„A gyerekek két lábon járó reménységek” – beszélgetés Rutkai Borival

 

Kik azok a Pizsamátorok? Miért horgolja saját kellékeit az énekesnő? Vagy épp mikor van ideje az új lemezéhez illusztrációkat készíteni? Énekes vagy épp iparművész Rutkai Bori? Sokoldalú művésznő, a gyerekek kedvence, akinek most jelent meg a második nagylemeze! 

 

 

Ahogy mesélted, te nem is zenésznek készültél, hanem az Iparon tanultál videó szakon. Mégis a zenénél kötöttél ki. Honnan a vonzódás? 

Igazából mindig szerettem énekelni, és imádtam a különböző zenés műfajokat.Tanultam szteppelni is! Egy általános iskolai kiránduláson egyszer a Cabaret egyik jelenetét táncoltam el szegény osztálytársaimnak. Jóban voltam a hangommal. Kedveltem, ahogy búg :), mikor énekelek.  Aztán tinédzserként és az ifjonti években más zenékre kezdtem fókuszálni. Ez a sokfajta zene mind-mind megtalálható abban, amit most csinálunk, összefonódnak, vegyülnek, kavarognak.

 

A képzőművészet ma is nagyon hangsúlyosan jelen van az életedben. Én például imádom a horgolt figuráidat… Mennyi mindenre van még időd? 

Ez időszakoktól függ, projektszerűen festek, hol a gyerekkönyvünkhöz az illusztrációkat, hol felnőtt tematikájú nagy akril képeket. Most a lemezbemutató előtt egy hónapig csak horgoltam, készítettem az új bábszereplőket, a szituációs dalokhoz a jelmezeket, mesesapkákat. A kedvencem most a gyümölcskollekció. Az egyik versben Varázs Zsolt gyümölcskertet varázsol egy panelház tetejére, én pedig a szavaló kórust beöltöztettem „Szeder-, Dinnye-, és Kivi-tavon banáncsónak” sapkákba.

 

A zeneszerzésbe beleszólsz? Vagy inkább a szövegek a tieid?

Általában az én dúdolgatásaim nyomán születnek a számok, ahogy sétálgatok az utcán a telefonommal, fel-felveszem a kezdeményeket, hogy el ne felejtsem a témát, aztán növesztgetem, fejlesztgetem őket, mindig szöveggel együtt alakul a dallam. Ha már eléri az énekelhetőség szintjét, akkor megmutatom a zenekarnak, és ők kitalálják hozzá a kíséretet. A Pizsamátoron viszont most két olyan dal is szerepel, amit Peti (a férjecském) pengetett gitáron, én pedig ezekre “varrtam” szöveget.

 

Láthatóan nagyon imádod a gyerekeket, te is ilyen gyereklelkületű vagy? Te mit kapsz egy-egy koncerten? 

A gyerekekre nem nehezedik annyi teher, mint a felnőttekre. Szabadabban járnak, kelnek, nyitottabban gondolkoznak. Amit mi felnőttek „gyerekszájnak” hívunk, azok gyakran költői, vagy filozofikus magasságokban szárnyaló gondolatok tele humorral, csodával. Elbűvöl a szépségük, a tisztaságuk, az újszerűségük. A gyerekek két lábon járó reménységek. Nagyon szeretek velük lenni, nem csak koncerten, hanem azon kívül is. Van jó pár gyerekbarátom, fantasztikus kétévesek és idősebb, jófej ovisok, akikkel szívesebben beszélgetek, mint a felnőttekkel.

 

Miért határoztad el, hogy gyerekeknek is énekelni fogsz? 

A korábbi felnőtt dalaink is mesedalok voltak csak felnőttesebb témákkal. Az elméleti szakemberek „ál-naívnak” nevezték el azt a stílust, amiben a szövegeket megformáztam. Néha borotvaélen táncoltak a tematikák, a gyerek- és felnőtt zene határán, aztán a Magyar Rádió felkérése indított el azon az ösvényen, amin most is poroszkálunk. 🙂 2008-ban kértek fel minket (a Specko Jedno zenekart), hogy zenésítsük meg Gaál Zsuzsa Vacka dalait. Amikor elkezdtünk a Vacka-anyaggal koncertezni, ráeszméltem, hogy ez nagyon tuti dolog: az összes eddigi tevékenységemet belesűríthettem a projektbe, jelmezeket, bábokat csináltam, festettem a háttereket, közben játszottam, énekeltem, táncoltam a gyerekekkel.  Aztán 2014-ben a „nevemre vettem” a zenekart, a Sárkányjárgány óta pedig a gyerekzenélés lett a legfőbb tennivalóm.

 

S persze a klasszikus kérdés, kik is azok a Pizsamátorok? 

Egy kisfiú történetéből alakult ki az elnevezés: Balu nem akart kibújni a pizsamájából, hogy eljöjjön a koncertre, hanem otthon szeretett volna bulizni. A csíkos pizsamából matróz-, sőt kalózruha lett, de a Pizsamátorok nem csak kalózok, világjárásuk során mindenfélévé át tudnak változni a játék és a zene varázslatával. A lemez dalai egy-egy szerepjátékra adnak lehetőséget. A koncerteken ehhez kellenek a jelmezek, a beöltözős kellékek, a horgolt bábok.

 

Az új lemezről is mesélnél? Hogy készült?

Tavaly májusban már majdnem minden számot felkalapáltunk a stúdióban, aztán jött egy koncertdús nyár, ami alatt még írtam egy-két nótát, ezeket ősszel rögzítettük. A téli időszakban készült a keverés, és ezzel párhuzamosan festettem az illusztrációkat. Bevált módszer lett, hogy a stúdióba magammal vittem a festős szettemet, és amíg figyeltem, hogy Imi (Németh Imre hangmérnök és zenei producer) mit csinál a hangzással, addig szépen festegettem a képeket. Volt olyan, hogy Imi kislánya, a hat éves Borika is beszállt a festésbe, és az ő laza, expresszív stílusa is hatással volt rám. A lemezkészítés legjobb része az ebédelés volt, mert a házi stúdióban Imi anyukája, Szilvi néni csodálatos ételekkel táplált minket. Nemcsak finom, de rendkívül színgazdag ebédeket ettünk sok vitaminnal és kedvességgel fűszerezve. A könyvet pedig férjemmel, Petivel állítottuk össze, ez már a harmadik közös munkánk, ő a tipográfus és a könyvtervező is egyben. Majdnem egy évig elnyújtózkodott ez a folyamat, és a rengeteg kreativitás és ötlet mellett sok-sok aggodalmunk, fáradságos és felelősségteli munkálkodásunk is van benne. Szerencsére a végeredmény egy színes, könnyed és szerethető könyv és lemez, és persze az élő koncertanyag. Anyukáktól, apukáktól naponta kapjuk az e-maileket, amelyekben megköszönik az új albumot: “Szuper a lemez, egész nap ezt hallgatjuk”, “Nagyon klasszak az új számok, újra úgy bulizok, mint 18 évesen”. Nekünk ez a nyílt missziónk, hogy összehozzuk, megtáncoltassuk a családtagokat, hogy együtt bugizzanak a szülők a gyerekekkel.  A néha bajokkal terhes, vagy rutinokba kövült hétköznapokban ez a fajta együttlét nagyon jól kilazít, feldob. Remélem, sokan rátalálnak majd az ízére és sok-sok családnak tudunk örömet szerezni!

 

(fotók: Cserkúti György)

 

AK