Arthur újra a villangók földjén

December 3-án kerül a mozikba Arthur és a villangók új kalandja, melyben a szereplők még nagyobb zűrbe keverednek, mint az első részben. Akinek az előző film tetszett, az a mostaniban sem fog csalódni, hisz itt is ugyanaz a mesés világ tárul a szemünk elé – a filmnek épp csak befejezése nincs, így a rajongók mostantól kezdve türelmetlenül várhatják a harmadik kiadást.

Ahogy az várható volt, Luc Besson megszegte korábbi ígéretét, és az életmű utolsó darabjának szánt Arthur és a villangók után megrendezte a történet folytatását is. Miután a film alapjául szolgáló könyvek (Besson saját munkái) már egy egész sorozatot kitesznek, kézenfekvő volt a későbbi események adaptálása is. Míg az Arthur és a villangók az első két könyvet öleli fel, addig az Arthur: Maltazár bosszúja az azonos című, harmadik történetre épít.

Készülnek a világok harcára

Aki ismeri a (magyarul is megjelent) könyvsorozatot, azt nem fogja meglepetésként érni, hogy legközelebb az Arthur és a világok harcát láthatjuk majd a vásznon. A mostani film tulajdonképpen csak előkészítés az igazi nagy kalandhoz, tekintve, hogy korántsincs lezárva, sőt éppen akkor ér véget, amikor a legizgalmasabb részhez érünk. Mint egy jó tévésorozat, csak itt egyheti idegeskedés helyett inkább érezzük azt, hogy becsaptak – hisz egy mozitól komplex, lezárt élményt várna az ember.

Ettől eltekintve az Arthur: Maltazár bosszúja teljesen jól működik: a felfedezés, rácsodálkozás izgalmát kivéve, mindenben fel tudja venni a versenyt az első résszel, sőt még rá is tud pakolni. Csupán annyi történt, hogy Arthurt időközben beavatták a természet titkaiba az óriásira nőtt törzs tagjai, így némileg tapasztaltabban vág neki a kalandnak – egy újabb utazásnak a villangók földjére.

Ezúttal segélykérés érkezik az apró lényektől egy rizsszemen, amit egy pók kézbesít a kisfiúnak – holott mindenki tudja, hogy a villangók leveleken szoktak üzenni, vészjelzéshez etikettjük szerint a tűlevél dukál. Valami mégis történik a ház alatti mikrovilágban, először Tátombák kerül bajba, majd a hercegnő, Holdviola is eltűnik, szóval izgalmak ezúttal is akadnak bőven.

Még látványosabban nyüzsögnek a villangók

Az animációs világ most is színesebb, izgalmasabb, mint a valós: rögtön az elején a betakarítási munkák nyüzsgésébe csöppenünk bele, majd amikor a megszokottan jó szövegeket lökő csapos, Max (az eredetiben Snoop Dogg hangjával) körbevezeti Arthurt a városban, mintha Tokióban járnánk, csak persze kicsiben. És persze nem maradhatnak el sem a mozgalmas üldözési jelenetek, sem a szerelmi szál – ami szintén csak virtuálisan létezik, nem vitték át a valóságba a készítők.

Igaz, ezzel a szerelemmel még mindig ugyanaz a bajunk, mint az első részben: Arthurhoz valahogy túl kamaszos – hiába tizenhét éves már az őt alakító Freddie Highmore, még mindig kisfiúnak néz ki. Anyjának előadott lírai monológja így legalább annyira sok és zavaró, mint Holdviola nőcis készülődése a fiú fogadására – annak ellenére, hogy ez jobbára szándékolt, hisz saját bevallása szerint Besson azt szeretné, hogy szereplői együtt nőjenek fel a közönséggel, ahogy azt láttuk a Harry Potter-filmeknél.