A zene és a mese univerzális nyelv – interjú Danny Bain-nel, a Danny Mesél előadójával

Az Egyesült Államokban született, majd tanult Brazíliában, Afrikában, bejárta a világot, hogy végül Magyarországon telepedjen le. Danny Bain 15 éve érkezett Budapestre, megtanult magyarul és elkezdte járni az országot, azóta mesél és zenél a fiatal közönségnek. Gyermekelőadásaiban különleges világot teremt, ahol a hangszerek és a történetek párbeszédbe lépnek egymással és elrepítenek minket a világ más tájaira.

 

Danny Bain-nel, a Danny Mesél megálmodójával beszélgettem.

 

(Forrás: Danny Bain, Danny Mesél)

 

Talán mindenki arra kíváncsi, hogy hogyan és miért kerültél Magyarországra és kezdtél a meséléssel és előadással foglalkozni – de ha jól tudom, akkor a te életedbe előbb került a zene és csak jóval később a mese. Kicsit mesélnél erről az útról?

 

Igen, gyerekkorom óta zenélek, ütőhangszeres vagyok. Sokféle táj zenéjét tanultam, de már Amerikában elkezdett érdekelni az afrikai zene, így kerültem Ghánába, egy mesterhez. Itt négy hónapig tanultam.

 

Afrikából később Európába utaztam, ekkor voltam először egy hétig Budapesten. De utána visszamentem Amerikába, majd Brazíliába, ahol már korábban tanultam. Ezt követően érkeztem 2010-ben újból Magyarországra, hátizsákkal és egy dobbal, amivel elkezdtem utcazenélni. Az utcazenén keresztül találkoztam az első barátaimmal. Nagyon gyorsan közösségre leltem és hamar otthon éreztem magamat, így hát maradtam.

 

A mesélés 2013 környékén jött, amikor a Kabóca Bábszínház felkért, hogy a hangszereimmel készítsek egy mesés előadást. Korábban nem foglalkoztam gyerekműsorokkal, ekkor kezdtem el történeteket keresgélni. Afrikai népmesét szerettem volna, hiszen zenélni ott is tanultam, valamint már akkor megvolt az afrikai balafonom, amin már játszottam. Így született meg az első előadásom.

 

(Forrás: Danny Bain, Danny Mesél)

 

Ez a különleges hangszer szinte mindegyik darabodban szerepel, egyfajta biztos pont neked?

 

Érdekes, hogy ez lett a fő hangszerem. Nagyon jó vele mesélni, kellemes a hangja, de lehet variálni is. Sok lehetőséget rejt, mesével együtt is, dramaturgiailag jól be lehet építeni. Hangosabban vagy épp halkabban játszani.

 

Amikor elkezdtem mesélni és gyerekeknek előadni, nem mertem hangszer nélkül fellépni. Most már ez megváltozott, van olyan mesém, ahol csak bábozok. De az elején nem voltam elég bátor, hogy csak beszéljek, a hangszer megnyugtatott. Meg remek ritmust is ad, a beszédet rá tudom szőni, színesebbé és érdekesebbé is teszi.

 

Szerintem az a különleges az én előadásaimban, hogy a színház és a koncert között helyezkednek el. Nem szoktam csak dalokat játszani a gyerekeknek, viszont színész sem vagyok. A balafonnal pedig egy remek alaphangulatot lehet teremteni.

 

(Forrás: Danny Bain, Danny Mesél)

 

Viszont sok saját hangszert is építesz…

 

Igen. Amíg a balafon univerzális, addig sok olyan hangszert építettem, amit csak egy-egy dalhoz tudok felhasználni. Ezek inkább vicces hangszerek, nem profi hangzásúak. De inspiráló lehet a gyerekeknek, hogy sok mindenből lehet hangszert csinálni.

A Jack a megmentő előadásomban például több is megjelenik. Ilyen a konyhaharsonám, vagy a vastelepen gyűjtött fémhulladékból készült xilofonom, a lomofon.

 

Sokszor az a benyomás egy hangszerről, hogy drága dolog, vigyázni kell rá – én talán azt szeretném közvetíteni, hogy bárki tud akár már egy kanállal is zenélni. Lehet ezekre a lehetőségekre figyelni a mindennapokban.

