Szöveghez a dallam – Palya Bea mesélt a Minden gyerek kicsi kincs könyv kapcsán

A Minden gyerek kicsi kincs című könyvhöz tartozó dalt Palya Bea zenésítette meg. Vele beszélgettem a könyvről, a közös munkáról és a jövőben i új dalokról, amelyek már láthatóak Bea Youtube csatornáján. 

 

 

Különlegesen szép dal született a könyvhöz, mit szóltál ahhoz, amikor a felkérést megkaptad? Ismerted a témát?

 

Jól ismertem Gyurkó Szilvi ezzel kapcsolatos korábbi munkáját, hogy a gyermekek védelmének mennyire fontos része a saját testükhöz való egészséges viszonyuk, és hogy tudjanak határokat tartani. Az is fontos, hogy e határokat a felnőttek is értsék, tanítsák meg nekik, és tartsák tiszteletben.  A témának Szilvi a nagykövete, őt is, Annát is ismerem, egy irányba gondolkodunk.

A témában én is benne vagyok egy jó ideje. Részt vettem egy két éves képzésen, az a neve, hogy Sexual Grounding, talán úgy fordíthatnánk, hogy szexuális leföldeltség. Ott sokat foglalkoztunk a gyermek saját testéhez való viszonyával, azzal, hogy a testük érésével hogyan tudják a benne mozgó energiákat szabályozni. És hogy ez mennyire összefügg a szüleik szabályozottságával, a szüleik saját testhez való viszonyával.

Dalszerzőként pedig itt az izgatott, és egy kicsit aggasztott is, ezt utólag bevallhatom, hogy hogyan lehet edukatív tartalmat magas művészi színvonalon megformálni. Hogy ne legyen szájbarágós, de mégis átmenjen az üzenet, és azt egy gyönyörű zenei nyelv röptesse még magasabbra.

 

 

Szabó T. Annával közösen dolgoztatok a szövegen – hogy ment a munka? Először Anna megírta, vagy közösen dolgoztatok? Volt, amit változtattál benne?

 

Anna megírta a szöveget, majdnem teljesre. Amikor megkaptam, és elkezdtem a zenén dolgozni, akkor még oda-vissza leveleztünk, Anna is folyamatosan finomított rajta, mert a fenti gondolat – edukativ tartalmat írni magas kreatív-művészi színvonalon – neki is kihívás volt.

Amikor kialakult a dal majdnem-végső változata, hiányérzetem volt. Az egész verset átszövi a felnőttszáj felől érkező, de gyermeki nyelvezetté letisztított stílus. Az “enyém lett a saját testem” Anna csodálatos költői leleménye, és nagyon jó, ha ezt egy kisgyerek így mondja majd, miután a dal a kis lelkébe beköltözik. Az volt az intuicióm, hogy ez az üzenet még erősebb lesz, ha e sorokat a felnőttek szájába adjuk a vers legvégén, akik ezáltal még jobban érvényesítik ezt. Áttettem Anna sorait egyes szám második személybe, ahogy egy szülő mondaná vissza kedves szeretéssel a gyereke szavait, “igen, tiéd lett a saját tested.”. Egyébként e visszatükrözéses technikát rendszeresen használom mindkét kislányommal, és hihetetlenül megnyugszanak tőle. Úgy érzik, hogy meghallottam, amit ők mondanak. Ezt az érvényesítést akartam kihangsúlyozni a dal végén. A videóban is annyira erős, amikor újra megjelennek a szülők, nagyszülők, összeállnak egy “leokézós bandává”, igen, tiéd a tested, és igen, vigyázni rá nagyon kell. És a gyerekek átmennek ezzel az “engedéllyel”, vagy inkább elmélyült, belső meggyőződéssel mennek át az élet kapuján, bele a világba. És persze mindezt Anna is leokézta 🙂

 

 

A szöveghez a dallam miképp született meg? Volt esetleg több változat is?

