Zorka meséi – egy kislány szemével a világ

Egyszer egy Zorka nevű kislány anyukája mesélte, hogy bizony Mikola Péter: Zorka mesék c. könyve  náluk kötelező. Hiszen a név kötelez! –  s nevetett. Végül kíváncsiak lettünk mi is, hogy milyenek ezek a mesék? S estéről estére megtapasztaltuk, hogy Zorka igenis egy hétköznapi kislány, történeti akár a mi családunkban is visszaköszönhetnének. Mikola Pétertől a mesék születéséről, múzsájáról, s persze a mai gyerekekről is kérdeztünk.

Különleges név, különleges vagy inkább hétköznapi kislány Zorka. De ki is ő valójában?

A múzsám Zorka lányom volt. Az első két Zorka mesekönyv megírásakor ő inspirált. Neki és róla szóltak, szólnak a mesék. A folytatáshoz további motivációt adott Szántó Julika néni, a Santos Kiadó, majd  Matyi Dezső, Alexandra Kiadó vezetőjének felkérése a mesekönyv megírására. A harmadik rész Zorka és Berci kalandjai címmel jelent meg.

 

Zorka meséit olvasva egyre ismerősebb helyzetekben találjuk magunkat. Hogyan telik egy óvodás kislány hétköznapjai?  Egyszerű és mégis fontos történetek ezek, hogyan születtek meg a mesék? 

A meséim játék nyelven oszlatnak félelmeket, játékkal-lélekkel oldják a konfliktusokat. A gyermek, érző és játszó lény. A Zorka mesékben átélhető történetek kapnak huncut és érezhető hangszerelést. Az író-olvasó találkozókon a spontán közbeszólások jelzik, hogy együtt élnek a gyerekek a történetekkel. Mesék világszépítésről, a gyógyító pusziról, párnacsatáról, a szülő távirányítóról, „jófogadó” szülő gombbal, szúnyogcsípés szépségversenyről szólnak többek között. A címek is sejtetik a mesék a képzeletvarázslásra csábítják a gyerekeket és szüleiket, ötleteket és megoldásokat is adnak mindennapi élnivalónkhoz.

 

 

A Zorka mesék nem álltak meg egy kötetnél, már több rész is megjelent. Hogyan tovább? Lesz még több folytatás? 

A legőszintébb válasz az lehet erre, hogy úgy lesz, ahogy lennie kell. Megtalálnak ötletek, le is írom őket, amikor kéredzkednek mesévé válni, telesítem a kérésüket.

Gyerekműsoraiddal folyamatosan járod az országot, már több mint 30  éve. Hogy látod, változtak a gyerekek?

Inkább a világ változott. Kevesebb az érték, több az érdek, kevesebb a játék, több a harc, domináns lett az önérvényesítés. Az életnél fontosabb lett a siker. De idézném Sztevanovity Dusánt, aki több, mit húsz éve mondta a művészetről, hogy régen a művész közölni akart valamit, most eladni. Ebben a világban élnek a gyerekek, ez hat rájuk, persze családonként más mértékben. Felgyorsult és felületesebb lett a világ, ezzel a gyerekek is.                                                                            32 éve járom műsoraimmal az országot, azt tapasztalom, hogy összezsugorodott a gyermekkor, egyre korábban kisfelnőttek a pajtikák. Felértékelődött a teljesítmény, már óvodás korban is. Kevesebbet töltenek együtt játékkal a gyerekek. A kütyükkel viszont egyre többet. Ehhez az előadóknak is idomulniuk kell. Régebben tátott szájjal hallgatta a siserehad, ha szépen énekelt a művész néni vagy bácsi. Akkor még többször is megnéztük a Tüskevár vagy Koppányi aga testamentuma filmeket. Ma már lassú, unalmas a mai gyerekeknek. Azon igyekszem, hogy meséim, dalaim szórakoztatóan tartalmasak és tartalmasan szórakoztatóak legyenek, különben nem nyitnak ajtót nekik az érdekeltek. Befogadhatóvá kell alakítani az alkotásokat, hogy eljusson az érték és értékelni is tudják a skacok.

A könyvről és Mikola Péterről többet itt találsz: http://mikolapeter.hu/konyv/zorka-mesek