Születésnapot ünnepel a Diótörő és az Egérkirály

 

Ha Karácsony, akkor Diótörő. Ha Diótörő, akkor Csajkovszkij. S ha Csajkovszkij, akkor balett. A Magyar Állami Operaház színpadán idén 60. születésnapját ünnepli a világhírű mesebalett. A jubileumi alkalomra új színekben pompázik Oláh Gusztáv feledhetetlen díszlete.

 

Jubileumi születésnap

Szinte nincs olyan felnőtt, s remélhetőleg egyre kevesebb gyerek, aki karácsony táján ne találkozott volna Hoffman világhírű meséjével Marikáról, Diótörőről és az Egérkirályról. S valószínűleg sokan látták már különböző báb, zenés vagy akár táncos feldolgozásait az ország valamelyik színpadán. Csajkovszkij világhírű mesebalettje december 9-én kerül 2010-es szezonba először a Magyar Állami Operaház színpadára. S ez az Idén hatvanéves mesejáték az Operaház téli időszakának vitathatatlanul legkeresettebb és legsikeresebb előadása. A darab a jubileum alkalmából új díszletekben várja a közönséget. Oláh Gusztáv, Kossuth díjas rendező, jelmez- és díszlettervező, díszletei új fényt, színeket kapnak, hogy még jobban elvarázsolják az ünnepi köntösbe öltözött Operaház látogatóit.

Zenemű

Csajkovszkij utolsó színpadi művét: a Diótörőt közvetlenül a halála előtti években, 1891-92-ben komponálta, amikor – dicsősége csúcspontján – az a sejtelem kínozta, hogy tehetsége kiapadóban van. A Diótörő zenéje nagy sikert hozott a zeneszerzőnek. A balett zenéjéből előbb a hat tételes Diótörő-szvit került bemutatásra 1892. március 7-én, majd ugyanezen év december 6-án fényes kiállítással bemutatták az egész balettet a pétervári Marinszkij színházban. A szvit ma is ismert koncertszám, a balett pedig az egész világon a legkedveltebb klasszikus orosz mesebalettek közé tartozik. A koreográfus részletező aprólékossággal írta meg a két felvonásra tervezett mesebalettjének szövegkönyvét, amely alaposan eltér az eredeti mesétől – jószerével csak a német patríciusmilliő és a diótörő-egérkirály párviadal maradt meg Hoffmann történetéből. Az álom-varázslat látomásai beleolvadtak egy drazsébolt-cukrászműhely árukészletébe.

Budapesti bemutató

A budapesti Operaház közönsége 1927-ben láthatta először A diótörőt. Szemere Árpád (az Operaház főrendezője) 1929-es átigazítása ellenére a háború befejeztéig azonban mindössze húsz alkalommal adták elő a balettet, amelynek 1950. február 16-án kezdődött új, s azóta töretlen sikerszériája. Hatvan évvel ezelőtt Vaszilij Vajnonen szövegkönyvével, s a koreográfus felesége, Klavgyija Annasevszkaja betanításában mutatták be a darabot. A koreográfia azóta hatalmas sikerrel szerepel az Operaház repertoárján, amelyhez jelentősen hozzájárultak Oláh Gusztáv költői szépségű jelmez- és díszlettervei.

 

Megújuló díszlet

Az idei Diótörő-sorozat, a darab hatvanéves operaházi évfordulója alkalmából Oláh Gusztáv felújított díszleteiben várja a közönséget. Oláh díszletei a hagyományos, festett vásznak, amelyek ábrázolhatnak tájat, vagy akár szobabelsőt is. Az Operaház festőműtermében ezeket a hatalmas méretű vásznakat festik újra a műteremben dolgozó festőművészek és munkatársaik. A nézőtérrel párhuzamos óriási hátterek fentről lógnak alá – mégis kis helyen, könnyen tárolják azokat, hiszen feltekerhetők. Az elmúlt hatvan évben A diótörő díszlete folyamatos karbantartás alatt állt, bár, hírlik, a hetvenes években átesett egy nagyobb felújításon, amelynek azonban nincs hivatalos dokumentációja. A hatvanéves Diótörő díszleteinek újragyártása az értékőrzést szolgálja. A munkát némileg nehezíti, hogy a díszlethez nem tartoznak tervrajzok; mindössze fotók, és Oláh Gusztáv eredeti, ám csupán A4-es méretű látványtervei állnak rendelkezésre.

2010-es előadások: december  23., 25., 26., 29., 30.

Szűcs Dóra