 

Sokat kísérleteztem, mire elnyerte a dal a végső formáját. Először csak mondogattam a sorokat, kántáltam a konyhában, meg szöveg nélkül is keresgéltem magamban dallamokat, amik ide jók lehetnek. Emlékszem, salátát csináltam, amikor a dal fő motívuma, dalszerzői nyelven “hook”-ja megszületett. És az nem a szövegre ment rá, hanem az a mostani hangszeres téma, amit legelőször hallunk cimbalommal és ütővel.

Mindig “emberszabású” dallamokat keresek,, de itt különösen igaz volt ez: legyen énekelhető, ne túl nehéz, de közben azért legyen szép, és legyen benne egy olyan zenei ötlet, amitől az egész zene gurul, folyik. Táncos-ritmikus vettem, és fogtam a kedvenc modális skálámat, a dórt, és addig variáltam, amíg ki nem alakult a hook.

Aztán mentem a szövegre. Először a szavak természetes ritmusával csak úgy voltam, mondogattam, betettem a testembe. Hallgattam, mi hogy szól, mi mit jelent, esetleg milyen dallamot kíván maga az adott rész. Azon is elkezdtem gondolkodni, immár a verset bámuldozva a papír felett, hogy mi a szerkezet, Mit akar ez a dal mondani. Ha ember lenne, és belépne az ajtón, milyen lenne? Melyek rajta a részletek, amelyektől mélyen hat rám az egész lénye?

Maga a vers jó sok versszak, felező nyolcasban. Választhattam volna azt az utat, hogy írok egy strófikus balladát, de az egyrészt hosszú lesz, másrészt az ismétlődés miatt nem tartja fent a figyelmet eléggé. Mert ez azért mégiscsak egy programzene: üzenni akarunk, és egy kicsit erősebben hatni a zsigerekre, mindezt viszonylag rövid idő alatt. Tudtam, hogy animáció is készül, az aprólékos munka, szóval tömören és hatásos fordulatokkal akartam élni. Kialakult az első rész, ami arról szól, hogy megszülettem, enyém lettem, és már abban is érdekes dallamvariációk vannak. Majd jött a Ne öltöztess, ne vetkőztess rész. Ez felszólítóbb módusz, itt már kisebb a dallamív, peckes a ritmus. És akkor jön az a bizonyos titokban nem piszkálhat a dal egyik hangsúlyosabb üzenete. Itt van egy zenei hangulatváltás, megváltozik a dal hangsorának a skálája, meg a ritmus is, bejön egy sötétebb hangulat. Dalszerzőként gondolkodtam is sokat, vajon ez nem túl erős-e. De ahogy figyeltem a gyerekeim első reakcióit, megnyugodtam, nem túl sok. Valahol pont ezért született ez az egész projekt: hogy senki ezentúl senkit ne piszkálhasson titokban.

Aztán mindezt bevittem a zenésztársaimnak, Gerzson Jánosnak és Lisztes Jenőnek, és őt hozzátették a maguk zenei zsenialitását, felöltöztették, Gerzson több hangszeren rájátszott, felvettük, és nagyon szerettük, már ott a stúdióban.

 

Amikor erről a kényes témáról beszélünk, te hogyan véded meg a gyermekeidet? Meséltél-e neki, figyelmeztetted-e őket, hogy hogyan védjék meg a saját testüket, ki és mikor nyúlhat hozzájuk?

 

Igen, és ebben nekem a a saját testük, testrészeik ismerete, megnevezni-tudása, és szeretete az első lépés. A Nappali dalokban az Esti testi lista játék pont erről szól, sőt, nekik találtam ki. Este lefekvés előtt ezt soroljuk: köszönöm lábam, hogy elvittél az iskolába, köszönöm szám, hogy ettél fagyit, köszönöm hajam, hogy lobogtál a szélben.. vagy bármi, ami eszünkbe jut. És az egy alapmondat, ami nálunk otthon sokszor elhangzik, kiskoruk óta, hogy “ez a te tested, és senki nem nyúlhat hozzá, ha te azt nem akarod.” Kb. pont úgy, olyan egyszerű letisztultsággal, mint ahogy Anna írja a versben. Meg is tanítottam nekik egészen pici korukban egy “stop” kézgesztust, kinyújtott kar, kifeszített tenyér, éles tekintet. Lilike kiskorában ezt kutyákon is gyakorolta, és érdekes volt nézni, ahogy az állatok reagáltak az ő akaratára. Azóta ő profi lovas, ez is segíti abban, hogy ilyen jól bánik a saját testhatáraival.

