Tudtad, hogy a Vízipók-csodapók kedves figurái a valóságban nagyon is létező fajok, amelyek hazánkban is megtalálhatók? A mese digitálisan felújított verziójának bemutatója alkalmából bepillantást adunk a szereplőket megtestesítő fajok életébe.

Vízipók, akinek búvárharang az otthona

A főszereplő Vízipók másik neve a búvárpók (latinul Argyroneta aquatica), élőhelye Európa, Angliától egészen Szibériáig előfordul. Fennmaradását azonban a vizek szennyeződése veszélyezteti, ezért egyedszámuk folyamatosan csökken. A nőstény búvárpók testhossza mindössze 8-9 milliméter, míg a hím 10-15 milliméteresre is megnő, lábaival együtt azonban a másfél-két centimétert is elérheti.

A búvárpók egész életében víz alatt él – állóvizek, lápok adnak otthont neki –, ezzel a tulajdonságával pedig egyedülálló a pókfajok között. Tudtad, hogy a meséből ismert Vízipók lakóhelyét, a kristálypalotát is a valóság ihlette? A búvárpók ugyanis szőrtakarója révén légbuborékot hoz létre, amiből lélegzik és víz alatti élőhelyét is feltölti levegővel. Légnadrágjával a víz alá merül, majd a növényzethez kapcsolódva egy búvárharangot alakít ki, melybe a lábával belesepri a buborékokat. A búvárpók ebben a harangban tölti élete nagy részét, az elhasznált levegőt pedig rendszeresen friss, oxigéndús levegőre cseréli.

Keresztespók, a legnagyobb

Vízipók legjobb barátja, a Keresztespók a valóságban nem más, mint a koronás keresztespók. Másfél-két centiméteres méretével – mely lábaival együtt még ennél is jelentősebb – hazánk egyik legnagyobb pókfaja. Nevét arról kapta, hogy utótestét fehér, kereszt alakú foltsor díszíti. A faj Közép-Európában elterjedt, fákon és bokrokon él, kertekben is előfordul. A hím – amely lényegesen kisebb a nősténynél – rendkívül gáláns ajándékkal lepi meg választottját, ha szaporodni szeretne: egy beszőtt rovart visz neki, amit folyamatosan cibál és rázogat, amíg a nőstény kötélnek nem áll, ezután zajlik a párosodás.

Vízicsiga, a kopoltyús

A mese színes szereplői a csigák: a csúcsos házú Fülescsiga a közönséges vízicsigák megtestesítője, amely egy kopoltyúval lélegző édesvízi csigafaj. Elterjedési területe Európa és Nyugat-Ázsia, de a 19. század óta Észak-Amerikában is megtalálható. Ahogy a mesében, úgy a valóságban is algákkal táplálkozik. Nem túl hosszú életűek, csupán két-három évig élnek, és felnőttkorukat is csak kétévesen érik el.

Megfogyatkozott a folyami rák

Rák apó valójában a Magyarország egyik őshonos fajának számító folyami rák. A faj nagy részét a 19. század közepén kiirtotta a rákpestis, amelyet Amerikából hurcoltak be, részben ezért ma már nem túl gyakori az elterjedése. Öt pár járólába van, az első páron találhatók a nagyméretű ollói. A hím akár 25 centiméter hosszúra is megnőhet, a nőstény ennél jóval kisebb. Folyókban és tavakban él, éjjel vadászik – ebihalakat, rovarokat, csigákat eszik.

Az úttörő szitakötő

A Vízipók-csodapók fontos szereplője a szitakötő, amely egy ragadozó rovar – őseik már 300 millió éve meghódították a szárazföldet. A világ minden táján előfordulnak fajai, a sivatagokban található oázisoktól az esőerdőkig. Hazánkban többek között a levéllábú szitakötő – amely az egyik leggyakoribb szitakötőnk –, a kék légivadász és a nádi acsa él. Folyó- és állóvizeknél, de vizesárkoknál is megtalálhatók. A kék légivadász nősténye többféle színben is pompázhat: lehet világoszöld, de lazacszínhez közelítő rózsaszín is – azonban ahogy idősödnek, színük egyre sötétebb lesz, kékes-fekete vagy akár olívazöld.

A Vízipók-csodapók szereplői tehát egytől-egyig létező fajok, amelyek nagy része sajnos veszélyben van, hiszen élőhelyeik – folyóink, tavaink és vizesélőhelyeink – jelentős hányada teljesen átalakult vagy eltűnt. Fontos, hogy világszerte, Európában és hazánkban is fennmaradjanak ezek az élőhelyek, nélkülük ugyanis nem létezhetnek ezek az élőlények, de az emberek számára is kritikus, hogy éltető vizeink ne tűnjenek el.