Koto és Kaori – mese gyerekeknek és felnőtteknek

„Meséltem néhány városi embernek azokról a csodákról, melyeket saját szememmel láttam: a virágok alvásáról, a fűről, ami éjszaka betakarózik, a fejcsóváló bokorról, és arról is, hogy bizonyos növények tudnak számolni… Meghallgattak, de igazán nem hitték, amit mondok. Pedig még nem is beszéltem senkinek a fák emberré levéséről…” Színpadi ősbemutató a Trafóban a Képek Ideje – Temps d’Images Fesztivál keretében.
Egy nyolcéves kislány, Luca legkedvesebb játszóhelye a házuk mögötti kert. Szinte minden idejét ott tölti. Barátja a kő, a pad, a kerítés, a kút, a lámpa és a két japánakác, melyek mindennél többet jelentenek számára: beszélget, játszik velük, rájuk bízza gondolatait, érzéseit. A fákat a család kertészének tanácsára Kotónak és Kaorinak nevezi. A kertész egy nap elhagyja a várost és elvándorol egy szigetre, a kislánytól pedig az alábbi intelmekkel búcsúzik: Ha bármi bajod van, figyeld a természetet, és ha onnan sem érkezik felelet, kérdezd a mindig változó Holdat…

 

Horváth Csaba a Forte Társulat vezetője Dó, ré, mi címmel már készített gyerekeknek szóló előadást, s most együttesével visszatér ehhez a világhoz, ha kicsit másként is: a fizikai színház nyelvén, tánc és beszéd sajátos ötvözésével. A társulat új partnereket is talált – a Kitchen Budapest munkatársainak személyében. Papp Gábor és Sipos Melinda izgalmas installációja határozza meg a történet látványvilágát. A darabban a társulat öt színész-táncosán kívül két vendégtáncos, a Táncművészeti Főiskola balett tagozatának japán diákjai is közreműködnek.

„Egy nemzetközi kézműves táborban vettem részt 1998 nyarán Luxemburgban. Voltak ott franciák, szlovákok, németek, angolok, olaszok, spanyolok, oroszok, magyarok, legtávolabbról pedig Japánból érkezett két lány, Koto és Kaori. Rendkívül csendesnek, zárkózottnak tűntek, ám figyelmük, egész létezésük, s az a nyugalom, ami áradt belőlük mindig a közelükben tartott. Általában háttérben voltak, ám úgy, hogy közben kíváncsian és nyitottan részt vettek bármiben. Minden nap fürkésztem őket, gyakran kerestem a társaságukat. Egyszerűségük és természetességük mögött folyton ott lebegett valami titok. Mai napig nem tudom megmondani az okát, de óriási hatással voltak rám.

Ugyanabban az időben (percre pontosan 7.15-kor) léptek ki a szobájukból minden reggel, kezükben piros esernyők, akkor is, ha esett, ha fújt, ha sütött… Egyszerre mosolyogtak, tüsszentettek, ettek, zuhanyoztak, egyszerre léptek, köszöntek. Nem voltak ikrek, még csak testvérek sem.

Azóta eltelt 13 év, s még mindig hatással vannak rám. Két lány, akiket alig ismertem, s már az email címük sem a régi, nem tudok róluk semmit. Most, a mese megírása kapcsán újra kapcsolatba léptem velük, persze csak gondolatban. A történet egyik fontos gerincét alkotják, mi szerint két fa, két japán akác a Hold varázserejének köszönhetően lányokká változnak s végigtáncolják az előadást. Ők Koto és Kaori.”

(Földeáki Nóra)

Az Ősbemutató időpontja:2012. március 8-9. 18:00, valamint március 10. 11:00 és 16:00

Helyszín: Trafó – Kortárs Művészetek Háza, Budapest Liliom u. 41.

Szereposztás:

Luca: VATI Luca

Kertész: SOMODY Kálmán

Hold : KÓTI Árpád (hangfelvételről)

Kotó és Kaori: MAENO Shiori és MASHIKO Yumeno/HIGUCHI Megumi

Kő; Kezek-fejek-lábak erdejének főnöke: KÁDAS József

Pad; Beszéd bolt tulajdonosa: ANDRÁSSY Máté

Kerti lámpa; Fény: SIMKÓ Katalin

Kút; Természet: BLASKÓ Borbála

Kerítés; Város: SIPOS Vera

Koncepció és szöveg: FÖLDEÁKI Nóra

Zene: DÉS András

IllusztrációMOCSÁR Zsófia

Jelmez: BENEDEK Mari

Fényterv: PAYER Ferenc

Látvány: PAPP Gábor és SIPOS Melinda, a Kitchen Budapest munkatársai

Produkciós vezető: SZÁMEL Judit

Projekt menedzser: KOHÁRY Mária

Rendező-koreográfus: HORVÁTH Csaba