Kedves Szüleim! Itt vagyok, szeressetek! – Óriás gyermekjogi plakátok
Óriás Gyermekjogi Plakát címmel indult útjára Szalai Kriszta színésznő új programja. Idén ősszel már hét darab óriásplakáttal találkozhatunk a köztereken. A kezdeményezésről, az ötlettől a megvalósulásig – ezekről mesélt a színésznő.
- Hogy született meg az ötlet? Miért pont plakátok?
- A programnak a története ott kezdődik, hogy nagyon szeretem a Három óriás plakát Ebbing határában című filmet, s innen indult el minden. Először ezt a történetet szerettem volna színpadra vinni, de ez nem jött össze. Utána folyamatosan olyan események történtek az életemben, amelyekben furcsa, tőlem független bántalmazó kapcsolatba kerültem. Itt gondolok a házunkra, amely megrepedt, a szomszéd felelőtlen építkezése miatt, és ezzel küzdünk már évek óta. Miközben a bántalmazásról gondolkoztam, hogy felnőtt korban is előfordul az ilyesmi, akkor mi lehet a gyerekekkel, akik bántalmazó kapcsolatban, bántalmazó szülőkkel nőnek fel. Nagyon megfogott ez a téma, amivel azt gondoltam, hogy ezzel behatóbban kéne foglalkoznom.
- Itt még mindig a színház, egy előadás volt az ötlet, ugye? Csak már más témában?
- Igen, a téma megváltozott, a gyermekjog került fókuszba. Viszont nem sikerült annyi pénzt összegyűjtenem, hogy színházi előadást hozzak létre. A támogatónk a MagnetBank- nak köszönhetően viszont annyi elegendő volt, hogy 3 óriás plakátot létrehozzunk.
- Így újabb kanyarral visszatértél az eredeti óriásplakátos ötlettel, de már más témában. Az, hogy mi legyen az plakátokon, azt hogy találtad ki?
- Az alapötlet tehát már megvolt, hogy óriásplakát lesz. Nyár elején pedig elkezdtem összegyűjteni a mondatokat. 100 gyerektől gyűjtöttem be üzeneteket, hogy szerintük mitől lehetne boldogabb és biztonságosabb a gyerekkoruk. Ezekből a mondatokból válogattam a plakátokra, de közben olyan értékes anyag jött össze, hogy ezt tovább kellett vinnem.
- Könnyen összejöttek a mondatok? Hogy dolgoztál?
- Őszintén, az elején nagyon nyögvenyelős volt a gyüjtőmunka. Az iskolákba nem nagyon jutottam be, a tankerületek nem támogattak, de aztán lassan beindult. Sok-sok mondatot kaptam. Most viszont, hogy elkészültek a plakátok, már több és pozitívabb visszajelzéseket kapok. A Remetekertvárosi Általános Iskolába már többször is bent voltam, beszélgettem a gyerekekkel. Már direkt hívnak is foglalkozásokra. Sőt nemrég az egyik osztály el is ment egy plakáthoz, egy fantasztikus osztályfőnökkel, hogy megnézzék a plakátot és beszélgessenek a témáról.
- Mondanál kérlek egy- két mondatot, hogy mik gyűltek össze?
- Nagyon megrázóak ezek, volt egy óvodás üzenete, aki azt mondta, hogy „nekem úgyis mindegy, úgysem lesz jobb”. Vagy: „azt szeretném, hogy ha az anyukám lába beteg legyen, hogy ne hagyjon itt.” „Csak azt szeretném, hogy szeressenek.” Szívbemarkoló mondatok ezek, főleg a gyerekektől. Viszont a felnőttek is bevállalták, hogy elmeséljék nekik milyen volt a gyerekkoruk. Ezt a Kiabálj, ha valami fáj című tavasszal megtartott programom láthattuk, ahol 13 felnőtt mesélt a bántalmazott gyerekkoráról. A 100 gyerek üzenetét pedig filmre vettük, összesen 10 kisfilm készült, amelyeket folyamatosan szeretnék levetíteni, megmutatni iskolákban, szülőiken.
- A plakátokon mit láthatunk?
- „Kedves szüleim! Tegyétek le a telefont és foglalkozzatok velem! Szeressetek!”, „Kedves Szüleim! Itt vagyok, szeressetek!”, „Kedves Szüleim! Segítsetek, hogy biztonságban érezzem magam!” Ezek a szövegek. Most 3 darabot láthatunk a városban, viszont a támogatásnak köszönhetően, összesen 7 darab plakátot teszünk ki városszserte.
- Hogyan tovább? Elolvassuk a plakátokat és megyünk tovább, vagy lesz valamilyen utóélete is a kampánynak?
- Igen, a filmeket már említettem, ez lesz az egyik irány. A másik, hogy szeretnék iskolákba bemenni, beszélgetni gyerekekkel, drámapedagógiai foglalkozásokat tartani. Célom, hogy bevonjam a pedagógusokat, és a szülőket. Ezért a szülőikre is szeretném eljuttatni a filmeket, hogy ne csak a gyerekekkel dolgozzuk fel ezt a témát, hanem a szülőkkel is.
- A november 20-i Gyerekjogi Világnapra mivel készülsz?
- Erre a napra meghirdetek egyfajta flashmobot. Szeretném, ha figyelemfelkeltő táblákat készítenének osztályok, szülők, pedagógusok, amelyekre fontos üzeneteket írnak fel. Ezeket feltartva demonstrálnának a gyerekjog mellett, 18 órán keresztül. A 18-as szám onnan jött, hogy a 18 a felnőttkor határa. Viszont én egyedül nem akartam ennyi időt bevállalni, ezért ezt az idővallumot felosztottam negyedórákra. Egy-egy csapat negyedórát fogadhat örökbe, amelyben kiáll a gyerekjog mellett. Ez idő alatt hírt ad magáról, lefilmezheti magát, élőzhet stb. Remélem összejön és sokan az ügy mellé fognak állni! Mert csak úgy lehet tenni a bullying ellen, ha együtt összefogunk!
A plakátokról és az aktivitásról itt tudhatsz meg még többet: https://www.facebook.com/profile.php?id=61551867187981