Rendre nevelés vagy házimunka? Nyáron könnyebb elkezdeni…

Ilyenkor a nyári szünetben derül ki, hogy milyen rendetlenek a gyerekeink. Bárhogy is szépíteném a dolgokat, igen, rendetlenek. Ahová lerakják a ruhájukat, s amilyen módon, ott is marad. Ugye ezt egy szülőnek sem kell bemutatnom! A tányér ott marad az asztalon, s mi szülők egy idő után úgy érezzük magunkat, mintha cselédek lennénk a saját házunkban. Mi a teendő? Hogy viseli el a gyerek a rendrakást, s miképp tudjuk mi is veszekedés nélkül átélni a változást? 

 

Változás – tanulás

Mikor még kicsik a gyerekek teljesen automatikus a mozdulat, hogy elpakolunk utánuk. Elrakjuk az egész napos játékhalmazt, a tányérokat, a ruháit. De mi a helyzet a kisiskolásokkal? Akikkel már könnyen megbeszélhetjük, hogy mit, hova rakjon. Persze ez csak álom, ahogy én is látom a saját gyerekemen, de miért ne lehetne elkezdeni a rendre tanítást?

Most persze sokan mondhatnák, hogy á, ugyan hagyjuk, hisz nyár van, hagy pihenjenek. Persze pihennek, csak így mi lassan belesétálunk abba a csapdába, hogy rabszolgákká válunk, a saját gyerekünk rabszolgáivá. S mire már nagyobbak lesznek, akkor még késztetést sem fognak érezni arra, hogy elpakolják a ruháikat, a koszos edényeket, netán el is mosogassanak, vagy épp teregessenek.

 

 

Már százszor megmondtam 

Már százszor megmondtam, hogy… című mondatokat mindenki ismeri, aki gyerekekkel él együtt.  S, ugye milyen unalmas? Pedig gondoljunk csak bele, hogy mikor kisbabák voltak, milyen következetesen szoktattuk rá őket a bilizésre, majd később a wc használatára. Miért ne lehetne ugyanígy megtanítani nekik egyszerű háztartási munkákat?

Csak egy egyszerű példa: este, mikor levetkőzik, dobja be a szennyesbe a koszos ruháit, hajtsa össze azokat, amiket még felvesz másnak, ne a földre hányja le. Vagy, mikor befejezte az ebédet, fogja meg a tányért, s vigye el a mosogatóig. Rutin dolgok ezek, gondolhatnánk. De azért mindenki nézzen körbe egy-egy ebéd, vagy vacsora után. Elviszi a gyerek a tányért? Segít megteríteni? A ruháitól már nem férünk be a szobájába? Tisztelet a kivételnek, a gyerekeknek sokszor külön kell imádkozni, majd hosszú litániát tartani, hogy tartson rendet a szobájában, pakolja el a szennyes edényeket stb. S őszintén melyik szülő nem unja ezt?

Egyszerű trükkök 

A rendrakás ugyanolyan tanulási folyamat, mint bármi más. Szerintem nem nagy kérés egy 8-10 éves gyerektől, hogy ennyit segítsen otthon. Sőt! Ez ugyanúgy a közös élet része, a másik tisztelete, a másik munkájának a megbecsülése. Ennél a fajta tanulásnál is fontos, hogy ne egyszerre zúdítsuk rá a gyerekre a sokféle elvárásunkat. Csak apró lépésekben kezdjük el! S mikor valóban meg is teszi, ne felejtsük el megköszönni, hogy eltette a tányérját, becsukta a hűtőajtót, berakta a zokniját a szennyesbe. Neki is jó érzés lesz, higgyétek el, hogy felelősséggel van a dolgai iránt.

Mert higgyétek el, hogy egy pár apró trükk megtanítása után sokkal egyszerűbb lesz az életünk. Három gyerekes édesanyaként őszintén mondom, hogy megéri! Nekem is voltak, vannak, lesznek küzdelmeim velük, de a helyzet már egyre jobb!

Íme egy-egy ötlet, amiért érdemes megtanítani őket a rendrakásra! 

Tanítsd meg beágyazni reggelente, hogy úgy hagyja el a szobáját, hogy öröm legyen visszatérni oda napközben.

Tanítsd meg a terítésre! Hogy hol van a kanál, villa, kés helye! Ez a tudás szerintem az alapműveltség egyik fontos része!

Tanítsd meg mosogatni! Apróbb dolgokat, már a kisebbek is elmosogathatnak.

Tanítsd meg, hogy elrakja a helyére a tiszta ruháit! Ő is jobban jár, mert mikor reggel keresi, már tudja, hogy hol is van az a ruha!

Tanítsd meg kipakolni a bevásárlás után! Itt is csak nyerhetsz, mert nem fog kiabálni a hűtő előtt, hogy hol a vaj, vagy a felvágott!

Tanítsd meg porszívózni! Mert így értékelni fogja a tisztaságot, s nem lesz kedve koszos cipővel végigmászni a szőnyeget, mert akkor kezdheti elölről a munkát!

Jó házimunka gyakorlást mindenkinek!

AK