Ahány ház, annyi szokás

A Mikulás kengurun érkezik Ausztráliába és szánon Ukrajnába. Valahol ő hozza a karácsonyi ajándékot, máshol a Jézuska. Angliában pudingot készítenek, nálunk halat sütnek. A lényeg azonban mindenhol ugyanaz: karácsonykor (legyen az télen vagy nyáron) együtt ünnepel a család. A karácsony a legboldogabb ünnep egész évben, középpontjában a szeretet és a család áll. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az hogy szerte a világban megünneplik, ám a szokások különbözőek

Magyar módra

Az adventtól december 24-ig tartó időszakot a szegényesebb, böjtös étrendek jellemzik. A karácsony böjtje szenteste ér véget. December 24-én ebédre hústalan ételeket kell fogyasztani: tojáslevest, mákos gubát. Karácsonyeste hazánkban a hagyományos ünnepi ételek a halászlé, halleves, rántott hal, esetleg a pulykasült vagy töltött káposzta. Karácsonykor piros alapú, mintás abroszt kell az asztalra rakni, mivel ez a szín az öröm színe. Szokás az ünnepi asztal alá szénát helyezni, a betlehemi jászolra emlékezve. Számos babona kapcsolódik még a karácsonyi asztalhoz: gabonával teli kosár a jó termés miatt; a mák, a bab, a borsó a bőség végett; az alma az egységet, az egészséget, a szépséget szimbolizálja. A gyümölcsöt a karácsonyi vacsora után a családfőnek kell felvágnia annyi részre, ahányan ülnek az asztal körül. Szokás egy-egy almagerezdet szelni az otthon nem lévőknek vagy a halottaknak. Nagykarácsony napján az ebéd valamilyen erőteljes, aranyszínű húsleves, benne sok zöldséggel, gombával, májjal. Utána következik a pulykapecsenye. A karácsonyra szánt szárnyas ízletesebb, ha dióval hizlalták

 

Angliában a gyerekek még időben levelet írnak a Mikulásnak, amit bedobnak a kandallóba, hogy az a kéményen át az Északi-sarkvidékre repüljön. Ha először az ajándéklista kap lángra, újra kell írni. Karácsonyi különlegesség a mazsolás puding, amelybe kis ajándékot is szoktak rejteni. Megtalálójának állítólag szerencséje lesz. Anglia divatot is teremtett: itt kezdtek karácsonykor fagyöngyöt függeszteni az ajtó fölé. A brit karácsonyi pudingról a hagyomány azt tartja, hogy „ahányszor valaki a karácsonyi pudingból eszik, annyi boldog napja lesz majd az elkövetkező esztendőben.” Így hát mindenki kétszeresen is igyekszik kivenni a részét a pudingból. Ennek egyébként sok változata van: vidékenként, sőt családonként őriznek hagyományos pudingrecepteket. Többnyire négy-hat héttel az ünnep előtt kezdődik a munka. Az évszázados szokásoknak megfelelően a pudingot marhafaggyúból, mégpedig ökörvese faggyújából (!) kell elkészíteni. A zsiradékot felosztják kisebb darabokra, ezekből golyókat formálnak, s állni hagyják őket. A golyókon keletkező vékony réteget késsel lekapargatják, egymás után többször is; ezáltal a faggyú teljesen megtisztul. Ezután láthatnak neki a pudingkészítésnek. Bonyodalmas munka, de érdemes vele bajlódni, mert az étek finom, laktató, és hosszú ideig eláll. Meg aztán a látvány is ünnepi, amikor a pudingot meghintik cukorral, leöntik rummal, és a rumot lángra lobbantják. Akinek telik rá, a rum helyett konyakot vagy whiskyt is használhat.

 

Franciaországban a kisebb gyerekek kikészítik cipőiket a tűzhely közelébe, hogy karácsony estéjén a Mikulás beletegye az ajándékot. A nagyobbak a felnőttekkel elmennek az éjféli misére, majd hazatérve ülnek az ünnepi asztalhoz. A franciák egy ideje szintén csatlakoztak a karácsonyi pulykafogyasztók növekvő táborához, de az ország sok részében még élnek a régi szokások. Például Armagnac-ban vörösboros marhasült a karácsonyi főétel. Elzászban sokan kitartanak a hagyományos „choucroute” mellett. Ennek karácsonyi változata úgy készül, hogy a savanyú káposztát egyebek között libamájjal „gazdagítják”. Marseille vidékén a sült liba a hagyományos karácsonyi étel, Provence-ban csukát fogyasztanak egy különleges mártással, az állítólag görög eredetű „raitó”-val. Ez vörösbor, paradicsom, vöröshagyma, dióbél együttese, fokhagymával, babérlevéllel, petrezselyemmel, rozmaringgal és szegfűszeggel ízesítve. Kapribogyókat és fekete olivabogyókat is tesznek bele. Ugyancsak régi provence-i étel karácsony idején a tengeri pérhal olivabogyóval, valamint az articsóka és az éticsiga. Az étkezés végén a hagyományos édesség a „tizenhárom karácsonyi desszert” volt, az utolsó vacsora tizenhárom résztvevőjére emlékeztetve. Mazsola, birsalmasajt, marcipán, nugát, kandírozott citrom, dió- és mogyoróbél, körte, aszalt szilva, füge, mandula és datolya adta öszsze a piskótatésztából készült karácsonyi finomság ízét. Manapság a csokoládékrémes „karácsonyi fatörzs” a szokásos desszert.

