Színpadon az internet: Cyber Cyrano
Mit tud kezdeni az internettel Cyrano, aki más mögé rejti el saját személyiségét? „Ennél jobb, a tinédzserek életétben meghatározó szerepet betöltő jelenséget, mint a web 2.0, nem is találhattunk volna az előadás témájának” – mondja a darab rendezője, Vidovszky György. A bemutatóval pedig nem kevesebbre vállalkozik a Kolibri színház, mint valóságos színpadon megjeleníteni a virtuális valóságot – méghozzá valódi történet alapján.
Lájkolod?
Már nem is nagyon kell keresni a példákat, ha valaki az internet hatását el szeretné magyarázni, azoknak akik még nem ismerik. Mert egyre kevesebben vannak ilyenek, s mert az internet hatása immár úgy beleépült a hétköznapi élet része, hogy észre se vesszük. Egy éve még például nem létezett a „lájkolni” magyar ige. Ma alig akad, akinek ezt magyarázni kéne, mit jelent. Legkevésbé abban a korosztályban, mely együtt nő fel az internettel, s akik számára a virtuális tér szerves része a valóságnak. „Én is regisztráltam korábban az egyik közösségi oldalon, így tapasztalom, mennyire másképp, mennyire más céllal használják azt a tinédzserek – magyarázza Vidovszky György, a darab rendezője. – Míg felnőtt ismerőseim csak alkalomadtán adnak hírt magukról, profiljaik pedig gyakorlatilag állandók, a tanítványaim szinte percenként osztják meg a vicces videókat, megállás nélkül kommentelnek, cserélgetik feltöltött fotóikat, és még azt is kiposztolják, hogy mondjuk épp várnak a buszra. ”
Ahol eltűnik a határ
A tizenévesek internetes aktivitásának köszönhetően új kommunikációs minták alakultak ki, amelyek sajátos módon vegyítik a közvetlen, élő beszéd igényét a közvetett, írott formákkal. Ez azt teszi lehetővé, hogy a közléseinkben egyszerre lehetünk bátran kitárulkozóak, és személytelenül elrejtettek. Aki szinte kizárólag így tart kapcsolatot a társaival, könnyen veszítheti el valós önképét: másnak mutatja magát, mint amilyen a valóságban. És innen néha elég egy kis lökés, hogy valaki már ne is a saját, hanem egy elképzelt, egy vágyott ideál bőrébe bújva jelenjen meg a virtuális világban, akinek a nevében büntetlenül írhat bármit.
– Még csak nagyvonalakban jutott el hozzánk a történet híre, amiből Tasnádi István később a darabot írta, de már tudtuk, hogy ennél jobb, a tinédzserek életétben meghatározó szerepet betöltő jelenséget, mint a web 2.0, nem is találhattunk volna az előadás témájának. – mondja a rendező.
Valódi történet a virtuális világból
„Zsuzsi például azt érezte, hogy nem kapja meg a kellő figyelmet az osztálytársaitól, főképp persze Mátétól, és kíváncsi volt, mit beszélnek róla a háta mögött. Csakhogy a további lépéseket már az élet diktálta, és a szinte ártatlan játéknak induló történet óriási hazugságlavinává duzzadt” – ismerteti a színdarab alaptörténetének lényegét Vidovszky György, ám hozzáteszi: a Cyber Cyrano nem csupán egy internetes átverés elbeszélése, hanem annak a közegnek a megjelenítése, amelyben a kamaszok szabadidejük meghatározó részét töltik. Az előadás arról szól, amilyen kérdések elé a web 2.0 is állít bennünket. Mennyire számítanak a külsőségek? Kik vagyunk valójában? Azok, akik a való világ mindennapjait éljük, vagy azok, akiknek egy nick mögött az interneten mutatjuk magunkat? Mi történik, ha a két világ találkozik egymással, és a virtuális térben elkövetett tetteink nagyon is valóságos következményeivel kell szembenéznünk – miközben a történet főhősét csupán ennyi vezette: „Szerettem volna valahová tartozni. Számomra ez nem egy átverés volt, hanem egy hatalmas regény – amit a valósággal írtam. Akik nagyarcúak voltak az életben, azok fejet hajtottak a figuráim előtt.”
Valós színdarab – virtuális díszletek között
Mivel a történet jó része virtuális környezetben játszódik, az előadásban nincsenek díszletek. A jelenetekre és a szövegre reflektáló, projektorral vetített statikus és mozgó képek az üres falakon futnak, amik így állandóan változó elektronikus paravánként jelenítik meg a tizenévesek világát. A speciális videó- és vizuális munkát a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet szakemberei készítették – Sárosi Anita intermédia-művész és Vicsek Viktor multimédiafejlesztő elmúlt években számos hazai és nemzetközi díjat nyert interaktív vetítési technikái először szerepelnek prózai előadásban.
A Kolibri színház évek óta bővíti ifjúsági színházi repertoárját. A középiskolásoknak szóló drámákhoz színházpedagógiai foglalkozások kapcsolódnak, melyek amellett, hogy segítik a részvevők konfliktuskezelő- és problémamegoldó készségeinek fejlesztését, lehetőséget teremtenek olyan korosztályos kérdések, tabutémák megvitatására és feldolgozására is, amiket a kamaszok sokszor nem tudnak kivel megbeszélni.
A 2009 szeptemberében indult „Platform 11+” Európai Uniós együttműködés a 11-15 éves korosztálynak szóló új előadások születését segíti elő. A projektben részt vevő 12 ország 13 ifjúsági teátrumának írói, rendezői, színházpedagógusai iskolákba látogatnak megismerni a kamaszok életét, problémáit, majd történeteikből színdarabokat készítenek. Az országok kulturális és társadalmi sajátosságainak bemutatását is ösztönző programmal a Kolibri régi törekvése válik valóra: a külföldi sikerdarabok után hazai szerzők magyar tizenévesekről írt művei kerülnek színpadra.
Tasnádi István: Cyber Cyrano
Bemutató: november 5. péntek, 19:00, Kolibri Pince
Szereplők:
Zsuzsi – Nemes Anna
Máté – Dér Zsolt
Heni – Varga Lili
Látványtervezők: Sárosi Anita és Vicsek Viktor
Zene: Monori András
Mozgás: Gyevi-Bíró Eszter
A rendező munkatársa: Hajsz Andrea
Rendező: Vidovszky György
nyp
