Megérkezett A baba bab sorozat új része, immáron a negyedik, Zöldborsó címmel, s vele együtt újra napvilágot látnak a sorozat korábbi kötetkéi is. Nyulász Péter új kötetében a tőle már megszokott nyelvi leleményekkel, vidám mondókákkal ismerkedhetnek meg a gyerekek és a szülők. A szerzővel beszélgettem, hogy miként indult el ez a sorozat 21 éve, és mi inspirálja újra meg újra a mondókák írásakor.
Kezdjük az elején! Ha jól tudom, nem véletlenül született meg „A baba bab” cím.
Egy mókás elhatározás eredménye volt a címadás. Amikor az első verses-mondókás kötetem, a Zsubatta! megjelent, még gyerekcipőben járt az internetezés, és a honlapok kizárólag ABC sorrendben jelenítették meg az új köteteket is … Látva, hogy a vadonatúj könyvem a kiadói honlap legutolsó oldalra került, eldöntöttem: egy életem egy halálom: lesz olyan könyvem is, amelyik a legelső lesz ebben a sorban. Így találtam ki „A baba bab” címet.
Zöldborsó címmel jelent meg a legújabb, mesélnél róla?
A Baba bab sorozat negyedik kötetében a „zöld gondolat” volt a szervező erő. Az volt a cél, hogy a kicsik játszva ismerjék meg, fedezzék fel a környezetüket, benne a zöld a természetet. Így ez a kötet – bár ugyanúgy működik már egy éves kor alatt is – a tartalmát tekintve kicsit nagyobbacskáknak szól, akiket már jobban érdekli a körülöttük lévő világ.
Mondókáidban nagyon sok a hangutánzó, olykor halandzsa szó, a ritmikus sorok, vicces nyelvtörők. Ki inspirált?
Amikor a Zsubatta! ritmusos-verses játékai születtek, 20-25 évvel ezelőtt, akkor természetesen a gyerekeim, akikkel együtt játszottunk. Ez persze A baba bab első megjelenésére is igaz. A közös mókázás, mondókázás eredménye, hogy rengeteg játékos kifejezés, hangutánzás, ritmikus játék került bele. Persze a mostani kötetnél ők már ilyen formán nem voltak jelen, hiszen már megnőttek, de azokat a korai élményeket igyekeztem felidézni – no meg magamat is elszórakoztatni. Így hát sokféle szójáték, két-, vagy akár három értelmű kifejezések, hangutánzó ritmusjátékok és olykor halandzsának tűnő valódi szavak is sorjáznak benne, mint például a napraforgó tíz különböző tájnylevi elnevezése makukától tányericáig.
Állandó illusztrátorod Schall Eszter, hogyan kezdődött vele el a közös munka?
Amikor az első kötet készült, Betűtészta mesekönyvbolt vezetője, Enner Patrícia szorgalmazta, hogy készítsünk egy kompakt kis mondókáskönyvet. Ő figyelt fel a Schall Eszter által készített kézműves ékszerekre, nyakláncokra, gyűrűkre, amikbe kis rajzolt figurákat tett. Nekem is kifejezetten tetszettek ezek, így őt kértük fel a könyv illusztrálására. Eszter hamar ráérzett a mondókák világára és gyönyörű rajzok születtek. Nem véletlen az sem, hogy az egyik mondóka Eszter gyűrűjéről szól.
A szülők szeretik a sorozatot, mert kicsi, könnyen kézbevehető könyvekről van szó, amelyek strapabíróak, a mondókákat könnyen meg lehet tanulni a gyerekekkel. Volt valamilyen visszajelzésed, amikor megjelent az első? Mit szóltak hozzá?
A szülők sok esetben furcsállják eleinte a hangutánzós, halandzsázós mondókákat, aztán amikor kiderül, hogy a gyerekek viszont kifejezetten szeretik ezeket a színes, tarkabarka részletgazdag képeivel, együtt ismételgetik, mondogatják, végül sokaknál a legnagyobb kedvenc lett. A legmaradandóbb visszajelzést azonban éppen a címadó, A baba bab című mondókánál kaptam. Igazán komoly és szívbe markoló visszajelzést is kaptam. Ezt a mondókát eleve sokáig alakítgattam, több változat volt, amit teljesen lecseréltem, míg végül megszületett a végső változat, ami már el tudtam fogadni. Nem csupán szójátékos, ritmusos, hanem egy kis történetet is elmesél: a kicsi-kicsi tarkabab, kicsi-, kicsi-, kicsírázik, nagyra nő és mama bab lesz belőle. A szívhez szóló visszajelzés pedig koraszülött babák anyukáitól érkezett, akik éppen ezt élik meg az inkubátor mellett bizakodva, hogy a gyermekük, az a „kicsi bab” is majd nagyra nő, és „mama bab” lesz egyszer. Csodálatos ezt megélni.
Akkor nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a mondókáidat nulla éves kortól ajánlod.
Mindenképpen. Valóban a kis újszülötteknek lehet már mondogatni a ritmusos sorokat. Igaz, az első egy-két hétben még nem valószínű, hogy visszaismétlik, de hallják és később, mikor nagyobbacskák, akkor már lehet együtt velük játszani. A mondókák ritmusára kialakulnak a közös játékok a szülőkkel, együtt tapsolnak vagy lépegetnek hozzá. Akár a teljes mondókát is el tudják már „szavalni”, ha az olyan, amit végig lehet mutogatni – A nyelvi fejlődésükben is sokat segít, ahogy tanulják a szavakat, játszva ismételgetve a verseket, mondókákat. Ez A baba bab sorozat lényege: a közös játék, örömforrás.
Almásy Katalin
