Valahol Európában – Szalai Kriszta új rendezése

Valahol Európában című musical bemutatójára készül Szalai Kriszta. A helyszín a II. kerületi Klebelsberg Kultúrkúria, ahol ez már a harmadik darab, amelyben a tanítványait, fiatal tehetségeket rendez a színésznő. A bemutató május 11-én lesz. A darabról, a készülődésről beszélgettem a rendező- színésznővel.

 

Ez már nem az első darab, amit a Kúriában rendezel. Most miért erre esett a választásod?

 

Már pár éve gondolok rá, a fiatalok is kérték, de az ukrán háború miatt nem akartam háborús történetet. Azonban idén van a 80. évfordulója a felszabadulásnak, s hogy vége lett a II. világháborúnak. Megerősített egy szorosan a II. kerülethez kapcsolódó csodálatos ember is, Sztehlo Gábor. Az ő tettei és munkássága ihlette az 1947-ben írt filmet. Az evangélikus lelkész több ezer zsidó származású gyermeket mentett meg a haláltól, itt a II. kerületben dolgozott, s bújtatta őket.

 

– Szalai Kriszta – a darab rendezője –

Akkor ez egyfajta megemlékezés, múltidézés, tisztelgés Sztehlo Gábor előtt?

 

Igen. Sztehlo Gábor munkásságát kevesen ismerik. Evangélikus lelkész volt, aki 1944-ben, miután a németek megszállták az országot és megkezdődtek a deportálások, néhány hét alatt harminckét védett házat szervezett meg. Segített a rászorulókon. Több ezer gyermek köszönheti neki az életét. Utána sem hagyta abba a munkát, az árváknak gyermekotthont létesített, ahol megálmodta a gyerekköztársaságot, a Gaudopolist. Ez 1950-ig működött.

 

 

Amíg készültél a darabra, találkoztál valakivel, aki még ott volt Gaudopolisban?

 

Igen, dr. Andrássy Andor – Bandi bácsi sokat mesélt, ő négy évet töltött Sztehlo Gábor gyerekvárosában. Mesélt az államukról, hogy hogy épült fel, ki volt jó és rossz miniszterelnök. Csodálatos példa a pedagógusoknak, hogy ott mindenki egyenrangú volt, és ahogy megtanította a gyerekeknek a demokráciát, a békés egymás mellett élést.

 

Mondtad, hogy ebben a darabválasztásban a fiatalok is benne voltak. Akkor végülis ők választották?

 

Sokat tettek hozzá igen, ők adták az ötletet. A dalokat kívülről fújták, és már jóval korábban, az Ukrán háború kitörése előtt szerettem volna megrendezni. Ám akkor úgy éreztem, nem jó az időzítés, a kormány is folyamatosan háborús hangulatot keltett. Idén viszont az emlékezés miatt erre a darabra esett a választásom.

 

 

Hogyan találtál szereplőket?

 

Egyrészt a saját KÖSZI – dráma stúdiómból jöttek a gyerekek, másrészt kiírtam még februárban, hogy szereplőket keresek a most készülő darabomhoz. Rengetegen jelentkeztek, voltak vidékiek is, és a kerületből is érkeztek szép számmal. Sőt még több kerületi felnőtt is jelentkezett játszani, ők a falu  lakói. Kellettek is, hiszen 42 szereplős az előadás. Csodálatos, tehetséges fiatalokkal dolgozok együtt, akik gyönyörűen énekelnek és mozognak. Három színész is részt vesz a munkában, Cserna Tóni, Gréczy Balázs és Fehérváry Fruzsina. Külön öröm számomra, hogy a fiam is játszik a darabban, s nagyon megható, mert az édesapjával is van közös jelenete.

 

 

 

A darabnak most lesz a bemutatója. Mennyi időtök volt a próbákra?

 

 

A próbafolyamatra 15 napunk volt, főleg most a tavaszi szünetben tudtunk sokat próbálni, igen intenzív időszak ez nekem. Hiszen a díszlet, jelmez, kellékek, világítás, szervezés minden az én dolgom. Rengeteg támogató segítséget kaptam a szereplőktől, szülőktől, helyi lakóktól. Mivel a gyerekek iskolába járnak, ezért a hétvégéken tudtunk dolgozni, mondhatom Guinness rekord idő alatt jött létre egy két felvonásos darab. Fantasztikus látni, hogy a gyerekek miképp tudtak fókuszálni, odafigyelni egymásra, mindent félredobva készülni. Csodálatos tehetségek vannak köztük, nagyszerűen énekelnek, játszanak. A darab és annak üzenete persze nemcsak nekik fontos, hanem ők példaként is jelen lehetnek a többi velük egykorúaknak. Hogy miképp lehet közösséget építeni akár egy előadáson keresztül, hogy igenis lehet figyelni a másikra, meghallgatni, együtt lenni. Ebben sokat segített a darab mondanivalója is, mely pont erről szól. Minden próbafolyamat, készülődés nagy kihívás, ahogy ez is az volt. Viszont készen lettünk, és már nagyon várjuk a bemutatót. Ami május 11-én lesz, és a hónapban még egyszer játsszuk – május 28-án. Addig játsszuk, amíg lesz rá érdeklődés. Remélem, sokáig!

• AK –

 

Mi is az a Gaudopolis? – Örömváros gyerekeknek 

Sztehlo Gábor (1909-1974) evangélikus lelkész volt. 1944 márciusától árva zsidó gyermekek mentésébe kezdett. 1944 karácsonyáig 32 otthonban szervezte meg elhelyezésüket és ellátásukat a Svájci Vöröskereszt támogatásával. 1945 tavaszán életre hívta a Pax gyermekotthont, amelyben a több száz menekült megalapította Gaudiopolist, az örömvárost.

Az első államfő: Szőke Balázs, a miniszterelnök Keveházi László volt. Keveházit Kudar László váltotta a poszton. A gyerekek szervezték a kulturális programjaikat, könyvtárat alapítottak. Szabad választás alapján szakmát tanulhattak, önkéntesen dolgozhattak is. Pénzük a Gapo-dollár volt, árfolyamát a villamosjegy ára határozta meg. A gyermekköztársaságnak alkotmánya és törvényei is voltak. A rendetlenségért nyilvános dorgálás járt, de ki is közösíthették a súlyosabban vétkezőket – fegyelmezésre azonban ritkán volt szükség.

Az Örömvárosban teljes vallásszabadságot valósítottak meg. Rendelkeztek saját vicclappal is, a Gapo Matyival.

 A “Gyermekköztársaságot” sem a magyar állam, sem az egyház nem támogatta. Segítséget csak a Nemzetközi Vöröskereszttől kaptak, azóta is rejtély, hogyan sikerült 1950-ig életben tartani az intézményt. Sztehlo Gábor gyermekmentő tevékenységéért 1972-ben megkapta a Világ Igaza címet.