Magyarországon a jelenlegi adatok szerint, minden második házasság válással végződik. Szörnyen magas szám. Ezúttal azonban nem az okokat szeretnénk feltérképezni, hanem segítséget adni a válás utáni élhetőbb élethez.

 Megelőzés

Azt mindenképpen le kell szögeznünk, hogy mi házasságpártiak vagyunk. Ezért fontos elmondani, hogy mekkora jelentősége van a prevenciónak, azaz a megelőzésnek. A társadalom, a szakemberek elsődleges feladata, hogy elfogatottá tegye azt az utat, amivel megelőzhető lenne a válás. Mert válás nem egyik napról a másikra következik be. Nem úgy van, hogy ma imádlak, de holnap reggel már válni szeretnék. Milyen szerencse! Ezért van nagy esély arra, hogy ha a pár időben észleli, hogy nem jól érzik magukat a kapcsolatban, valami megromlott, vagy csak egyiküket elégíti ki, akkor segítséget kérjenek.

Fontos lenne, hogy mindenki megértse, segítséget kérni nem bűn, sőt… Időben, a kis problémát könnyebb kezelni, mint később a nagyobbat, ami elképzelhető, hogy helyrehozhatatlan sebeket ütött a feleken. Bízom a megelőzés jövőjében, hiszen egészségügyi területen is egyre jobb eredményeket mutatnak az országos kampányok, mellyel sok felesleges haláltól mentenek meg bennünket. Hiszem, hogy hasonló kampányokkal, egyre több házasságot is képesek leszünk megmenteni.

„Csak ne a gyerek előtt”

Beszélni kell a válást megelőző időszakról. Ez mindenkit megvisel, felnőttet, gyereket egyaránt. Mégis ki kell emelni azokat az eseményeket, amelyek esetleg traumatizáló hatásúak. Sok ilyenkor a veszekedés. Még jól működő házasságokban is előfordul nézeteltérés. Mégis fontos megjegyezni, ha a gyermek látja, hogy szülei végül kompromisszumra törekednek, az nem hagy benne sérülést. Ellenben nagyon fájó, ha szülei parttalan vitáinak szem-, és fültanúja. Sokan megpróbálnak a gyerek háta mögött, alvásidőben veszekedni. Nos ez sem megoldás, mert a gyerek azonnal felfedezi a szülők közötti feszültséget. Nagyon jól látja a villogó szempárokat, az elrejtett fintorokat és halk morgásokat. A gyerek apró jelekből is képes olvasni, látja, hogy valami nincs rendben. A veszekedések során sajnos nem egyszer előfordul tettlegesség is. Ez akkora bizalomvesztéssel jár a felek között, hogy sok esetben helyrehozhatatlan. Továbbá a gyereket is erős traumatikus hatásnak teszi ki. Nehezen tudja megbocsátani, hogy apa megütötte anyát. A gyerek szempontjából a másik traumatizáló tényező, ha a veszekedés tárgya ő maga. Ha a feje felett veszekednek az ő életéről. Ezt követően sok gyermek erős lelkiismeret-furdalást érez, hogy miatta ment tönkre szülei házassága.

Ha mégis válásra kerül a sor

Válást követően nagyon jellemző érzelem az ambivalencia. Ez az az érzés, amikor egy dologgal kapcsolatban kétféle, egymással ellentétes érzést érzünk. Sok gyermeknél előfordul, hogy gyűlöli apját, amiért fájdalmat okozott anyjának (ez lányok esetében különösen erős élmény), ill. hogy otthagyta őt, és mindeközben nagyon hiányzik is neki, hiszen eddigi élete szerves része volt. A helyes szülői magatartás ekkor az, ha hagyunk időt a gyereknek feldolgozni a történteket, a saját veszteségét. Ez az, amit a legnagyobb szeretettel sem tudunk megtenni gyermekünk helyett. Ezt a harcot, a történtek feldolgozását neki kell megvívnia, egyedül. Sokat tudunk neki segíteni azzal, ha biztosítjuk a láthatást, és nem szidjuk apját a füle hallatára – és fordítva. Továbbá az is segíti gyermekünket, ha nem erőltetjük, hogy a láthatás alkalmával harmonikus órákat töltsenek együtt a másik szülővel. Adjunk neki időt, ugyanúgy, ahogy magunknak is időre van szükségünk, hogy feldolgozzuk a válásból adódó lelki sérüléseinket.

Én gyerekem, te gyereked, mi gyerekünk

Gyakori, hogy válást követően új család jön létre. A mama új férfival létesít kapcsolatot, ill. apa egy másik hölggyel kezdi újra életét. Ennek következtében szinte átláthatatlan viszonyrendszerek jönnek létre. Olykor annyira nehezen értelmezhető kapcsolatok ezek, hogy a magyar nyelv még nem is talált megfelelő kifejezéseket erre. (Pl. Az új apukád/nevelőapád lánya, az akkor a mostohatestvérem? Vagy kim nekem az apukám új felesége, és annak gyermekei?)

Ez a viszonyrendszer akkor lesz a felek számára elfogadható, ha az új kapcsolat nyomán új családdá válnak. Családdá kell formálódniuk, hogy természetes legyen a hétvégi közös együttlét. Ez a harmonikus kapcsolat az új felnőttekkel és gyerekekkel szinte kizárólag a felnőtteken múlik. Ha ők harmonikusan működnek, akkor lassan beáll egy rend, mindenki megtalálja a helyét az új családban. Mert soha ne felejtsük el, hogy a válást elszenvedett gyerekeknek már van élményük rossz kapcsolatról, rossz házasságról. De, ha a felnőttekben, azaz az új párban érzik a harmóniát, akkor a gyerekek is könnyebben integrálódnak az új családba.

Végezetül újra elismétlem, hogy házasságpártiak vagyunk, ám ha válásra kerül a sor, azt is meg lehet oldani trauma nélkül. Csak figyelem kell és egy kis idő.

Gáspár Sarolta – Héjja Edit

* A cikk a TÁMOP-6.1.2/A-09/1-KMR-2010-0426 projekt támogatásával, a projekt keretén belül elvégzett szakértői munka részeként készült el. *