 

A németek karácsonykor nagyon feldíszítik a házat. Az ablakokba fakeretre erősített színes gyertyaégőket vagy színes képeket szerelnek, amelyek nagyon szépen mutatnak a téli éjszakában. A lakások többségében megtalálható a Betlehem is. A gyerekek a karácsonyi ajándéklistát rajzokkal díszítik és éjszakára az ablakpárkányra helyezik. Tetejére cukornehezéket tesznek, hogy a Mikulás biztosan megtalálja.

A német karácsonyi szokások szintén megváltoztak az idők folyamán. Hajdan mindenütt ponty volt a „kötelező” főfogás. Napjainkban is sokan készítenek karácsonyra pontyot, de a pulyka és a liba lekörözte népszerűségében a halat. Sőt az sem ritkaság napjainkban, hogy vadhúst, esetleg marha- vagy borjúsültet készítenek karácsonyra a német háziasszonyok. Persze, vannak örökké élő hagyományok is: almát, diót és mandulát igencsak ajánlatos fogyasztani karácsonykor! Az alma ugyanis a „tudás fáját” idézi, a dió és a mandula pedig – a maga kemény, nehezen feltörhető héjával – az élet nehézségeit, amelyeket, ki-ki, remélhetőleg, sikeresen fog legyőzni és megoldani. A németek karácsonyi édességei között az a hely, amelyet nálunk a mákos és a diós bejgli foglal el, a Stollen néven ismert tésztának jut. Küllemét tekintve olyan, mint egy briós, mégis egészen más. Finom kelt tésztájába kandírozott narancs- és citromhéjat meg vaníliát sütnek, s a tészta a hozzáadott rumtól foszlós és illatos. Az általános vélemény szerint a legjobb fajtájú Stollen Drezdában készül.

 

Érdemes elkalandoznunk egy kis gasztronómiai kirándulásra a skandináv országokba is. Norvégiában jókora darab sült sertéshússzeleteket adnak az asztalra, köményes párolt savanyú káposztával körítve. A finn karácsonyi koszt ínyencfogása a rozslisztből készülő kenyértésztába sütött sonka. Persze, Finnországban sem maradhat el – mint a többi skandináviai országban sem – karácsony idején a világ egyik legélvezetesebb étkezési formája, a smörgasbord. E „terülj, terülj asztalkám!” körül az emberek mindenből csak egy falatot tesznek a tányérjukra, hogy minél többfélét megízlelhessenek a halak, rákok, hideg és meleg húsok, desszertek és gyümölcsök mesebelien gazdag választékából. Svédországban sok évszázadon át egy csukaféle hal, az északi menyhal volt a hagyományos karácsonyi eledel vajas fehér szósszal és krumplival, erősen megborsozva. Mostanában a legkedveltebb karácsonyi fogás a sült liba, almával és szilvával töltve és párolt vörös káposztával körítve. Szívesen fogyasztanak hozzá krumplit és áfonyaszószt is. Skane tartomány, a svéd délvidék a termékeny földeknek, a virágzó gazdaságoknak, a nagy lúd- és angolnavacsoráknak, meg a gazdag smörgasbordoknak a hazája. Egy ottani smörgasbord például a következőkből állhat: hering „üvegfúvó” módra burgonyával, heringsaláta, húsgolyók, májpástétom, kemencében sült karácsonyi sonka, vöröskáposzta-saláta, kenyér, vaj, többféle sajt, kávé, mandulatorta, „papparkakor”, vagyis gyömbéres sütemény. S ez csak egy egyszerű, vidéki smörgasbord. Némely stockholmi vagy helsinki vendéglőben a fogások száma ennek akár többszöröse is lehet.

 

Olaszországban karácsony másnapjának estéjén a gyermekeket meglátogatja a Strega Buffana nevű jó boszorkány. Söprűjén közlekedik Olaszország-szerte, és a jóknak mindenféle finomságot, a rosszaknak pedig szenet visz. Az olaszok jó barátaiknak szárított lencsét szoktak ajándékozni, hogy levest készítsenek belőle. Ez emlékezteti őket a szerény időkre, és ez hoz szerencsét nekik a következő új évben. December 24-én délután az utcák megtelnek színes öltözéket viselő, vidám gyermekekkel – és az este során is tele vannak ünneplő emberrel. Mindenfelé zajos vidámság uralkodik a nálunk szokásos csendesség helyett. Legalább ilyen meglepő az ünnepi étkezések sora. Karácsony idején a halak közül – érdekes módon – az angolna a kedvenc, akár roston sütve, akár boros mártással. A főétel a töltött kappan volt; ezt saját levével locsolgatva sütik meg, s krumplifánkokkal meg zöldségekkel körítve adják asztalra. Desszertnek már karácsonykor megjelenik – az újévkor egyenest elengedhetetlen – pan papato. Ez az első pillanatra kisebbfajta zsemlének látszik, de valójában dióbélből, mogyoróból, mandulából, mézből és egyéb földi jókból készült csokoládés sütemény. Persze, az ízlések különbözőek – az édesszájú olaszok között sokan a torronét kedvelik, ezt a mogyoró, méz, csokoládé és karamellizált cukor kombinációjából készülő, ostyába burkolt finomságot.

