Egyszervolt egy angol kutyus

Az Egyszervolt.hu különdíját a Kőszeghy Csilla nyerte el az Aranyvackor 2009 pályázaton, Bumburi a városban című alkotásával.

– 2008 őszén jelent meg az általad illusztrált Madarat a kezembe című könyv, tavasszal kiállításod volt Budapesten a Lépcsőház galériában, megjelenés előtt áll a Színes olvasókönyv újabb darabja, melyben a te rajzaid szerepelnek. Ezeken túl részt vettél az Aranyvackor pályázaton. Ez a felsorolás igazából attól válik érdekessé, hogy mindeközben Londonban élsz, immár másfél éve. Hogyan tudsz így és ennyire jelen lenni itthon is?

– Egy mesterképző kurzusra mentem ki Londonba a Kingston University-re másfél éve, aztán egy kicsit ott ragadtam szakmai gyakorlatot szerezni. De előtte már el kezdtem dolgozni Magyarországon, és ezeket a kapcsolatokat semmiképp sem akartam elveszíteni, Aztán kiderült, hogy bárhol lehetek a világban, az internet segítségével el tudom végezni a munkámat.

– Ezért is érdekes egy kicsit, hogy meglepődtél, amikor a „leginternetre-termettebb” mű különdíját nyerted el az Egyszervolt.hu szerkesztőségétől, mert ahogyan mondtad, erre előtte nem is gondoltál – pedig saját honlapod is van.

– Igen, egyrészt nagyon örültem, mert úgy érzem, hogy az Aranyvackor pályázat az egyik legkomolyabb díj a gyerekirodalom, gyerekillusztráció terén, és már az is nagy szó, ha valaki bekerül a pályázaton értékelhető művek mezőnyébe. Az viszont tényleg meglepett, hogy Bumburit internetre lehet alkalmazni, mert ezen nem is gondolkodtam. Egy lapozható leporelló féle képeskönyv elkészítése lebegett a szemem előtt. De nagyon tetszett, hogy ilyen lehetőségek is rejlenek benne. Ezért is jó, ha sokan megnézik, amit alkotsz, mert olyan visszajelzéseket, ötleteket kaphatsz, amire eredetileg nem is gondoltál volna.

– Elképzelhető, hogy ez most tágítja az alkotói palettádat, és a jövőben kifejezetten Internetre is gondolsz, mint lehetséges médium?

– Abszolút, igen. Ha most azon gondolkodom, hogy el lehet vinni az animáció felé, és egy ilyen csapatban lehet dolgozni, akkor benne volnék.

– Bumburit azonban eleddig kevesen láthatták, és mindenképpen el kell róla árulnunk, hogy ő egy kutyus. Az viszont számomra sem derült ki, hogy magyar fajta, vagy inkább brit?

– Ő egy angol kutyus, fajtáját tekintve jack russel terrier, nem mellesleg egy létező személyiség. A londoni lakótársnőm meghívott magához vidékre, és az ő papájának a kutyája Bumburival, akit Oscar Wilde egyik műve után neveztek el. Egy kicsit lökött kutya, és nagyon mókásan néz ki, mert az oldalán egy nagy fekete pötty van. Ő lett a főszereplője ennek a történetnek, melyben elindul a városba egy lány után – aki pedig nem más, mint a barátnőm, azaz a kinti lakótársnőm. Ehhez találtam ki ezt a képekben elmesélt történetet.

– Ezek szerint írsz is, nem csak rajzolsz…

– Az talán túlzás, hogy írok. „Storyboard”-okat, azaz képekben elmondott történeteket készítek. Ez úgy kezdődött, hogy a mesterképzőben nagyon bíztattak minket, hogy ne más írók szövegeit illusztráljuk, hanem találjunk saját sztorit, mert az van a legközelebb a saját vizuális világodhoz.

– S ez egy kifejezetten gyerekillusztrációs kurzus volt?

– Nem, több szakirányból lehetett választani, például magazin illusztrációt, animációt, gyerekillusztrációt. Én végül ezt az utóbbit választottam.

– Azóta pedig már tanítod is…

– Ez talán túlzás. Bár gyerekekkel foglalkozom, az igaz, de ez most inkább egy amolyan rajzszakkör. Ősztől viszont Budapesten, egy dizájn képzés keretében tanítani fogom az illusztrációt.

– Tehát ősszel hazatérsz. Remélhetjük addigra a teljes Bumburi történeted hozod magaddal? Szeretnénk mihamarabb megmutatni az Egyszervolt.hu látogatóinak.

– Nagyon igyekszem. Egy oldalpár elkészítése egy hetet vesz igénybe, a pályázatra három oldalpárt dolgoztam ki teljesen a tizenhatból, a többi még csak vázlatban létezik. Azt gondolom, októberre már elkészül a teljes történet.

 – Nyulász Péter –