Eltűnőben vannak a konvencionális nemi szerepek. Régen a férfi kereste a pénzt, anya otthon nevelte a gyereket, őrizte a tüzet, gyűjtögette a bogyókat… Manapság azonban láthatunk gyesen lévő apukákat és cégvezető mamákat is. Ma már minden más. De mégis mi a biztos pont? Mihez igazítsa magát az ember? Mi várható el egy nőtől és mi a férfitól egy kapcsolatban?

Ki viseli és ki vasalja?

Az ún. időmérleg-kutatások megmutatták: a férfiak általában elvégzik a férfiasnak tartott házimunkákat (barkácsolás, szerelés stb.), és kevesebb ún. női házimunkát vállalnak. Többet utaznak és dolgoznak, mint a nők, akiknek munkavállalása társadalmilag elfogadott ugyan, de a hagyományos nemi szerepekről alkotott képek még mindig erősen ez ellen hatnak. Ennek köszönhető például, hogy a nők gyakran nem engedik ki a kezükből a sajátjukként definiált háztartási munkákat. De mégis: túlnyomó részük igényli partnerétől a családi munkában való fokozottabb részvételt.

Egyedül nem megy

Minden ember más és más. Van olyan férfi, aki a válást fontolgatná, ha neki pórszívóznia kellene, van, akinek szinte természetes, hogy néha (régi mércével mérve) nőies dolgokat csinál. Ez nagyon fontos kérdés. Meg kell, ismernünk a párunkat és önmagunkat is. Sokan neveltetésük, személyiségük, beállítódásuk okán el sem tudják képzelni, hogy a régi szokásoktól eltérő dolgokat csináljanak: „Nem vagyok én nő!!!” A feleségeknek például ezt is mérlegelniük kell, mielőtt bármit is elvárnak a párjuktól. Kellő önismerettel és a házastárs ismeretével már sokkal könnyebb az élet. Ha tudjuk, hogy például egy nőnek nincs semmi problémája a villanykörte kicserélésével, ill. egy férfinak sem derogál bekészíteni és bekapcsolni a mosógépet, akkor az ilyen természetű teendők természetes elvárások lehetnek. De ha mindkét fél ragaszkodik a múlt század elején elfogadott nemi szerepekhez, akkor hiába az elvárás, csak csalódás lesz belőle. Mert a párkapcsolat nem a másik fél megváltoztatásáról szól. Alakítani lehet, sőt a „változás” a kapcsolat természetes velejárója, ám egészséges esetben ez inkább az összehangolódást jelenti.

„Néma gyereknek…”

Az elvárásokat említve érdemes szem előtt tartani az elcsépeltnek tűnő, mégis örök igazságot rejtő közmondásunkat: „Néma gyereknek…” . Mert, hogy elvárni, egy dolog, de a legtisztább kérni. Mivel a legjobb tudásunk és a NASA kutatások sem adták még meg a megfejtést/megoldást a telepatikus kommunikációra, ne várjuk el, párunktól a gondolatolvasás képességét. Tehát, ha segítséget szeretnénk, akkor kérjük meg rá a párunkat, s ne csupán villogó szemekkel nézzünk rá. Persze ezt nem mindig egyszerű szavakba foglalni, de a harmonikus párkapcsolat érdekében a párnak közösen kell kialakítani a közös életet, a kommunikációt. Hiszen mindketten különböző családból érkeznek. Mindenki más-más tudással, hittel. Ezeket kell az évek folyamán szépen összefésülni. Beszélni kell róla, mert másképpen nem megy.

Végezetül álljon itt egy tanulságos mese a szerepcseréről:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy férfi, aki nagyon belefáradt a mindennapi munkába. Úgy érezte, nincs rendjén, hogy ő mindennap dolgozni jár, a felesége meg csak otthon van. Azt szerette volna, ha a felesége legalább egyszer megtapasztalná, mi mindenen megy keresztül nap, mint nap, ezért egy este így imádkozott: Mindenható atyám! Mindennap dolgozni járok, naponta nyolc órát robotolok, miközben a feleségem csak itthon ül. Szeretném, ha ő is megtudná, mi mindenen megyek keresztül. Kérlek uram, add, hogy egy napra testet cserélhessünk. Ámen.

A férfi másnap reggel már női testben ébredt és azonnal tudta a kötelességét. Felkelt, reggelit készített a párjának. Felébresztette a gyerekeket, kikészítette az aznapi ruhájukat, reggelit adott nekik, becsomagolta a tízóraijukat, elvitte őket az iskolába. Hazament, gyorsan meglocsolta a virágokat, bedobott egy adag szennyest a mosógépbe. Kipucolta a kirándulásból hazahozott sáros lábbeliket. Összeszedte a vegytisztítani való holmikat és elvitte a mosodába. Majd megállt a banknál, pénzt vett fel, elment bevásárolni, és befizette a csekkeket. Mikor hazaért, kicserélte a macskaalmot, megfürdette a kutyát. Ekkor már délután egy óra volt, ezért igyekeznie kellett, hogy az újabb elindulása előtt még beágyazzon, rendet rakjon, porszívózzon, meg a konyhát is felseperje, felmossa, és már rohanhatott is az iskolába a gyerekek elé. A gyerekei hazafelé vitatkoztak vele egy sort a leckekészítés miatt. Otthon kitett az asztalra egy kis tejet meg sütit, majd rávette őket, hogy írják meg a leckéjüket és tanuljanak. Ezután felállította a vasalódeszkát, kivasalta a tegnap óta megszáradt holmikat, de azért közben félszemmel tévét is nézhetett. Fél ötkor nekiállt krumplit pucolni, és egy kis salátához zöldséget mosni. Kisütötte a húst vacsorára, és mellé a főtt-krumplin kívül egy kis zöldbabot is párolt. Vacsora után kitakarította a konyhát, beindította a mosogatógépet, majd elrakta a tiszta edényeket, megfürdette a gyerekeket, és ágyba dugta őket.

Kilencre már nagyon fáradt volt, és bár a napi munkával még nem végzett, úgy döntött, ő is bebújik az ágyba, ahol a párja még elvárta tőle, hogy szeretkezzen vele. Utána a fáradtságtól imádkozás nélkül elaludt.

Másnap reggel, amikor felébredt, azonnal imádkozni kezdett: Mennyei atyám! Nem tudom mire számítottam. Belátom, hiba volt, hogy irigykedtem a feleségemre, amiért egész nap csak itthon van. Kérlek Uram, csináld vissza a cserét!

Az Isten az ő végtelen bölcsességével így felelt:

Látom fiam, tanultál a leckéből. Ezért boldogan teljesítem a kérésedet. Csak még kilenc hónapot várnod kell, mert tegnap este teherbe estél.

Héjja Edit – Gáspár Sarolta

* A cikk a TÁMOP-6.1.2/A-09/1-KMR-2010-0426 projekt támogatásával, a projekt keretén belül elvégzett szakértői munka részeként készült el. *