Persze mondhatnánk, hogy „menekülj, amilyen messzire csak tudsz” – de ez nyilvánvalóan nem opció. Az alábbi ötleteket viszont kipróbálhatod:

1. Pár perc „relax”

Baromi nehéznek tűnik megvalósítani, pedig valójában nem is annyira lehetetlen: amikor fut az egész ház, az egyik gyerek ordít, a másik pedig a kajával dobálózik, vagy épp a játékait hajigálja szanaszét; ülj le velük, és nyugodt hangon kezdj el olvasni egy mesét, vagy játszatok egyet (a kedvenc játékukat). Ez mindnyájatokat kizökkent a feszült hangulatból.

2. Elszeparált foglalkozás

Ha több kicsi gyerkőcöt is nevelsz egyszerre, bizonyára tapasztaltad már, hogy ha az egyik „megvadul”, a másik csak tetézi a helyzetet. Ezért ilyenkor nagyon jótékony hatással bír, ha egy órácskára szétválasztod őket és egyedül játszanak. Ha közös a szobájuk, az egyik lurkó a Ti hálószobátokba menjen. Az önálló játéknak nem csak nyugtató szerepe van, de a kicsik fantáziáját, egyéni helyzetmegoldó készségeit is fejlesztik. Gyakran a játék során kiélik a bennük rejlő feszültségeket, feldolgozzák azokat a szituációkat, amik stresszként hatnak rájuk.

3. Gyakorold az időkérést

„Kérlek, adjatok nekem egy percet!” – amikor először ejted ki a szádon ezt a mondatot, valószínű nem sok minden fog történni, mert a porontyaid nem fogják érteni, mit szeretnél. Hiszen eddig mindig minden Róluk szólt, és próbáltad magad türtőztetni, még akkor is, ha belül majdnem felrobbantál a dühtől. Igenis, olykor a legnagyobb „kupi” közepén kell egy percnyi időt kérned, és leülni a kanapéra egy pohár vízzel, ahhoz, hogy józanul kezelni tudd a helyzetet. Egy pár alkalom után, ez teljesen jól fog működni, és a gyerekek is megtanulják tiszteletben tartani, hogy „mami most kér egy perc szünetet, ezért csöndben kell lenni”.

4. A friss levegő csodákra képes

Gyakran a friss levegőn töltött idő a legegyszerűbb és legnagyszerűbb megoldást jelenti! A gyerekek nagyon közel állnak a természethez, ezért minden nap szükségük van egy kis szabadtéri játékra, de minimum egy fél órás sétára. Ha túl nyüzsisek, zsizsegnek, az lehet, hogy egy jelzés arra vonatkozóan, hogy „engedj ki minket játszani a szabadba!”.

5. Engedjünk ki mindent magunkból

Ha olyan helyen vagytok, ahol meg tudjátok tenni, akkor nagyon sokat segíthet, ha ezt mondod a gyerkőcöknek, hogy: na most aztán mindent bele, adjatok ki magatokból minden feszültséget! Elő a stopperórával és 3 percig szabad a visítás, ordítás, állathangok kiadása, toporzékolás, sőt, még a párnacsata is! Vágjatok grimaszokat, kivételesen nyúzhatnak Téged is, ugrálhatnak a kanapén… Minden belefér; ám tudniuk kell, hogy egyetlen játékszabály van: az időbeli korlát. Amint letelt a 3 perc, abba kell hagyni a bolondozást és vissza kell térni a normál kerékvágásba. Az idő más esetekben is a szülők nagy barátja: mindig legyenek a tevékenységek behatárolva, hogy a lurkók érezzék, ki a „főnök”.

6. Tegyél fel komolyzenét

Bámulatos hatást érhetsz el egy kis Mozarttal vagy Beethovennel – ez egyébként nem csak családoknál igaz, hanem bárki esetében. A komolyzene megnyugtatja a lelket, nem beszélve arról, hogy ha elég hangosra tekered a hangerőt, a lurkók lármáját is elnyomja. Így duplán nyersz ezzel a módszerrel: kellemes „zaj” váltja fel a kellemetlent, és a gyerkőcök is elhallgatnak, mert a muzsikára fognak koncentrálni. Tehát legközelebb, amikor elkezdődik az ebéd előtti/fürdetés előtti nyűgösködés; csak kapcsold be a zenelejátszót és figyeld meg mi történik (kicsi időt azért adj a csodának).

Szívesen várjuk a Ti tapasztalataitokat, Nektek mi vált be, mit tesztek, ha a gyerekek a „fejetekre nőnek”?