 

Ajándékozási szokások A szeretet ünnepének szokáskörében a nemzeti sajátosságokat hordozó étkezési hagyományok mellett lassanként kialakult az ajándékozás rítusa is. A karácsonyi ajándékozási tradíciók ugyan szinte országokként és nyelvterületenként mások, azért nem nehéz észrevenni a hasonlóságokat. Az európai országokban mindenütt állítanak a német hagyományok szerint elterjedt szokásként karácsonyfát. Ennek, illetve az otthonok, valamint az utcák, közterek díszítésének azonban nincs mindenütt olyan nagy kultusza, mint a német nyelvterületen, avagy az északi országokban. A gyerekek természetesen mindenütt azért is várják a karácsonyt, mert ilyenkor ajándékokat kapnak. A magyar családokban általában a Jézuska, vagy a Télapó hozza a meglepetéseket. A velünk szomszédos Ausztriában Christkindl, vagyis karácsony szülötte az ajándékhozó. Németországban Weihnachtsmann, vagyis Télapó (szó szerinti fordításban Karácsonyapó) a “felelős” a csomagok fenyőfa alá “csempészéséért”. Az angoloknál Father Christmasra (szó szerint szintén Karácsonyapónak fordítható) várnak a gyerekek. A mi szokásainktól eltérően az angol gyerekek nem Szenteste (Christmas Eve), hanem december 25-én reggel kapják meg a csomagokat. A brit mesék szerint a Télapó a kéményen keresztül érkezik és a kandallóból bújik elő, az ajándékokat pedig egy hosszú, vastag zokniba rejti el. A fenyőállítás tradíciója az angoloknál is Németországból érkezett, míg a Londonban felállított legnagyobb karácsonyfát hagyományosan Norvégiából hozzák. Svédországban Szenteste a családi vacsora után a hagyomány szerint mindenki egyszerre bontja ki a karácsonyfa alá tett ajándékokat. Ezeket egyébként a Jultomten, vagyis egy manó hozza. A szomszédos Finnországban (ne feledjük, az igazi Télapó ezen a vidéken, Lappföldön lakik) a Télapó nem akkor látogatja meg a gyerekeket, amikor õk alszanak. A finneknél a Télapó a házba lépve hangosan megkérdezi: “lakik itt jó gyerek?”. Az igenlő válasz után a szakállas kosarából kiosztja az ajándékokat.

Az északi országokkal ellentétben Dél-Európában nem alakult ki jelentős Télapó-kultusz. Olaszországban és Spanyolországban az ajándékozás fő napja nem Szenteste, avagy karácsony napja, hanem Vízkereszt napja, vagy annak előestéje januárban. A gyerekek arrafelé a karácsonyi ünnepkört lezáró Vízkeresztkor várják az ajándékhozót. Itália több vidékén La Befana, vagyis Vízkereszt szülötte hozza az ajándékokat. Olaszországban újabban, talán a külföldi hatásoknak is engedve, divatba jött Babbo Natale, azaz a Télapó, aki természetesen nem vár januárig az ajándékok szétosztásával. Spanyolországban Vízkeresztkor a gyerekek a kitisztított, kifényesített cipőiket a küszöb elé teszik és abba kapják (a magyar Mikulás szokáshoz hasonlóan) az ajándékot. A spanyol gyerekek a bibliai napkeleti bölcstől (Három Királyok) várják az ajándékot. Különösen Baltasar, vagyis Boldizsár örvend nagy népszerűségnek. Portugáliában is a cipők kerülnek a kandallók mellé (némiképp a brit mintát követve), hogy a kéményen keresztül érkező O Pai Natal (vagyis Télapó, Karácsonyapó) titokban abba rejthesse az ajándékokat. Az angol hatást mutatja az is, hogy a portugál gyerekek is csak karácsony első napjának reggelén találhatják meg az ajándékokat. A kisebbik ibériai országban a gyerkőcök egy része a Télapótól, míg másik része Jézustól várja a meglepetést. Az Amerikai Egyesült Államokban a Karácsony fényét kicsit elhomályosítja a november végi Hálaadás ünnepe. Az amerikai gyerekek azért nem járnak rosszul, hiszen alig egy hónap leforgása alatt két családi ünnepen lehet ajándékot kapni. Az amerikai gyerekek meséiben Santa Claus, azaz Mikulás rénszarvas szánon érkezik és az angol mintának megfelelően a kéményen keresztül lopózik be és rejti a fenyőfa alá az ajándékokat.