5 különleges kísérlet a szabadban

 

A játék egyben tanulás is lehet! Kísérletek és programok, amelyek mentén gyermekünk élményt és tapasztalatot is gyűjthet!

A tavaszi-nyári szezon sok érdekességet hordoz magában. Ilyenkor érdemes megújulni a programok terén is, hogy mindig új élmények és impulzusok érjenek minket.

Sokszor nincs ötletünk, hogy mivel kössük le a gyerekeket, mert a kertben játszás egy idő után unalmassá válhat. Nem is beszélve azokról, akiknek nincs kertjük, és a jó idő okozta meleg napok során vágyódnak a természetbe.

Játszva pedig mindig könnyebb tanulni. Mutathatunk olyan dolgokat is gyermekünknek, amelyeket az iskolában nem feltétlen tanulnak. Nézzük meg milyen lehetőségek állnak rendelkezésre, amelyek akár újabb ötletekre inspirálhatnak bennünket!

 

Nézzük meg kik élnek a tavakban!

Egy kis méretű nyeles hálóval, vagy szák segítségével megfigyelhetjük a tavakban élő állatokat. A tó mentén keressünk egy növényes részt, amelynek tövében szeretnek megbújni a vízben élő állatok. Ha a nádas széléhez szeretnénk bemenni, akkor érdemes egy gumicsizmát felvenni, vagy egy igazán meleg napon belevágni ebbe a programba, amikor nem fázunk meg a vízben ácsorogva. Apró kenyér galacsinokkal előcsalhatjuk őket, de azt érdemes tudni, hogy ez egy türelemjáték.

Ha elhatároztuk magunkat, akkor kezdődhet a megfigyelés. Helyezzük bele a szákba a pici kenyér darabkákat, majd óvatosan engedjük le a víz aljára. Enyhén oldalra döntve utat mutatunk az állatoknak, hogy eljussanak az ételhez.

Néhány perc után érdemes kivenni, és reménykedjünk, hogy akad benne valami vagy valaki. Ha mégsem, akkor ismételjük meg a folyamatot. Fontos, hogy a várakozás során ne hangosodjunk, és ne rángassuk, mozgassuk a hálót, mert az elijesztheti az állatokat. Célunk, hogy szemügyre vegyük az ott élőket, de nem szabad túl sokáig sem a hálóban, sem a szárazföldön tartani őket, nehogy megsérüljenek vagy elpusztuljanak.

 

Csaljuk elő az erdő lakóit is

Biztos van egy kedvenc erdőnk vagy tisztásunk, ahova olykor-olykor ellátogatunk. Az ott élő állatok is biztos megbújnak valahol, ahol mi nem látjuk őket.

Vigyünk magunkkal egy nagy méretű pokrócot. Lehetőleg valamilyen barnás árnyalatú takarót válasszunk, ami nem üt el a környezet színeitől. Vigyünk magunkkal almát, répát, kenyeret, mogyoróvajat vagy ami még eszünkbe jut. Helyezzük el őket a pokrócon, mintha csak egy piknikre készülnek.

Azután jóval távolabb a pokróctól húzódjunk meg egy bokor mellett. Érdemes egy kis látcsövet vagy távcsövet vinnünk magunkkal, hogy megfigyelhessük az állatokat. Ebben az esetben is érdemes csendben maradni, nem hangosan mocorogni, hogy ne ijesszük el őket.

A mi ruházatunk is legyen minél inkább “természet színű”, hogy ne lógjunk ki a környezetből.

 

Vajon a bogarak és a rovarok is előjönnek?

Teszteljük le! Fogjunk egy műanyag poharat, és helyezzük el úgy a földben, hogy egy szintben legyen a talajjal. Ha túl kemény a föld, akkor egy kicsit ásnunk is kell hozzá. Ha beleállítottuk a poharat, akkor építenünk kell egy vázat fölé, hogy eső esetén ne álljon meg benne a víz, mert akkor a “vendégek” is megfulladhatnak.

Fogjunk egy kisebb méretű kartondobozt, konzerv dobozt vagy bármilyen ehhez hasonló tárgyat, amely jó lehet erre a célra. Olyat érdemes választani, amelyből ki tudunk vágni 2-3 négyzet alakú darabot. A doboz szájánál végezzük a vágásokat, majd ezt követően szájával lefelé rá állítjuk a földben lévő pohárra.

Ez megvédi az állatokat, de a vágások által létrejött nyílásokon keresztül a kis élőlények könnyeddén belepottyannak a pohárba. Ha még sikeresebbek szeretnénk lenni, akkor ejtsünk a pohárba valami kis gyümölcsöt vagy zöldséget, ami előcsalogatja őket.

Ha készen vagyunk, akkor hagyjuk ott az építményt, és néha-néha nézzünk rá, hátha csücsül benne már valaki.

 

A gilisztákat a legkönnyebb előcsalni

Keressünk egy olyan területet, ahol laza és kissé nedves a talaj. Egy gallyat vagy botot kb. 12-18 cm mélyre dugjunk bele a földbe, majd keressünk egy másik ágat. Az új faággal dörzsöljük a földbe állított párját. Vízszintes irányba mozgassuk az ágat, távolodjon tőlünk, majd újra közelítsen. Mindeközben végig súrlódjon a földbe állított ággal. Kb 2 perc elteltével a kis giliszták elkedzenek feltekergőzni a felszínre.

Tudósok is kutatják, hogy miért olyan sikeres ez a technika. Egyelőre a legjobb magyarázatuk az, hogy a súrlódás által keltett hang és rezgés a földben a ragadozókra hasonlító hangot utánozza, ami miatt a giliszták helyváltoztatásra kényszerülnek.

 

Egy cseppnyi lélegzet

Egy egyszerű kísérlet, amellyel bemutathatjuk, hogy minden növény lélegzik, és ez ugyanolyan elengedhetetlen lételemük, akár az ember lélegzése.

Helyezzünk egy tiszta befőttes üveget szájával lefelé a fűre. Olyan füves területet válasszunk, ahová a napfény sugarai is elérnek. Egy másik üveget pedig szintén szájával lefelé helyezzünk el a járdán, aszfalton, vagy bármely olyan területen, ahol nincsenek növények. Hagyjuk ott az üvegeket egy órára, aztán nézzük meg a különbséget. Az aszfalton álló üveg belseje többnyire száraz lesz, a füvön hagyott üveg belseje azonban több száz kis gyöngyöző vízcseppel lesz borítva.

Miért történik mindez?

Azért, mert a növények a légzés során széndioxidot lélegeznek be, és oxigént lélegeznek ki. Ez a légcsere vízgőzt termel, amely lecsapódik az üveg falán. Míg az aszfalton hagyott üveg esetén, mivel nincs légzés, ezért nem keletkezik semmilyen vízgőz, így az üveg fala száraz marad.

 

forras: www.kicsisziv.hu