utolsó öt dal már nyugizósabb, ringató jellegű.
A lemezhez tartozó könyvben pedig Mandulka és Tihamér (korábbi könyvünk manó szereplői) körbemennek a Pihitéren. Mivel csigacipőt öltenek (pihitéri népviseletet) ezért olyan, mintha az évkörön sétálnának végig. Januártól decemberig. Minden hónaphoz tartozik egy dal, illetve a végén még a már említett ringatók. Ezt a dramaturgiát leginkább úgy lehet érzékelni, hogyha a mesekönyvvel a kézben együtt hallgatjuk a lemezt. És hozzá olvassuk Mandulka napló-meséjét, és látjuk a dalokhoz készült festményeket, melyeket jómagam készítettem.
Nagyon szeretem a dalszövegek alakulásának, a stúdiózásnak és a festésnek a kölcsönhatásait.
A dalaidban nagyon tetszenek a nyelvi játékaid, amelyek nagyon fülbemászóak, s ragadósak is. Ezek a szójátékok hogyan születnek meg?
A fejembe néha bezuhannak szójátékok, és ebből építgetem ki a dalokat. Erről az ihletett állapotokról, a legnehezebb mondani bármit is. Akinek volt már legalább egyszer ihlete az életben, az átérzi, hogy nem lehet tudni, honnan jönnek ezek a dolgok. Nem lehet rá vadászni, elengedett állapotban viszont jó kis flow-élmény tud lenni.
A lemez egyik dalának a szereplője Béla bébi. Visszagondolva a korábbi lemezedre, netán ő Béla bácsi, s most énekelsz róla, amikor kicsi volt?
Igen, már évek óta szerettem volna a Nincs itthon a Béla bácsi című közkedvelt slágerünkhöz írni egy újabb epizódot.
Béla bébi lehet persze a Béla bácsi gyerekkori énje. Ám Mandulka útinaplójából kiderül, hogy a Bubor család, azaz Buborék összes férfitagját Bélának hívják, úgyhogy Béla Babuci a legifjabb utód. Potenciáliasan persze ő is Béla bácsi.
Itt jön a banán c. dalodon nagyon jót derültem – eszembe jutott, hogy a fiamnak, mindig mennyit meséltem, hogy egye meg a banánt, milyen jó lett volna akkor ez a dal – hogy született meg ez a dal?
Egy zöldséges boltban vásároltam, amikor egy kisgyerek örömmel felkiáltott: Itt van a banán! Annyira aranyos hangsúllyal mondta, hogy a dalban szereplő kezdő sor az ő hangsorát őrzi. Ahogy kiléptem a boltból már írtam is magamban a számot, csak a „van” helyet: Itt jön a Banán lett, hogy megszemélyesítsem a szereplőt.
Személyes kedvencem a lemezedről a Boszi Puszi – imádom a szatyor orr kifejezést, mesélnél erről?
Ez is egy tipikus szójáték a vasorrú helyett lett szatyorrú bába. Aztán elképzeltem, hogy egy ilyen lifegő orral nehéz lehet puszit adni, és ebből máris kialakult a boszi-puszi problematika.
Hogyan íródtak a dalok? Miképp dolgozol együtt a zenekaroddal?
Az dallammal énekelt dalszöveget felveszem a telefonommal, és átküldöm a fiúknak. Darvas Kristóf a zongoristánk szokta általában a harmóniákat ráírni. Amit élőben kipróbálunk, és ha valamit másképp szeretnék, akkor azonnal javítjuk. Szerető Dani basszusgitárosunk erre a lemezre rengeteg meseszép basszustémát hozott, ő és Németh Csabi dobosunk alakítják ki a számok „grúvját”. Nemes Janó, pedig elképesztő mennyiségű szaxofon sávot, vagy fuvola futamokat varázsol a stúdióban. Persze koncerteken, egyszerre csak egy hangszeren tudja megvalósítani a játékát. Korábbi dobosunk Dudás Zsombi pedig a „perka felelős”. A kreatív ütőhangszeres sávokat együtt találjuk ki Zsombival, aztán ő elegáns precizitással megvalósítja.
A lemez megjelenése óta voltak már koncertjeitek is, milyen visszajelzést kaptál a gyerekektől?
Nagyon cuki visszajelzéseket kapunk. Videókat, ahogy a gyerekek otthon éneklik a dalokat, vagy táncolnak rá, esetleg valamelyik babájukkal. Sajnos érthető módon ezeket a videókat nem oszthatjuk meg. Pedig ezek lennének a legjobb reklámok:). De ha itt olvassa valaki, és küld olyat, amit megoszthatunk, annak nagyon örülnék! És igen, úgy érzem ez megint egy nagyon gyerek és felnőttbarát lemez lett, sőt a kis tinivé váló rajongóink is találnak rajta izgi dalokat.
