Egy szülő mindig jót akar a gyerekének. Pontosítok. Egy kicsit is ép elméjű szülő mindig jót akar a gyerekének. De ez nem mindig sikerül. Még azok a szülők is hibáznak időnként, akik a nevelésükkel összességében építik, nem pedig rombolják gyermekük lelki egészségét, de rengeteg az olyan szülő is, akinek az egész nevelési módszere alapvetően hibás.

A szülővé váláshoz nincs szükség jogosítványra. Pedig sokkal nagyobb felelősség elindítani egy életet, mint egy autót. Sokan nincsenek ezzel tisztában. És leginkább azok tesznek hatalmas terheket a gyerekeikre, akik maguk is komoly lelki sérüléseket szenvedtek el a saját szüleik miatt.

Számos módja van annak, hogy egy szülő maradandó károkat okozzon egy kisgyerek lelki világában. Olyan károkat, amiket a sérült gyermek felnőttként már nagyon nehezen tud helyrehozni. Sokaknak nem is sikerül egész életükben. És sok szülő úgy éli le az egész életét, hogy teljesen meg van győződve arról, hogy amit tesz, az jó.

Nézzük meg kicsit közelebbről a lassan ható mérgek beadagolásának leggyakoribb módszereit.

Vannak, akik elcseszik az életüket. Sokan vannak. Lemondanak az álmaikról, beletörődnek egy rossz döntésükbe, nem próbálnak felállni, ha padlóra kerültek, és olyan életet élnek, amit a szívük mélyén maguk is utálnak. Mert nem is élet ez, csak túlélés.

Aztán jön a gyerek, és jön vele az új lehetőség. A lehetőség, hogy a szülő a saját elcseszett életét a gyerekén keresztül kompenzálja. Hogy az ő meg nem élt álmait majd a gyereke teljesítse be. Legyen a gyerek orvos, mert a szülő nem lehetett az. Vagy járjon tánciskolába – ha tetszik neki, ha nem –, mert az a szülőnek kimaradt az életéből. Éljen olyan életet, amilyet a szülő szeretett volna régen.

A szomorú tény az, hogy szeretet ide vagy oda, az ilyen szülő-gyerek kapcsolatban a gyerek eszközzé válik. Az önbeteljesítésre vágyó szülő olyan mértékig képes – gyakran tudat alatt – kihasználni a saját gyerekét, hogy beleszól az életcéljának megválasztásába, az életvitelébe, a párválasztásába, és minden egyes fontos döntésébe. Gyakran nem is csak addig, amíg a gyermek fel nem nő, hanem egész életében.

Ha a gyereke hagyja ezt. Ha viszont felnőttként felismeri, hogy nem a saját életét éli, hanem az anyukájáét vagy apukájáét, és rájön, hogy a szíve mélyén ő másra vágyik, akkor képes lesz meghúzni a határvonalat szülei és önmaga között. A vonalat, amit másoknak, még a saját szüleinek sem enged átlépni.

Ő nem próbálja meg kompenzálni az elcseszett életét, hanem társat keres a szarban való ücsörgéshez. Röviden ennyi. „Ha nekem szar volt az életem, vagy most szar, akkor Neked se legyen már jó!” És ki más tudna a legmegfelelőbb társa lenni mártír létének lelki támogatásához, mint az, aki a legközelebb áll hozzá: a saját gyermeke. A magához láncolás történhet tudat alatt, de az is előfordul, hogy akár nyíltan, szavakkal és tettekkel is megfogalmazza a szülő a gyerekének: „Tartozol nekem, a lekötelezettem vagy, mert megszültelek (vagy én vagyok az apád).”

Kedves felnőtté vált gyermek! Nem, nem tartozol semmivel a szüleidnek. A szeretet nem üzlet. Aki szeretetet, vagy akár életet ad neked, az vagy őszintén, tiszta szívből adja, vagy ha ezért bármit is vár cserébe, akkor üzletel veled. Akkor is, ha ezt tudat alatt teszi. Egy ilyen szülő-gyerek viszonyban egy nagyon csúnya érzelmi zsarolás eszközévé válsz. Azért csúnya, mert szeretetbe van csomagolva, és épp ezért olyan kártékony is.

Senkinek nincs semmiféle alapja arra, hogy üzleteljen az életeddel. És Te se akarj üzletelni. Ha szereted a másik embert, akkor fejezd ki felé a szeretetedet, de ne egy nem létező tartozást próbálj kiegyenlíteni. Az úgysem fog sikerülni.

Az ego bajnokai is válhatnak szülővé – semmi nem gátolja meg őket ebben. Ők azok, akik tudják, hogy hogyan kell mindent csinálni, és biztosak benne, hogy ők mindig a helyes úton járnak. Sőhttp://hasznaldfel.hu/2016/03/vedd-be-a-merget-hisz-szeretlek-avagy-hanyfelekeppen-teheti-tonkre-egy-szulo-a-gyermeke-eletet.html?fbclid=IwAR3aVAUTvxaqLJbNVkXK4vu-ynYV7oJufOcAfwuW4_30rC4NwBZHuFNblBMt, teljesen meg vannak győződve arról, hogy valójában az egyetlen helyes út az övék.

Kizárják a fejlődés lehetőségét, soha nem kérdőjelezik meg a saját tetteik és szavaik helyességét, és másoknak sem hagyják, hogy ezt megtegyék. A gyerekük viszont meg fogja tenni. Egy kisgyereket egyáltalán nem érdekli a szülői ego, ő mindent ösztönösen megkérdőjelez. És amint ezt megteszi, onnantól kezdve az ilyen szülő-gyerek kapcsolat két irányba indulhat el: vagy a szülői minta hatására a gyerek is egy egoista seggfejjé válik, vagy egy önbizalom-hiányos elnyomottá.

Az ego építés finomabb változata az „Én nem akarok beleszólni, de…” kezdetű mondatokban nyilvánul meg, azonban még veszélyesebb, ha az önhittséghez irigység is társul. A társas mártírral ellentétben a szülő itt nem kishitűségből, hanem féltékenységből töri le saját gyerekének szárnyait. A gyerek nem tudhat jobban nála semmit, nem juthat magasabb szintre nála sem tanulás, sem karrier, sem magánélet tekintetében.

A cikk folytatása itt olvasható.

Forrás: http://hasznaldfel.hu/2016/03/vedd-be-a-merget-hisz-szeretlek-avagy-hanyfelekeppen-teheti-tonkre-egy-szulo-a-gyermeke-eletet.html?fbclid=IwAR3aVAUTvxaqLJbNVkXK4vu-ynYV7oJufOcAfwuW4_30rC4NwBZHuFNblBM