Így ez a testtudatosság tartalmú szöveg sem volt idegen tőlük, szinte természetesen fogadták a verset, meg a belőle születő dalt.

 

Nekik a dalt megmutattad? Mit szóltak hozzá?

 

Imádták ezt a folyamatot. Mint ahogy eddig is, a Minden gyerek kicsi kincs  születésekor is ők voltak az első teszthallgatóim, éles fülű kritikusaim. Már magának a zenének a születését is élvezték, de amikor az animáció egyes fázisait együtt néztük, akkor is elmondták a véleményüket, tettek szuper változtatási javaslatokat, és persze újra meg akarták nézni. Így kicsit ez a dal az övék is.

 

 

S ha már gyerekeknek készült dal – régen énekeltél gyerekeknek – korábban ugye több lemezed is volt, nem akarsz ebbe az irányba újra nyitni?

 

Nyitok én! Igaz, gyerekkoncerteket kevesebbet vállalok, de gyerekdalokat annál szívesebben írok. Ez összefügg az elmúlt évek introverziójával, meg azzal, hogy rengeteget tanítok, az Énekeld magad szabaddá program rengeteg erőt kíván. De alkotni a kreatív barlangomban bármikor tudok. Ha meg onnan kilépek, akkor a felnőttkoncertek adják azt az élményt, hogy együtt átmegyünk egy másik, éteri világba, és ezért inkább ezt választom.

 

 

A kreatív barlangom legutóbbi élménye óriási flow, a BabaHANGoló dalok album áprilisban jött ki, egy-két éves gyerekeknek és szüleiknek szól. Az anyag nagy részét egyedül hívtam le odafentről, és rájöttem, hogy az elmúlt 12 év anya-anyaga elképesztő belső gazdagság. Annyi élményem, testi érzetként tárolt emlékem van Lilivel és Pannival, hogy csak az volt a nehéz, mit ne írjak meg ebből, amikor tizenöt babás élethelyzetet dalba gyúrok. A BabaHANGoló kapcsán két alkotói eszközt és szándékot kiemelnék.  Az egyik, hogy a frappáns rímeken, az izgalmas dallamfordulatokon túl dalba gyúrom a szeretést, a dalban szinte megfilmesítem azt, és ez úgy működik, mint egy önmagát beteljesítő prófécia. Például, ha a Belebújik (Öltöztetés) című dalban az van az utolsó versszakban, hogy ölelő kar kis test körül / anya, baba együtt örül – akkor ez előrevetíti azt, hogy bármilyen babra munka egy rugdalózó kisbabát felöltöztetni, a végén ott a “megcsináltuk!” öröme, és a kapcsolódás ajándéka. Ez tesztelt bölcsesség, hisz rengeteg dalomnál e kötődés-teremtő, kapcsolat-erősítő jelleget emelik ki a hallgatók, a szülők. A Lába, lába, Lili lába dalnak is az a vége, hogy Lába lába, Lili lába, azzal szalad anya két karjába – és mesélték az anyukák, hogy hónapokon-éveken át ezt a jelenetet játszották újra és újra. A másik pedig az, hogy a dalokban a szeretés “megfilmesítéséhez” a szokásosnál bátrabban használok testrészeket, zsigeri érzeteket, érzelmeket leíró szavakat, hogy a hallgató zsigerileg benne legyen a dalban már az első hallás után.

A visszajelzésekből azt látjuk, hogy nagyon szereti a közönség, hálásak az egyszerű, énekelhető dallamvezetésért, és a “közeli kameraállásból” megírt részletgazdag szövegekért, amely egy kisbabás szülő látásmódja. Ez a dalanyag még most kezd igazán bekerülni a családok mindennapjaiba, de nagyon szeretném, hogy a BabaHANGoló is, és a Minden gyerek kicsi kincs is egy jobb, tudatosabb élet felé vihesse a kicsiket – és a nagyokat is.

• Almásy Katalin