Ha belépek egy osztályba, öt perc múlva „megérzem”, hogy ki az osztály hangadója – pedig meg se szólal. És az még hamarabb kiderül, ki a fekete bárány. Mint a virtuális játékokban, a valóságban is egy a cél: legyőzni, lehagyni a többieket. S hogy mi lesz a társakkal? Kit érdekel! Mintha figyelemből, együttérzésből, segítőkészségből egyre többen mentenék föl magukat.

 Meztelenek és pólósok csapata

Ötödikben, a tornaórán, mikor a pólósok és póló nélküliek csapata játszik, a duci Gergőt sokan csúfolják. Peti is, aki pedig sajnálja Gergőt, tudja, érzi, hogy ez csúnya dolog, de nem akar „kilógni a csapatából”. Pedig meg lehetne beszélni a barátaival, hogy az osztályban mindenki valamiben kicsit „más, mint a másik”,…biztos megértenék, csak neki még nem jutott eszébe. De már érzi, hogy Gergő is befér majd a csapatba.

„…nem jó kilógni a sorból, ha valaki más, mint a többi, azt bántják” 2.perc

A tanárok mindennapi tapasztalata, hogy az osztályban bizony nem csak fizikailag bántják egymást. A szülők a verekedéstől, nyílt konfliktustól féltik a gyereküket, pedig a társas kapcsolatok hiányának a lelki sérülések a súlyosabb következményei. Önértékelési zavar, szorongás, depresszió fenyegetheti a magányos gyerekeket.

Hogy ki mennyire „veszi a lelkére” a társak között elfoglalt helyét, – a baráti kapcsolatok esetleges változását -, az mindenekelőtt a karakteréből fakadó igényén, és az otthoni, családi támogatáson múlik.

A helyzetek megértése, beszélgetéssel kezdődik, és folytatódik. Gyerekünknek érezni kell, hogy figyelünk rá, mellette állunk, meghallgatjuk, támogatjuk.

Miért Kati a csapatvezér?

Kati uralja az osztályt, ő a minden, ö a kis királynő, még a fiúk felett is van hatalma, erőszakkal uralkodik mindenkin. A 12 éves Anna súlyos konfliktusát, az osztályt „uraló” (és őt fojtogató) Katival, csak a családja segítségével sikerült kibeszélnie, megoldania.

 

„… Kati azt hitte, minket is a csapatába tud vonni… még a fiuk se akarnak vele szembeszállni” 1.50mp

Anna erős természet – mondja a mamája, – de a Kati tönkretette az életét.

Hogy miért csak akkor fordultak az igazgatónőhöz segítségért, mikor Anna már az órán is rosszul lett?

  „…az a legjobb az életemben, hogy nem piszkál a Kati. Ez volt a legrosszabb!” 1.50mp

A beszélgetés során úgy tűnt nekem, hogy Anna és testvérei nagyon szoros kapcsolatban vannak a szülőkkel. Meleg, szerető családban nevelkednek, de külön szabályok vonatkoznak az otthoni és az otthonon kívüli viselkedésre.

Se örömük, se bánatuk nem tartozik a külvilágra. A jól neveltség, a felnőttek – az idegenek – iránti tisztelet miatt csak otthon mondják el a véleményüket a gyerekek (is). Ezért is szakadt ketté Anna élete: jóra és borzasztóra.

„Az iskolában teljesíteni kell, szeretni majd otthon szeretnek.” A családban mindent meg lehet beszélni, de a szerető védőburok nem ért el az osztályig, s ott nem volt Annának barátja, támogatója.

Most nem kitérve az osztálytársak és a tanár szerepére (és felelősségére), nem firtatva, hogy volt Kati és a többi gyerek szülője érintve az eseményekben, az biztos, hogy Anna viselkedését az az anyai minta határozta meg, hogy „kint” nem beszélünk, véleményünket megtartjuk magunknak, nem tartozik másra se örömünk, se bánatunk. Anna csak követte a példát.

„Közöd?”

Gyerekekkel (felnőttekkel) beszélgetve úgy érzem, mintha elfelejtettük volna, jól is lehet együtt lenni, közösen örülni, szomorkodni, hogy nem csak az idő, a kedv is hiányzik a közös tevékenységekhez, barátkozáshoz, beszélgetéshez.

Indulatok áradnak egymás felé, érzelmek helyett. Gyerekeink ezt látják, tanulják tőlünk. Dr. Alpár Zsuzsa pszichológus szerint a mindennapi életben gyakran tapasztalható, hogy a felnőttek erőszakosan – mások érdekeit figyelmen kívül hagyva – önző módon érvényesítik magukat, elképzeléseiket, uralkodnak. Többségükben egy olyan mentalitás él, amely szerint „mi közöm van nekem a másikhoz”?! Következménnyel nem számolnak: az elmagányosodás, a társas kapcsolatok csökkenése, a gondok ki nem beszélése testi- lelki egészségromlással jár.

Sajnos, korán kérgesednek a gyerekek is – rögzít egy kórtünetet a pszichológus.

  ”…a gyerek elfelejti az érzelmek nyelvét.” 0.20mp

Gáspár Sarolta

* A cikk a TÁMOP-6.1.2/A-09/1-KMR-2010-0426 projekt támogatásával, a projekt keretén belül elvégzett szakértői munka részeként készült el. *