 

Kaptál esetleg visszajelzést, hogy inspiráltad a gyerekeket a zenélésre?

 

Igen, az én gyerekeim is – amikor kisebbek voltak és sétáltunk az utcán – mindig kiemelték, hogy mivel lehetne zenélni. De sokszor küldenek a szülők is visszajelzést, hogy otthon a gyerekek is készítettek saját hangszert, és akár közben akár az én dalomat éneklik.

 

Többször megkérdezték, hogy mit tanulhatnak az előadásaimból a fiatalok. Nem szeretem ezt a megfogalmazást, mert nincs konkrét tanítás. Szerintem egy jó előadásból sokat épülhetnek, a szórakozás a cél és ezzel természetesen tanulnak is.

 

Azt is érzem, hogy nem lenne elég, ha csak zenélnék és dalokat adnék elő. A mesével összetettebb lesz. Ami koncertelőadásnak is indult – a Danny és Béla duó – még abba is építettünk mesei elemeket.

 

(Forrás: Danny Bain, Danny Mesél)

 

Van esetleg kedvenc meséd?

 

Amióta apa lettem, azóta sok mesét olvasok. Valamint figyelek arra, mit szeretnek a gyerekek, mi fogja meg őket.

 

Én pedig nagyon szeretem a bolondosabb meséket, vagy a modern népmeséket (pl. amerikai Tall Tales). De nemrég kaptam egy amerikai gyűjteményt, amiben tájszólással vannak leírva a mesék, ezzel is most nagyon tudok azonosulni.

 

Szoktál esetleg magyar népmesékből is építkezni?

 

Óvatos vagyok a magyar népmesékkel. Van sok magyar mesemondó, aki jobban csinálja, így inkább rájuk bíznám. A mondókák viszont szoktak inspirálni – például a Jack, a megmentő előadásban a Kipp-kopp kalapács kis mondókám szerintem innen ered. Amikor írtam, az egyik gyerekem épp bölcsis volt, így sok mondókát elismételt otthon, ez megihletett.

 

Úgyhogy ismerem a magyar népmeséket is, de inkább más kultúrák történeteihez nyúlok, valamint a zenére figyelek. Az áll hozzám a legközelebb, amikor valami keverék születik – az életem több színteréből tudok összehozni valamit, hogy az afrikai, amerikai és magyar kultúra is megjelenjen egy picit.

 

(Forrás: Danny Bain, Danny Mesél)

 

Valóban egy különleges keveréket képviselsz, fontosnak tartod, hogy ezeket a különböző kultúrákat már fiatalon megismerjék a gyerekek?

 

Szerintem a jó minőségű zene és kultúra egyszerűen fontos az embereknek.

 

Amikor etetjük a gyerekünket, akkor is figyelünk arra, hogy egészségeset adjunk nekik. Ha csak cukorkát ennének, az nem lenne jó. Valahogy a kultúrával is szerintem ez van – ahogy különböző ételeket, úgy különböző kultúrákat is tudunk fogyasztani. Akár magas- vagy popkulturális, vagy úgy, hogy más tájak kultúráját.

 

Valamint, ha valakinek több mindenről van ismerete, akkor mást is jobban fognak élvezni, érdekesebb emberek is lesznek. És ezt már gyerekkorban el lehet kezdeni.

De ha megfigyeljük, nem olyan más egy afrikai mese sem. Más kultúra ugyan, de ismerős helyzetekből épít. A mese és a zene is valahogy univerzális nyelv lesz.

 

A gyerekek nagyon őszinték tudnak lenni – van, hogy kiszúrják az akcentusodat? Milyen visszajelzéseid vannak erről?

 

Sokszor nem veszik észre, de volt olyan is, hogy rögtön kiabálták, hogy „ő nem tud magyarul”. Mára viszont sokszor előfordul, hogy egy ovis gyereknek vannak olyan barátai, akik nem beszélnek jól magyarul, így nem furcsa nekik, nagyon nyitottak.

De olyan szülői visszajelzést is kaptam már, hogy otthon „Danny akcentussal” beszéltek a gyerekek, vagy épp kérték a szülőt, hogy az én mesémet az én akcentussommal meséljék.

 

(Forrás: Danny Bain, Danny Mesél)

 

Több mint 10 éve mesélsz magyarul a gyerekeknek, ez alatt az idő alatt láttál közönségbeli változást?

