Különleges programmal készültök az idei Művészetek Völgyében Jánossal. Az apaság a fő témátok – mesélnél erről kérlek, hogy miképp készültök, hogy jött az ötlet?
János keresett meg, hogy mivel mindketten nem csak gyakorló édesapák vagyunk, de ez az írásainkban is markénsan megjelenik, mi lenne, ha összeülnénk egy közös fellépésre, és „összefésülnénk” az írásainkat a témában egy izgalmas műsorrá. Örömmel mondtam igent, mert az apaság, mint olyan úgy egyáltalán hiánytéma szerintem még, a szépirodalom területén pedig pláne az.
Kicsit visszakanyarodva az apaság témájára – tavaly jelent meg az Apa kezdődik című novellásköteted- milyen visszhangja volt a könyvnek?
A legnagyobb sokk és feladat az életemben, hogy apa lettem. Annyira erős identitás és életmódváltozást hozott ez a szerep az életemben, és annyira izgalmas volt lépésről lépésre beletanulni, hogy mindenképp akartam írni róla. Egyperces novellák szerepelnek a kötetben, humorral, és némi lírai mélységgel próbáltam megfogni azokat a témákat, melyekkel a kezdő apák mindennap szembesülnek.
Hogy látod, a mai apák mások, mint mondjuk a mi apáink voltak? Több feladat hárul rájuk, többet szeretnének résztvenni a gyereknevelésben? Te ezt hogy éled meg?
Szerintem történelmileg most egy óriási lehetőség áll az apák előtt: végre jelen tudnak lenni a gyerekeik életében, az állandóan távol lévő, csupán pénzkereső apa képe mintha eltűnni látszana. Ráadásul a pszichológia is fejlődik, tudjuk, hogy mit jelent például érzelmileg elérhetőnek lenni – és szerintem egyre gyakrabban is vállaljuk fel az érzelmeinket a családjainkban, ami egy nagyon fontos dolog. Apa is egy ember, és nem szigorú egy gép, aki néhe hazajön, hogy rendet tegyen.
S persze marad a kérdés, hogy több gyermekes apaként, mikor van időd írni? Hol van az a pont, amikor el tudsz vonulni, kivonni magadat a családból és csak a versekre, novellákra fókuszálni?
Az első verseskötetem jelent meg tavaly májusban, ez volt a második könyvem az Apa kezdődik után (aztán azon a nyáron jött még A semmi súlya c. novelláskötetem harmadikként). Az a nagy szerencsém, hogy rugalmas munkaidőben dolgozom, így délelőttönként, amíg a gyerekek óvodában vannak, maradnak nyugodt, lopott félóráim az alkotásra.
Hogyan tovább? Az apás történetek folytatódnak? Mik a terveid?
Ösztöndíjas vagyok, így nincs mese, ezerrel írom a vállalásaimat. Ha minden jól megy, ősszel jön az első gyerekverses kötetem Felhő leszek címmel, nagyon várom, mit fognak szólni hozzá az olvasóim, új műfaj nekem a gyerekirodalom. És már egyre mélyebbre ások a második verseskötetem kézoratában is, nem meglepetés, ebben is az apás témák fognak dominálni.
Almásy Katalin