 

Talán, hogy tolódik el a korosztály. Ma egyre fiatalabb a közönség, az idősebb gyerekek lehet, hogy már nem jönnek el, inkább az ovis, vagy bölcsis gyerekek vannak az előadásaimon.

Viszont érdeklődve figyelnek, és ez pozitívum, sokszor jönnek több előadásra, akár kérdeznek is utána.

 

Játszottál már más közönségnek a magyaron kívül? Esetleg visszatértél Amerikába?

 

Amerikába nem mentem még előadással vissza, de nagyon kíváncsi lennék.

 

Itthon viszont angolul is előadok, külföldön is játszottam, vagy magyar-angol iskolákban. De szeretek magyarul játszani. Olyan, mint felvenni egy jelmezt, felkészít az előadásra. Talán pont emiatt nem találtam meg szerintem még az angol nyelvű stílusomat, a magyar alakult igazán ki.

De nyitott vagyok az angol vagy akár portugál előadásokra is. Szeretnék majd ezekkel is kísérletezni a jövőben.

 

(Forrás: Danny Bain, Danny Mesél)

 

„One-man-show” előadásod a Mindenhol már jártam című dalod. Van kedvenc helyed, ahol jártál?

 

Magyarországon van, az biztos. Nem voltam még miden faluban, de tényleg sok helyen jártam.

 

A Művészetek Völgye fesztiválon találkoztam a feleségemmel, azóta szeretünk ott utazgatni. Pár éve egy pincét is vettünk a Balatonfelvidéken, egy szőlőhegyen. Így talán Pula a kedvenc helyem. Laza ott az élet, kedvesek az emberek, nagyon szép a táj.

De szeretem Veszprém környékét is, vagy kicsit messzebb Sopront is. Olyan mintha egy másik ország lenne.

 

(Forrás: Danny Bain, Danny Mesél)

 

Legújabb darabotokkal a Tenger ünnepével is sokfele eljuttok. Ebben csendül fel a Mangó-banán című dalotok. Különleges hangzással játszik, pedig csak gyümölcsnevekből indultok ki. Kicsit tudsz mesélni erről?

 

Akkor még nem tudtam, de igazából 2008-ban született meg ennek az ötlete, ekkor voltam először Brazíliában. Keveset már beszéltem portugálul, de nem értettem mindent. Egy barátommal fagyizóba mentünk, ahol viszont sok ismeretlen szó volt. Rá is kérdeztem ezekre, de mindegyikről kiderült, hogy egy gyümölcsnév. Rengeteg trópusi gyümölcs van, amit sokszor még a helyiek sem ismernek név szerint.

 

Most, mikor Gulyás Annával elkezdtünk dolgozni a darabon, volt egy jelenet, amelyben az istenek lemennek a földre és megismerik a földi dolgokat. Anna beleírta, hogy az én karakterem csak eszi-eszi a mangót… és ekkor éreztem, hogy kell ez a dal. Gyűjtöttem amazóniai gyümölcsneveket, ebből jött egy ritmusos dallam, amire Anna később a saját szövegét is ráírta. Így egy különös „kánon” jött létre. Brazil-portugál gyömölcsök és a magyar szöveg találkozása.

 

(Forrás: Danny Bain, Danny Mesél)

 

Sokat játszol a szavakkal, van esetleg kedvenc magyar szavad?

 

Visszanézve azt szeretem az előadásaimban, hogy rengeteg a furcsa szó. Talán ezért is szeretek magyarul mesélni, mert egy jó kihívás kitalálni és megjegyezni a szöveget.

 

Első kedvenc szavam a szabadidő volt. Ebben is a ritmusosság fogott meg, rögtön lehet vele játszani – szabadidő-du-ba-da. Meg a jelentése is illik hozzá.

Másik kedvencem a megzabolázhatatlan. Valahogy mindig visszatér a zeneiség.

 

Végül pedig egy kérdés maradt – hol találkozhatnak veled a nézők, gyerekek?

 

Az előadásaim általában egy kocsiba beférnek, így könnyű velük járni az országot. Szinte minden hétvégén, néha hétköznap is játszom mindenfele.

Most, október 4-én például a Magyar Zene Házában lépek fel. De ősszel sok helyen még megfordulok.

 

 

 

Pintér Alma